Egy vallomással tartozom. Nagyon szeretem a hivatalos közleményeket. Ellenállhatatlanul vonzanak. Kamaszkoromban gyűjtöttem őket, és azzal csábítottam fel magamhoz a lányokat, hogy nézzék meg a kollekciómat. Azóta is vadászom a hivatalos közleményekre, és amit csak lehet, elolvasok közülük. Ami nagyon tetszik, azt többször is. A barátaim a születésnapomra is mindig hivatalos közleményekkel lepnek meg.

Most azonban az MKMSZ hivatalos közleménye (Magyar Közterületi Média Szövetség - A szerk.) nyomán kissé megkavarodtam, bevallom.

Azt tudom, hogy ez a hivatalos közlemény biztosan átgondolt, és a szakma érdekeit képviseli. Tehát az én felfogóképességemmel van valami, amikor az erről a hivatalos közleményről szóló tudósítás olvastán számos kérdés tolul fel bennem. És, minthogy a közlemény felbátorít, hadd tegyem fel őket!

Kijelenthető-e a MKMSZ szerint, hogy dezinformált a HVG, a Napi Gazdaság, a Világgazdaság Online stb. a 8 -10 százalékkal? 

Ha mindenki tévedett (azok is, akik ezen orgánumok kapcsolódó tartalmai alapján alkottak szakmai véleményt), és ezt jól látta, akkor miért csak a törvény kihirdetése után két héttel szólalt meg az első outdoorszakmai tömörülés? Másként fogalmazva: Megengedhető-e a két hetes reakcióidő egy ilyen témakörben, amikor vezető orgánumok sora interpretál rosszul a véleményünk szerint?

Egyébiránt egy szakmai érdekvédelmi szövetségnek nem kellene harcolnia, de legalábbis azonnali állásfoglalásban kiállnia minden, a tagjai és ügyfelei számára káros forgalomölő politikai/törvénykezési restrikció ellen?

Nem kellene egy kommunikációs szakmai érdekvédelmi szövetségnek egy ilyen esetben nyilvánosan számon kérnie az érdekelteken a gazdaságélénkítés választási ígéretét? Egy olyan helyzetben, amikor például a köztéri reklámpiacnak az elmúlt években a válság miatt /is/ százalékban kifejezve dupla számjegyű zsugorodást kellett elszenvednie? (Hacsak nem dezinformált korábban erről az MRSZ és több szakmai orgánum.)

A „csak” 2 százalékos össz-szakmai szintű forgalomcsökkenést okozó politikai restrikció nem gond egy szakmai érdekvédelmi szövetség szerint? Ebben az esetben hány százaléknál húzódik a már elfogadhatatlanság határa a szakmai érdekvédelmi szövetség szerint? 3? 4? 5? 50 százalék?

Vajon a „csak 2 százalék” - a hivatalos közlemények hű olvasója számára határozottan beletörődőnek, s ezzel támogatónak tűnő - reakciónak nincs-e negatív hatása az amúgy is hatalmas bajban lévő reklámszakma egészére, esélyeire egy újabb, hasonló színvonalú törvényalkotási eset kapcsán?

A közlemény betűje és szelleme hogyan vág egybe az MKMSZ honlapján a szövetség öndefiníciójának következő részleteivel, miszerint: „A Magyar Közterületi Média Szövetség célja, hogy /…/ mozdítsa elő a közterületi reklámozás területén tevékenykedők érdekeinek egyeztetését, képviseletét és védelmét /…/ Főbb üzeneteink a szakma és a reklámfogyasztók felé: /…/ A köztéri reklám a magyar gazdaság része, a köztéri reklámozók a gazdasági élet nélkülözhetetlen szereplői. A Szövetség erősíti a kereskedelmi szólásszabadságot, annak érdekében, hogy a magyar fogyasztók tájékoztatása ne csorbuljon, és a Magyarországon kereskedő termelő cégek üzenetei időben és térben pontosan eljuthassanak célcsoportjaikhoz."?

Hogy magyarázható meg a reklámozóknak, akik marketingkommunikációs céljaik miatt az utak mentén az eddigi módon szeretnének hirdetni, az a szövetségi álláspont, hogy hirdessenek inkább városban?

Valóban megnyugtatja az ügyfeleket és a szakmát, ha egy szakmai érdekvédelmi szervezet a szakma egy részének érdekeit – a kisebbeket és az érintett családokat – deklaráltan negligálja? És, hogy e tárgyban nem tartja korábbi nyilatkozatát?

Tényleg hihető az a szakmai érdekvédelmi szövetségi megnyugvás, hogy habár most pont leszart minket az előkészítéskor a döntéshozó politika, de azt ígérte, hogy legközelebb majd nem? Nem szánalmas ez?

Nem emlékeztet ez az egész ama bizonyos József Attila nevű copywriter által megfogalmazott „fortélyos félelem igazgat”-ra?

Mondom, odavagyok a közleményekért. És néha a közleményektől.