2004. májusában ugyanott tartunk, ahol egy évvel ezelőtt: a lapban megjelenő publicisztikák és vélemények rendre nagy, habzó hullámokat kavarnak (lásd Vélemények rovat és Kreatív Online fórum), a „szakmaiságot” pedig újra és újra számon kérik a magyar reklámszakmai szereplők.

Felhívás után most állásfoglalást teszünk. Egy magazin erős vélemények nélkül arctalan. Kritikára – még ha negatív is – szükség van, mert ez visz előre. A kritikával lehet egyet nem érteni, lehet róla hosszasan beszélni (és írni!), lehet kritizálni – egyet nem lehet: alapvetően megszüntetni.

Térjünk most át a szakmai-nem szakmai vitára. Az egyik legtöbbet hangoztatott piaci érvelés szerint egy szaklapba ne írjon az reklámról, aki nem szakember, tehát aki nem dolgozott soha briefre, nem castingolt, nem rendezett vagy nem figyelte a márka insightot. Mindezek nélkül a kritika nem szakmai – mondják sokan –, hanem csak egy külső vélemény, amely a lapot olvasó szakemberek számára nem releváns, nem segít, nem a szakmáért haragszik, hanem ellene. Ez pedig többet árt mint használ, felesleges vitákat kelt és indokolatlanul bánt meg egyes embereket.

Mások szerint az egész kérdésnek nincs értelme: a reklám egyetlen szempontból érdekes, a fogyasztó szemszögéből, így teljesen mindegy, hogy ki írja, a vélemény az vélemény.

Úgy tudom, Bob Garfield, az Advertising Age szaklap legendás kritikusa sem reklámszakember, csupán egy sokat tapasztalt újságíró, akinek különleges érzéke van a reklámokhoz – de az egy más piac, más fejlettségi szinten, gyökeresen más attitűdökkel. Magyarországon jelen pillanatban – csakúgy, mint egy évvel ezelőtt – nem látok olyan reklámszakembert, aki kritikákat tudna írni. Csak ismétlem magam: aki tudja, az csinálja, aki csinálja, az pedig nem független. Szakmán kívülálló kritikusunk pedig van.

A Kreatív ezennel nyílt vitát hirdet a „szakmai reklámkritika” sokat gyötört kérdésében, amelyre minden érdeklődőt szeretettel meghív. Az időpontot a Kreatív Online-on hamarosan közzétesszük. Nem az az érdekünk, hogy csökönyösen, csakazértis véleményeket jelentessünk meg, hanem az, hogy még ha kicsit kellemetlen is, néha itt szúr, ott fáj, akkor is legyen olyan kritikai fórum a lapban, amely nem a felszínt kapargatja.

Ami pedig a Tóta-cikkeket illeti: maradnak, ugyanúgy, mint eddig, csak Publicisztika – Lakossági fórum néven – ami azt jelzi, hogy a „szakmaiság” ebben az esetben nem számonkérhető. A dolgokat kezeljük a helyükön – és bátran szólaljunk meg, a lap hasábjain van erre felület.