Egy páran a reklámszakmából azzal biztatják magukat, hogy Románia most megy át azon a fejlődési fázison, amelyen Magyarország öt évvel ezelőtt, és ezért van, hogy a románok sokkal jobb eredményt értek el, mi pedig labdába sem rúghatunk a „promóciós korszakunkkal”… Hát nem tudom.

Számomra az idei Golden Drum elég lehangoló volt – kivéve a magyar bulit, az mindig jó. A díjkiosztón egyenesen kínosan éreztem magam. Az egész estére ráhúzott poénsorozat – „sex sells” – az első csattanónál mosolyogtatott meg utoljára („I wanna be loved by you, just you…Mr President” – énekelte a csábító démon a színpadon), aztán a vicceskedés elkezdett nagyon zavaróvá, a végére pedig végtelenül unalmassá válni. Legalább azt megvárta volna Miss Démon, hogy lemegy egy-egy szpot végig… És a két zenész… jaj, aki ott volt, tudja, miről beszélek. Tudom, nagyon nehéz egy hosszú, díjkiosztós fesztivált érdekessé tenni, de a kreatív szakma krémjének ilyen műsort kitalálni olyan volt, mintha totálisan félreértették volna a közeget.

De félre a rendezvényszervezés kritizálásával. Nagyon szomorú, hogy ennyire nem tudunk teljesíteni, még ebben a kis régióban sem. Románia sikere pont azt bizonyítja, hogy kicsi piacon is lehet jó, ötletes reklámokat csinálni. Igenis, meg lehet ott is győzni az ügyfeleket, ahol szintén senki nem engedheti meg magának a piaci részesedés csökkenését. Lassan már úgy érzem, nem is fontos ez az egész, vagyunk még egy páran, akik elkárogunk ezen, de valójában mindenki belenyugodott, hogy ez nálunk csak így mehet. Mintha kiégtünk volna egy kicsit, nem? Mintha agyonfrusztrálódtunk volna, mintha nem látnánk már, hogy mi jó és mi nem… Mintha elfogadtuk volna a középszerűséget, és az lenne a kínos, ha még valaki akar egyáltalán valamit.

Szeretnék egy olyan arcot látni a magyarok között, mint az a román srác, aki megnyerte a rendezőknek hirdetett, meghívásos helyszíni kisfilm-versenyt a Golden Drumon. Ahogy kiment a színpadra, természetes volt, hiteles, okos – alapvetően szimpatikus, és nyert. Mert nyerni akart. Csak teljesített felsőfokon, és emiatt nem volt zavarban, nem volt elszállva, letett valamit az asztalra, és büszke volt rá. Talán ezt kéne nekünk is végre.