„Isten hozott a munkahelyen, bassza meg”
Az interjú előtt hallottam, hogy a karriered elején egy pr-ügynökségen töltöttél néhány évet. Melyiken, és melyik fázisban volt akkor a szakma, már pr-szakemberek voltak a pr-szakemberek?
Az az állapot volt, amikor még szinte mindenki lehetett pr-szakember. Egyébként ez szerintem nem is múlt el, de ez nem is baj. Én úgy kerültem bele, hogy a Külkerre jártam, kamaszkori lustaságból és fogalmatlanságból kifolyólag.
Miért, a Külkerre jó jegyek kellenek, nem?
Igen, de nekem a két felsőfokú nyelvvizsgám jelentett mentességet, egyébként pedig kamasz voltam, és fogalmam se volt, hogy mihez kezdjek magammal. Az első félév drámai volt: akkor kezdtem ennek a félreértésnek a sokrétűségét megérteni: hogy tényleg mennyire nem lett volna ott nekem keresnivalóm. Reménytelen gyagyaság volt, lózungokat lehetett hallgatni, döntően bullshit-órák voltak rosszul előadva. Aztán a pr-tanszék vezetője egyszercsak félrevont, és megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem elmenni egy nagyon komoly ügynökséghez, a Hill & Knowltonhoz. Volt egy sokkörös meghallgatósdi, az utolsó egy nagy staff meeting volt, ahol azt mondták: ha bárkinek kérdése van az új gyermekhez, tegye fel. Hosszú csend, majd feltette a kezét egy lány, és azt kérdezte, hogy „Mi a csillagjegyed?” Akkor tudtam, hogy isten hozott a munkahelyen, bassza meg.
Milyen volt és hogy múlt el?
Az első félév nagyon jó volt. Én munkát végezhettem pénzért, és azt is tudtam, hogy az ügynökség milyen kurva sokat keres ezzel, de ahogy jöttek az évek egymás után, ez kezdett elkopni. Több klasszikus panelmunkát kellett elvégezni, sajtótájékoztatót szervezni, meg fogyasztható sajtóanyagot írni, ez ideig-óráig oké, de nem arra van, hogy az ember teljes, kreatív életet éljen benne. Totalcar úgy lett ebből, hogy néztem az Index autó-motor fórumát, és jött egy e-mail a fórumos címemre a Winklertől, aki azt találta ki, hogy nem a szakma meglevő embereivel tölti fel az összes állást, hanem olyanokkal is, akik még sem nyelvileg, sem szakmailag nem korrumpáltak.
Igen, most például van egy nagyon tehetséges vágónk, aki úgy esett be, hogy csináltunk egy videópályázatot, és volt több olyan anyag is, ami szakmailag kilógott fölfelé. Egy autós eseményen, ahol kinn volt a Totalcar, odajött, hogy nem lehetne-e nálunk is időnként valamit csinálni. Odaadtam neki egy teljesen reménytelen anyagot egy külföldi forgatásról, meg 32 állóképet, és két nap múlva jelentkezett azzal, hogy föltámasztotta. Kurva jól nézett ki, jobban, mint eddig bármi a magyar interneten. Ilyen reményeink szerint lesz még, az egész közösségkezelősdit próbáljuk majd komolyan venni. Ha működik, jó lesz, ha meg kiderül, hogy már mi is csak egy nyomorult nagyvállalat vagyunk és nem tudunk szót érteni az emberekkel, akkor meg rossz.
Most céget vezetsz, ami menő, meg sokat látszottál tévében autók környékén, továbbá a Google szerint rengeteg vizslás interjút adtál, a vizsla pedig aranyos. Ez egy tudatosan felépített csajozási portfólió?
Nem, annyira nem vagyok rutinos, hogy ezt így magamtól ki tudtam volna találni, de most, hogy így felsoroltad, tényleg nem hangzik rosszul. Nem is értem, hogy nincs több csajom.
Úgy, hogy mindennek, amit csinálsz, belefolysz a pénzügyi oldalába is, van talonban olyan terved, amibe csak azért nem fogtál bele, mert anyagilag nem racionális, és így arra nem maradt idő?
Vannak olyan dolgok, amikkel szívesen foglalkoznék, ha tudnám, hogy közben nem rohadnak rám a további dolgok. Az írás például nekem kellemes elfoglaltság, és hobbinak se rossz – szeretném, ha tudnám úgy szervezni az életemet, hogy időnként írjak valamit azért, mert szeretek. Ha meg történetesen még piacképes termékké is válik, az nekem azért inkább hozzáad, mint elvesz. De ha Bill Gates rámhagyná a teljes magánvagyonát, akkor azt hiszem, még szórakoztató ismeretterjesztést próbálnék meg csinálni. Egyszerű dolgok, például hogy hogyan hűt a fridzsider. Tudja valaki? Egy tankönyvet ugyanúgy meg lehetne írni szórakoztatóan, mint bármi mást. Erre szervezetet ácsolni, embereket fizetni – ez lenne még jó.
| K&V |
| Mire szoktál ébredni? Késésre. Mi a kedvenc sorozatod? A sorozatok rosszkor vannak. Ez az egyik baj a tévével. Mivel lehet a legjobban motiválni munka közben? Klassz munkatársakkal. Sportoltál valamit komolyan? Igen, de már jól vagyok. Mi a kedvenc kocsmád? Nem jellemző. Hogy bírod az üzleti öltözetet? Nem a kravátli teszi az üzletet. Mire vagy a legbüszkébb? Az még nincs kész. Rendet tartasz az íróasztalodon? Kontrollált káoszt. Mi lennél, ha lenne egy alternatív életed? Ez az alternatív életem. Sör vagy bor? Bor, de manír nélkül. Nyitott az irodád? Igen. Microsoft vagy Apple? Amelyik épp működik. Mi az, amitől menthetetlenül elérzékenyülsz? Vizslakölyök. Vagy bármilyen vizsla. Vagy bármilyen kutyakölyök. Hogyan mutatnád be magad egy mondatban? Hiányosan. Mi az, amit még mindenképp szeretnél elérni az életben? Látni, hogy az értelmes tartalom pénzt termel. Hogyan képzeled el magad tíz év múlva? Mobilnet mikrocsippel az agytörzsemben, egy ‘74-es Datsun volánjánál, mellettem a feleségem, hátul a kölkök, a Marson. |
