„Csokiiiiiiiii!!!!” - ordította torka szakadtából tesztelőtársam a Hajós utcai üzlet ajtaján belépve a csinos, de kicsit rémült pultoslányok felé, miközben egyszerre próbálta elkapni a még a teraszon rögzített lufikat és fejjel előre lezuhanni a nyakamból. Annyi mentsége akadt, hogy elég meleg volt tegnap délután, kísérőm pedig még három éves sincs.

Mikor megkaptam az új, magát überegészségesnek pozícionáló fagyibolt sajtómeghívóját, rögtön arra gondoltam, hogy a fagyiteszt gyerek nélkül nagy marhaság, és ahogy a lap aljára értem, örömmel konstatáltam, hogy ezt a szervezők is így vélhették, mert külön kiemelték, hogy a meghívó gyerekeknek is szól. Jópont, gondoltam, így A-val a nyakamban indultam el a szegény ember Ráday utcájába, az Opera mellé.

Délután öt órakor rajtunk kívül alig néhányan lézengtek még a kicsi, dizájnos, funkcionálisan berendezett (a pulton kívül hűtő, pár asztal és persze maguk a főszereplő finomsággyártó-gépek) Hajós utcai üzlethelyiségben. A személyzet láthatóan várakozó állásponton volt – arra számítottak, hogy a kóstoltatás majd akkor kezdődik, ha a meghívott, és közismerten nem pontosságukról híres újságírók és egyéb vendégek megérkeznek. A. fejlett érdekérvényesítő képességével mondjuk nem számoltak, kitartó ordítása, ha jól számoltam, három és fél perc alatt léptette megvalósítási fázisba az alighanem gondosan előkészített akciótervet. Ilyeténképpen a későbbi reménybeli tömeget megelőzve fordultunk rá a Lényeg, a joghurtfagylalt tesztelésére.

Az, hogy tesztelőtársam boldog vigyorral az arcán elhallgatott és vad kanalazásba kezdett, lehetővé tette az egyik alapító-cégtulajdonos, a francia Henri Boulgakov számára, hogy mellénk telepedjen és elmondja, hogy az ő joghurtfagyijuk receptje Olaszországból származik és a hagyományos fagyinál, de még az amerikai joghurtfagyiknál is jóval egészségesebb, mivel sokkal kevesebb benne a cukor és a zsír és ebből következően a kalória is. A fagyik elkészítéséhez használt friss tejet és joghurtot szigorúan magyarországi partnerektől szerzik be. Az amerikai összehasonlítás ott nyerhet értelmet, hogy Boulgakov egy egyesült államokbeli utazás során ismerte meg mostani magyar üzlettársát, Ferenczy Emilt és ott fogant meg a közös biznisz ötlete. A céget tavaly alapították és terveik szerint a következő két évben nyitnak még pár üzletet a fővárosban és vidéken.

Ami pedig a lényeget illeti: a joghurtfagyi alapvetően finom dolog. Natúr verzióját jól el tudjuk képzelni, ha becsukjuk a szemünket, és kimondjuk, hogy joghurtfagyi: hideg, kicsit savanykás, frissítő joghurt, tulajdonképpen semleges ízzel. A másik kóstolt alapverzió, az őszibarackos már egy fokkal összetettebb, de nagy meglepetést az sem fog okozni: enyhe barackíze van.

Nekem nem volt velük semmi bajom, de a nemzetközi viszonylatban is jelentős fagylaltszakértőnek tekinthető A-n addig a pontig a hiányérzet jelei látszottak, amíg a kötelező „üreskóstolás” végeztével nem kezdhetett el válogatni a feltétek között. Mert – egészség ide, kalória oda – a Yogurt Fabbrica lényege abban a pultban rejlik, ahol számtalan öntet, szórás és feltét közül válogathatunk a különböző méretű poharakba csapolt hideg joghurtunkra, a sokféle friss gyümölcstől, a hirtelen keményedő csokimázon át az Oreó kekszig és a Nutelláig. Az árak nem durvábbak, mint egy átlag belvárosi fagyizóban, szóval ha van gyerekük, mindenképp tegyenek egy kört a Hajós utcában, lesz egy kis csönd, de ha nincs, akkor is megéri.