Jó játék a pénz, a kölcsön

Hazudik persze, az a dolga neki, hogy hazudjon. Néha sikerül megkerülni az egyenes, leplezetlen hazugságot, megjeleníteni egyszerűen a menőséget, boldogságot, felhőtlenséget, és csak úgy mellesleg beleilleszteni a paradicsomi képek közé a joghurtot. Máskor be kell mondani, hogy mennyire jót tesz, és ilyen még nem volt, baktériumok a tejtermékben, nahát!

Néző csak néz, tökhülye a baktériumhoz, általánosból dereng halványan, hogy az valami kis izé. Jól van, ez is működik. Már amíg a fel-felbátorodó Gazdasági Versenyhivatal közbe nem szól, hogy hazudni tetszenek, hoci félmilliárd forint büntetés. De van, amikor egyáltalán nem kell beszólnia, mert oda van írva a reklámba, hogy itten nincs kibontva az igazság minden részlete, a hazugságé viszont nagyon is.

Az Erste Banknak ez a kopaszos reklámja ilyen például. A sztoriban félmilliós kölcsönről van szó, a képernyőre meg 490 ezer forintot írnak, mert ha nem írják oda, akkor lásd fenn, bünti van. És ebből már a leendő ügyfél tudhatja, hogy a többi szám is így értendő: itt levonunk egy kis kezelési költséget, meg ott hozzáteszünk egy kis iktatási hozzájárulást, és máris eléggé sokba kerül magának az a hitel.

Mellesleg – vagy nem mellesleg, a reklám nagyon is közügy, és van bőven átjárás a politika és a reklám közt – maga a tény, hogy effajta hitelek felvételére buzdítanak a bankok jelentős svunggal, és igen szabadon értelmezett igazságtartalommal, az is elég baljós. Ez nem lakás- vagy autóhitel, ami kvázi nélkülözhetetlen dolgokat tesz elérhetővé, hanem tisztán azt fedezi, amikor az állampolgárnak kedve támad egy shopping spree-hez. A konzumidiotizmust.

Az Erste maga is úgy hirdeti a konstrukciót: „Szívesen utazna el és pihenné ki a hétköznapok fáradalmait, de nem áll rendelkezésére a kívánt összeg? Ajándékkal szeretné meglepni szeretteit, de fizetése nem fedezi a hirtelen felmerülő kiadásokat? Az Erste Bank Személyi Kölcsöne minden helyzetben kiváló pénzügyi megoldást kínál!” Tehát nem arra az esetre, amikor vészhelyzet van, mert elvitte a vihar  tetőt. Kifejezetten arra biztat, hogy eszembe se jusson spórolni, hanem ha a seggem kilóg a gatyából, akkor is utazzak el a Bahamákra. Legfeljebb majd visszafizetem apránként, egy tízes csak lesz rá. Bár eddig a jelek szerint nem volt, ugye: ha lett volna, akkor nem kéne hitel.

Meg amikor hirtelen ajándékot kell venni. Mi az, hogy hirtelen? Naptár nincs otthon? December 24-én van szenteste. Lehet tudni előre. Meg talán meg lehet úszni félmillió alatt. Ha nem tudja megúszni, tisztelt ügyfél, akkor az az ön problémája, hogy arisztokratának képzeli magát, pedig legfeljebb dzsentri. Szálljon magába, mérje meg a takaróját, aztán húzza össze magát. Nem azért mondom, de a nagypapám még ő maga adott kölcsön az államnak, békekölcsön, majd államkötény vagy kincstárjegy vagy micsoda formájában. Legfeljebb nem utazott annyit.

Majd lesz nagy sírás-rívás, amikor eztán se lesz egy tízes. Meg tüntetés, meg hőbörgés, hogy a reklámban azt mondták, a hitel a legkirályabb dolog, és most nem tudjuk fizetni, át lettünk vágva. Hát bizony át. És jön a bank, és behajtja, és akkor megint lehet jajgatni. Shylocknak bizony a szíve kell.

Szóval így magunk közt, a kulisszák mögött egyezzünk meg, hogy a szegény buta lakosság eladósítása elég sunyi cselekedet, nem erkölcsös dolog, nem jár érte dicséret. Persze ettől függetlenül biztos kap valami jól csengő nagydíjat ez is, Véres Pengét, ilyesmit. És persze így működik a kapitalizmus, piacgazdaság van, jobbat még nem találtak fel, satöbbi, nem lehet betiltani, hogy a bankok hirdethessenek. De csak rá kéne írni a banki brosúrákra valami figyelmeztetést, mint a fröccsöntött játékokra. Könnyen lenyelhető apró részeket tartalmaz, kisgyermek kezébe nem való. Vagy mint a cigarettára. A hitelt vissza kell fizetni: biztos, hogy kell az a pénz? Na, az tökös dolog volna, ha ennyivel segítene szegény polgárain a köztársaság. De ez csupán kósza álom. Hiszen a köztársaság maga is csak most vette észre mindezt.