Mi tagadás, a férfiak többségének cetli kell a bevásárláshoz. Ezt a tényt erősíti meg a film is, továbbá azt, hogy egy nő találékonyabb egy férfinál. Még egy majonézért folytatott küzdelemben is a nő kerekedik felül. Amikor rájön, hogy nem vett majonézt, a sorban mögötte álló férfi majonézét egy óvatlan pillanatban „magáévá teszi” a „következő vásárló” léc áthelyezésével. Ezzel mintegy elkerüli az újbóli sorban állást vagy a kínos várakozást, a férfi pedig szaladhat a majonéze után. Ez a helyzet érthető is, hiszen a cég elsődleges célcsoportja a 25–40 éves, modern, fiatalos háziaszszonyok köre.

A cselekmény relatív eszköztelensége és életszerűbb bemutatása végett kevés vágóképet használtak. Közelik csupán a nőről, valamint a lécáthelyezés mozdulatáról készültek, amelyek mintegy kiegészítik a film gerincét adó hosszú jelenetet, amelyet egy kameraszögből vettek fel. A moziváltozat azonban több vágóképpel és több kamerapozícióból felvett jelenettel is kiegészült. Sem gyorsítást, sem lassítást nem alkalmaztak, sőt az életszerűség okán csak finoman változtattak a film színvilágán, éppen annyira, hogy az élelmiszerek valós színei ne változzanak meg. Csak a bevásárlóterek rossz neonos fényvilágát korrigálták.

A színészeknek az instrukciók szerint túlzásoktól mentesen, természetesen kellett eljátszaniuk a szerepet, bár helyzetüket nehezítette, hogy a film párbeszéd nélküli, ezért mozdulataik, gesztusaik nagyobb szerepet kaptak. Ebben a gesztusjátékban elevenedik meg a sztori helyzetkomikuma, ami végülis senkire nézve sem sértő, hiszen mindenki elérte a maga majonézét. A nő határozott jellemével szemben kontrasztos, a férfi kis túlzással Woody Allen-es attitűdje, aki kétségbeesett kirohanása közben, „bénán” még fel is hívja magára a figyelmet, ezzel is jelezve a sorban állóknak: enynyire fontos lehet egy majonéz.

A szpot bemutatásával egy időben az Univer-termékek csomagolásai folyamatosan megújulnak, de csak olyan apróbb változtatások lesznek, amelyek talán első pillantásra nem is szembetűnőek.