Kaparós kóla
De mit is nevezünk kaparós sorsjegynek? Ha most azt mondod, hogy micsoda egy marha vagyok én, hiszen az átvilágíthatatlan, lekaparható fedőréteggel borított nyerési kódokat hordozó kartonlapocskákat takarja az elnevezés, akkor tévedsz. Nagyot tévedsz! Mert a rendelet szerint kaparós sorsjegy az a sorsjegy, amelynek nyerésre jogosító jelzései olyan különlegesen biztonságos fedési módszerekkel takartak, amelyek különleges eljárásokkal fedhetők fel. Eszerint jogilag nemcsak a klasszikus, lekaparható fedőrétegű sorsjegyek minősülnek kaparós sorsjegynek, hanem minden olyan kereskedelmi akció, amelynél a vásárláskor a sorsjegy jelzése láthatatlan, annak felfedéséhez különleges eljárás – például a csomagolás felbontása – szükséges, ami után a vásárló azonnal megtudja azt, hogy nyert-e vagy sem.
Ebből következően – kapaszkodj meg! –, ha ezután reklámozóként, mondjuk, a kóláskupakba vagy a csokoládépapír belső oldalára rejted a nyerési kódot, méghozzá úgy, hogy nincs sorsolás, hanem a csomagolásban talált információ többfajta lehetséges nyeremény azonnali megnyerésére jogosíthat fel, akkor gáz van. Akkor rossz fát teszel a tűzre, és jól meg leszel mondva a bíró bácsinak, aki jól megbüntet téged. Ezt nem én állítom, hanem az ÖRT (köszönet nekik, már eddig is sok büntipénz befizetésétől óvták meg a szakmát) jogszabály-értelmező állásfoglalása.
Megmondom neked őszintén, engem már nem is az lep meg, hogy szakmánk ismét egy újabb, a marketingkommunikációt megmagyarázhatatlan okból korlátozó hatalmi játék áldozata. Nem. Nekem a dolog sunyisága szúr szemet. Eddig legalább ország-világ előtt pertraktálva értesülhettünk a kiötlők által sem teljesen megmagyarázható rendelkezésekről. Most viszont egy PM-rendelet kiegészítéséről van szó. És bizony, feleim, aki nem naprakész a PM bekezdés-kiegészítései témájában és kupakos akciót rendez, az fizessen sokmilliós büntetést azért, mert nem elég körültekintően választja meg olvasmányait, és nem jogértelmez kacifántos bekezdéseket. Úgy kell neked, kűddbeanyádatfijam!
Olvasom Niklai Péter Fejlesztjük a gazdaságot – visszaszorítjuk a reklámot című írását, amelyben összeszedi mindazon restrikciós rendelkezéseket (új reklámtörvény, miniszteri rendelet a műemléki környezetben elhelyezett reklámokról, reklámnyelvtörvény, önkormányzati rendeletek a köztéri eszközök visszaszorításáról), amelyek a reklámot célozzák meg (és találják telibe) ez idő tájt.
A szerző reklámellenes támadásra utal. Én máshogy gondolom. A támadás az egy tervezett, szervezett, összpontosított akció. A reklámmal kapcsolatos rendelkezések megszületési körülményeit ezzel szemben a lehető legnagyobb kupleráj jellemzi. Mindig akad a hatalomban valaki, aki pillanatnyi érdekei mentén megtalálja a reklámot (és még megannyi más védtelen területet), szakértők mellőzésével összeüt valami Tervezet feliratú paksamétát, és keresztülveri bizottságokon, parlamenten. Ehhez természetesen szükség van seregnyi törvényhozó Mekk mesterre is, akik minden konkrét tájékozódás, tárgyi tudás nélkül szavaznak. A rendezőelv a frakciófegyelem. A megszavazott produktumból kitűnik, halvány fogalmuk sincs, miről van éppen szó. (Vannak persze szórakoztató hozzászólók is. Fő kedvencem Zakó úr, aki már tavaly, a reklámtörvénytémában is sok szakmai újdonsággal és vidám perccel szolgált számomra.)
Szóval, ha az a kérdés, hogy szervezett támadás folyik-e a reklám ellen Magyarországon, akkor a válaszom határozott nem. Ami folyik, az a szervezetlen, dilettáns törvénykezés. Az érintettek nagyon büszkék az általuk hozott törvények számára. Ami megint csak teljesen érthető. Elvégre a minőségére nem lehetnek büszkék.
És most eljutottunk oda, barátaim, hogy a kóla és a csoki kaparós sorsjegynek minősíttetett. Eszerint akkor logikus ugye, hogy a kaparós sorsjegy viszont kólának és csokoládénak tekinthető. Kívánom a rendelkezés kidolgozóinak, hogy igyanak, egyenek sokat belőle.
Véleményeket, visszajelzéseket örömmel adok-veszek.
