A K&H Bank 2005 őszén kezdte el értékesíteni az anyavállalatától, a KBC banktól megvásárolt CDO termékeket. A CDO-k (collateralised debt obligation), azaz az adósságfedezetű kötelezettségek olyan speciális értékpapírok, amelyek mögött kötvények, hitelek vagy egyéb eszközök állnak fedezetként. A befektetők a CDO vásárlásával átvállalják az adott hitel-, illetve kötvényportfolió kockázatát.

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) annak vizsgálatára indított eljárást a K&H Bank Zrt. ellen, hogy az megsértette-e a versenytörvény rendelkezéseit a CDO-kötvények forgalmazásával kapcsolatos tevékenysége során a befektetés lényeges jellemzői, biztonságossága, a vállalt kockázatok, a nyújtott garanciák tekintetében a fogyasztók részére adott tájékoztatásokkal.

Ezek a kötvények meglehetősen bonyolult kontrukciók. A GVH szerint ha egy vállalkozás egy bonyolult terméket kínál a fogyasztók számára, akkor számolnia kell azzal, hogy a termékről adott tájékoztatásnak is ehhez igazodóan bonyolultnak kell lennie. A tájékoztatások tartalmát a vállalkozásnak kellő odafigyeléssel, a szakmai gondosság követelményei szerint kell meghatároznia. A jelen ügyben vizsgált tájékoztatók mint marketing anyagok esetében a terjedelem korlátozott volta ténylegesen nem merülhetett fel, e vonatkozásban sem volt akadálya annak, hogy az eljárás alá vont a kínált termék bármely lényeges tulajdonságáról igaz és pontos tájékoztatást adjon.

A GVH álláspontja szerint ez az elvárható tájékoztatás nem valósult meg. Többek között nem felelt meg a valóságnak a tájékoztatók azon üzenete, hogy az adott kötvény egy egyszerű vállalati kötvény, amely mögött kizárólag több vállalat hitelei állnak, s az egyes vállalatokkal kapcsolatos hitelkockázat a KBC aktív vállalatfigyelése révén kezelhetővé válik.

A fogyasztók előtt nem tette a K&H ténylegesen ismertté, milyen nem csak vállalati hitelekkel kapcsolatos eszközöket magában foglaló portfolió áll a kötvény mögött, s ennek megfelelően milyen jellegű kockázatokkal kell számolnia. A tájékoztatók azt sem közölték a fogyasztókkal, hogy a bennük rögzített portfolió összetételében, az abban lévő eszközök arányában változás következhet be.

A vizsgált tájékoztatók kategorikus állítással a magyar államkötvénynél is biztonságosabb befektetésnek minősítették az adott CDO kötvényeket, figyelmen kívül hagyva azt a körülményt, hogy az állampapír visszafizetése államilag garantált, s ennek köszönhetően hagyományosan a legbiztonságosabb befektetési formának minősül. A CDO kötvények esetében ilyen garantált visszafizetés nem létezett.

A GVH az állapította meg, hogy a K&H 2005 októbere és 2007 májusa között a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított az általa értékesített CDO-kötvények ún. Tájékoztató leírásainak alkalmazásával. A pénzintézetre a versenyhatóság 40 millió forintos bírságot szabott ki. A bírság összegének megállapításakor súlyosító körülménynek bizonyult, hogy a bank korábban már többször megtévesztette a fogyasztókat, mostani bizalmi terméket érintő jogsértése pedig jelentős pénzösszeget igényelt és több éven át valósult meg. Enyhítő körülményként vette figyelembe a GVH, hogy a bank törekszik arra, hogy a CDO kötvénytulajdonos ügyfelekkel peren kívüli egyezséget kössön. Enyhítő körülmény továbbá, hogy az ügyben érintett fogyasztók köre átlagosnak nem minősíthető.