Káröröm 2.
Sok problémától megkímélhetjük magunkat, ha tudjuk, milyen hibákat követtek el előttünk mások, amint erről már korábban is írtam.
Az egyik híres, nem is régi eset a Starbucks nevéhez fűződik. A szeptember 11-ei, New York-i terrortámadás után a kávézólánc 130 dollárért adott három karton ásványvizet a sokkos túlélőket ápoló mentősöknek. Jó pr-rel talán meg lehetett volna úszni az ezt követő botrányt, de amikor a mentősök panaszos levelet írtak a Starbucksnak, süket fülekre találtak. A kávézólánc valószínűleg nem vette komolyan a problémát, mire a mentősök szétküldték levelüket, ami futótűzként terjedt az interneten.
Egy másik híres pr-katasztrófa Kobe Bryanthoz, az amerikai kosárlabdasztárhoz fűződik, aki többek közt a McDonald’s, a Nike, a Sprite és a Nutella reklámarca volt. Az NBA csillaga kínosan ügyelt arra, hogy mindig jó színben tűnjön fel, de kiderült, hogy a kosaras szállodai szobájában egy 19 éves lányt molesztált. Miután kitört a botrány, a Nutella volt az egyetlen, amely úgy nyilatkozott: nem kívánja megújítani együttműködését a kosárlabdázóval.
A rakoncátlan sztároknál csak a pletykák kezelhetőek nehezebben. Már az 1800-as években azt terjesztették a Procter & Gamble-ről (P&G), hogy „lepaktált a sátánnal”.
A pletyka szerint a P&G azért, hogy „a sátán logóját használta” – a hold előtt egy szakállas férfi, akinek a szakálla (egyes feltételezések szerint) a sátán jelét, a 666-ot mintázza –, cserébe a siker ígéretét kapta. A cég az idők során logót váltott, de 1974-ben, amikor a vállalat újra a régi logóra szeretett volna váltani, az igencsak képtelen feltételezés újra szárnyra kapott.
A pletykák ellen nehéz küzdeni, hiszen nem tudni pontosan, hogy ki a forrás, hogy a szóbeszéd hol bukkan fel legközelebb. Ez a pr-kihívás.
