Én csináltam
Keletről távol-keletre
2008. március 17. 11:29
Fodor Gergely nevét nemcsak a magyar, ha nem a japán dizájnszakma is ismerheti, a Laboratory Ideas head of artjának munkáit ugyanis a felkelő nap országában is bemutaták. A szakember megfordult már egy svájci ügynökségnél, ahol főként azt tanulta meg, hogy a munkaidő merev betartása nem paszol sem a szakmához, sem a habitusához.
Milyen ügynökségeken át vezetett az út a Laboratory-ig?
A Young & Rubicamnél (Y&R) kezdtem operátorként 1995-ben, aztán egy évvel később Szénássy Alexszel, aki akkor senior art director volt az ügynökségnél [Szénássy a Laboratory Ideas egyik alapítója – A Szerk.] együtt átmentem a Saatchi & Saatchiba. Néhány év után a Kirowski következett, ahol összeszedtem mindent, amit az online-ról tudni lehet. Ekkor jött egy újabb váltás, és 2002 nyarán Svájcba mentem, a genfi Saatchihoz.
Pályáztál, vagy hívtak?
Ed Jones hívott, akit még a budapesti Saatchiból ismertem, ahol ő kreatívigazgatóként dolgozott. Aztán ő elment Genfbe és szólt, hogy nincs-e kedvem csatlakozni. Eldobtam mindent, és másfél évre odaköltöztem.
Milyen volt az élet a svájci ügynökségnél?
Az egy teljesen más világ, több szempontból is. Egy miniügynökség volt maximum húsz fővel, ami tulajdonképpen a negyede volt az akkori budapesti Saatchi létszámának. Aztán abban is különbözött, hogy kevés klasszikus reklámot csináltunk, inkább dizájnfeladataink voltak, kiadványokat készítettünk és szakmai vásárokra installációkat. Főleg a tervezésen volt a hangsúly, de némi online munka is akadt. Elég nyugdíjasan folyt az élet.
Másképp zajlik az ügynökségi munka, mint itthon?
Genfben az ügynökségi létet úgy kell elképzelni, hogy reggel pontban kilenckor beülnek a gép elé, aztán délben tartanak egy órás ebédszünetet, majd hat órakor mindenkinek kiesik a toll a kezéből. A munkaidőn túl nem hajlandóak dolgozni, de a munkát korrektül elvégzik. Ez a hozzáállás nekem kicsit fura volt, szerintem ebben a szakmában kell egy egészséges lazaság. Persze elképzelhető, hogy a zürichi ügynökségeknél más a helyzet, de azokat nem ismerem.
Ez is közrejátszott abban, hogy visszajöttél?
Másfél évre szólt a vízumom, és már tudtam, hogy újra a budapesti Saatchinál folytatom majd a pályát. Az első svájci félévben azt gondoltam, hogy soha nem jövök haza, aztán egy év után alábbhagyott a lelkesedés, és másfél év után szinte elmenekültem. Hiányoltam a társasági életet.
Mi volt a következő állomás?
Az itthoni Saatchi után szabadúszó lettem, bár főleg a Kirowskinak dolgoztam. Aztán 2005 nyarán a cégalapításkor megkeresett a Laboratory két tulajdonosa, Szénássy Alex és Georgi Georgiev, tehát tulajdonképpen a nulladik perctől az összes munka vizuális részében benne voltam. Időközben egyre több ügyfelünk lett, és a hirtelen megszaporodó létszám miatt irodát is kellett bérelnünk, amit most úgy tűnik, kinőttünk. Van néhány egyedi webes ötletünk, amelyeket szeretnénk megvalósítani. Ezeken szintén sokat dolgozunk, bár a rengeteg egyéb megbízás miatt átmenetileg kissé a háttérbe szorultak.
Mindenesetre Japánban már ismernek.
Ez azért túlzás. A Pen japán dizájnmagazin olyan dizájnerekkel készített interjút, akik megítélésük szerint a leghaladóbb webes felületeket készítik Európában, és valahogy mi is bekerültünk az összeállításba. Egy japán újságíró lány ideutazott Budapestre egy fotóssal, interjút készített velem, és egész nap figyelte a munkámat. Hogy végül mit írt le, nem tudom, hiába küldött egy példányt a lapból. Gondolom csupa jókat, mert a rovat következő oldalán a Goodby, Silverstein and Partners dizájnercsapata szerepelt.
A Laboratory az elmúlt évben különböző reklámversenyeken több díjat is begyűjtött. Van kedvenced ezek közül?
Szerettem a UPC-s megbízást, mert bár ott minimális arculati feladat volt, mégis létező elemekből kellett egy kerek egészet létrehozni. Van viszont egy másik munka, ami itthon kevésbé ismert. A Laboratory tavaly nyár óta dolgozik a berlini európai bölcsészettudományi egyetem, az ECLA teljes arculati megjelenésén. Nagyon izgalmas ez az együttműködés. A tervezést egy néhány napos berlini iskolalátogatás előzte meg, részt vettünk szemináriumokon, beszélgettünk az oktatókkal, és ennek nyomán ötleteltünk. Első körben elkészítettük az arculati elemeket és kidolgoztuk a kommunikációs stratégiát, de hozzánk tartozik az iskolabelső dizájnja is. Egyébként rengeteg tervet készítettünk, volt vagy öt irány, és végül azt valósítottuk meg, ami a legközelebb állt hozzánk. Ez egy igazán dizájncentrikus munka, ráadásul nagyon ideális is, mert eddig annyi időnk volt az egyes feladatokra, amennyi kellett.
Ha most hívnának, elmennél külföldre dolgozni?
Egy másik ügynökséghez nem mennék, de egy lehetséges Laboratory Madridban vagy Laboratory Londonban szívesen eltöltenék néhány évet.
A Young & Rubicamnél (Y&R) kezdtem operátorként 1995-ben, aztán egy évvel később Szénássy Alexszel, aki akkor senior art director volt az ügynökségnél [Szénássy a Laboratory Ideas egyik alapítója – A Szerk.] együtt átmentem a Saatchi & Saatchiba. Néhány év után a Kirowski következett, ahol összeszedtem mindent, amit az online-ról tudni lehet. Ekkor jött egy újabb váltás, és 2002 nyarán Svájcba mentem, a genfi Saatchihoz.
Pályáztál, vagy hívtak?
Ed Jones hívott, akit még a budapesti Saatchiból ismertem, ahol ő kreatívigazgatóként dolgozott. Aztán ő elment Genfbe és szólt, hogy nincs-e kedvem csatlakozni. Eldobtam mindent, és másfél évre odaköltöztem.
Milyen volt az élet a svájci ügynökségnél?
Az egy teljesen más világ, több szempontból is. Egy miniügynökség volt maximum húsz fővel, ami tulajdonképpen a negyede volt az akkori budapesti Saatchi létszámának. Aztán abban is különbözött, hogy kevés klasszikus reklámot csináltunk, inkább dizájnfeladataink voltak, kiadványokat készítettünk és szakmai vásárokra installációkat. Főleg a tervezésen volt a hangsúly, de némi online munka is akadt. Elég nyugdíjasan folyt az élet.
Másképp zajlik az ügynökségi munka, mint itthon?
Genfben az ügynökségi létet úgy kell elképzelni, hogy reggel pontban kilenckor beülnek a gép elé, aztán délben tartanak egy órás ebédszünetet, majd hat órakor mindenkinek kiesik a toll a kezéből. A munkaidőn túl nem hajlandóak dolgozni, de a munkát korrektül elvégzik. Ez a hozzáállás nekem kicsit fura volt, szerintem ebben a szakmában kell egy egészséges lazaság. Persze elképzelhető, hogy a zürichi ügynökségeknél más a helyzet, de azokat nem ismerem.
Ez is közrejátszott abban, hogy visszajöttél?
Másfél évre szólt a vízumom, és már tudtam, hogy újra a budapesti Saatchinál folytatom majd a pályát. Az első svájci félévben azt gondoltam, hogy soha nem jövök haza, aztán egy év után alábbhagyott a lelkesedés, és másfél év után szinte elmenekültem. Hiányoltam a társasági életet.
Mi volt a következő állomás?
Az itthoni Saatchi után szabadúszó lettem, bár főleg a Kirowskinak dolgoztam. Aztán 2005 nyarán a cégalapításkor megkeresett a Laboratory két tulajdonosa, Szénássy Alex és Georgi Georgiev, tehát tulajdonképpen a nulladik perctől az összes munka vizuális részében benne voltam. Időközben egyre több ügyfelünk lett, és a hirtelen megszaporodó létszám miatt irodát is kellett bérelnünk, amit most úgy tűnik, kinőttünk. Van néhány egyedi webes ötletünk, amelyeket szeretnénk megvalósítani. Ezeken szintén sokat dolgozunk, bár a rengeteg egyéb megbízás miatt átmenetileg kissé a háttérbe szorultak.
Mindenesetre Japánban már ismernek.
Ez azért túlzás. A Pen japán dizájnmagazin olyan dizájnerekkel készített interjút, akik megítélésük szerint a leghaladóbb webes felületeket készítik Európában, és valahogy mi is bekerültünk az összeállításba. Egy japán újságíró lány ideutazott Budapestre egy fotóssal, interjút készített velem, és egész nap figyelte a munkámat. Hogy végül mit írt le, nem tudom, hiába küldött egy példányt a lapból. Gondolom csupa jókat, mert a rovat következő oldalán a Goodby, Silverstein and Partners dizájnercsapata szerepelt.
A Laboratory az elmúlt évben különböző reklámversenyeken több díjat is begyűjtött. Van kedvenced ezek közül?
Szerettem a UPC-s megbízást, mert bár ott minimális arculati feladat volt, mégis létező elemekből kellett egy kerek egészet létrehozni. Van viszont egy másik munka, ami itthon kevésbé ismert. A Laboratory tavaly nyár óta dolgozik a berlini európai bölcsészettudományi egyetem, az ECLA teljes arculati megjelenésén. Nagyon izgalmas ez az együttműködés. A tervezést egy néhány napos berlini iskolalátogatás előzte meg, részt vettünk szemináriumokon, beszélgettünk az oktatókkal, és ennek nyomán ötleteltünk. Első körben elkészítettük az arculati elemeket és kidolgoztuk a kommunikációs stratégiát, de hozzánk tartozik az iskolabelső dizájnja is. Egyébként rengeteg tervet készítettünk, volt vagy öt irány, és végül azt valósítottuk meg, ami a legközelebb állt hozzánk. Ez egy igazán dizájncentrikus munka, ráadásul nagyon ideális is, mert eddig annyi időnk volt az egyes feladatokra, amennyi kellett.
Ha most hívnának, elmennél külföldre dolgozni?
Egy másik ügynökséghez nem mennék, de egy lehetséges Laboratory Madridban vagy Laboratory Londonban szívesen eltöltenék néhány évet.
| Fodor Gergely |
| 1995 óta dolgozik ügynökségeknél, pályáját a Young & Rubicamnél kezdte, majd a Saatchi & Saatchi budapesti és genfi irodája, valamint a Kirowski következett. A Laboratory Ideas-nál a cég indulása óta dolgozik. A tervezői munkát legfeljebb űrhajózásra cserélné. Szabadidejében utazni szeret. |
