Hurrá, itt a nyár, és meleg az idő. A tévék kvázi bezárnak, szabadságra megy minden médiatiszt, az emberek pedig strandra. Addig se néznek reklámot, pedig volna mit eladni, ugye: jégkrémet, sört, ásványvizet.

A magyar kreatívszakma mentőangyala Lengyelországból érkezett, a fagylaltiparból: a Koral jégkrém. Ilyen gőzölgő trágyát ugyanis nagy tévében nem láthattunk, amióta nem csak egy nagy tévé van. Ez úgy el van cseszve, hogy biztos lehet minden érintett, soha nem lesz képes alulmúlni. Idén nyáron már nem lehet ő a legbénább. Ilyen hangalámondás elfelejtett, pókhálós kábeltévéken van már csak. És külön nívódíj a szlogenért – vagy nem is tudom, mi ez : Keresd a boltokban! Hát, akkor nem az újságosnál fogom keresni.

De nálunk nyáron se a jégkrém a húzóágazat, hanem ami mindig: a hitel. Nyaralásra, például.

Volt már erről szó itt, de nem elég, mert még mindig nem kötelező odaírni a hitelhirdetések alá nagy fekete betűkkel, hogy azt vissza is kell bizony fizetni, és jóval többet ám, mint amibe készpénzben kerülne. Merthogy ez így működik. Az Erste reklámjában megénekelt bácsi, aki büszkén újságolja, hogy nem képes eldönteni, hova menjen nyaralni, de azt már tudja, hogy miből – na ennek kellene kötelezően bekarikázni a fejét, és kiírni, nem apró betűvel: SZERENCSÉTLEN HÜLYE. Mint mindenki, aki effélékre hitelt vesz fel.

Vagy az is működne, ha az ilyen bácsikat mindig Medgyessy Péter játszaná.

Na sebaj, itt csak az üzenet gáz, arról a kreatív nem tehet. De tegyük mellé az OTP személyikölcsön-szpotját, és álmélkodjunk. Ezek, ugye, beleöltek akárhánymilliárdot most a megújulásba, van nekik szép új logójuk, lenyúlták a Bravia-szpotot is, amen.- nyire tudták, szóval érezhető a határozott szándék, hogy ne prolinak nézzenek ki – mint a személyi kölcsönből dőzsölő ügyfeleik –, hanem igényes, huszonegyedik századi, komoly cégnek. És erre mivel állnak most elő, na mivel? Hát hogy legyen egy gyanús, kapucnis stoppos, akiről kiderül, hogy jó nő. Fősor: érdemes felvenni. Mármint a személyi kölcsönt. Érted, felvenni, mint a stoppost, szójáték, eleven asszociáció, az. Mestermunka.

Ült valami sötét lyukban a copywriter, és rágta a pendrive végit. Hm-hm, mit lehet csinálni egy hitellel? Felvenni. Aha, és még mit lehet felvenni? Kalapot… ez jó lehet. Az Ötödik sebességet a Petőfi Rádióból, magnósok figyelem – ez se rossz. Szövegírót… na ezt hagyjuk! Stoppost, azt is fel lehet venni… hohó! Ez az! És a stoppos lehet nő is, így lesz a szpotban csöcs. Kész is vagyunk, indulhat a casting!

Akkor tehát értelmezném a kész produktumot: érdemes felvenni az OTP személyi kölcsönét, annak ellenére, hogy rohadt baljósnak néz ki, és kifejezetten kockázatosnak. Úgy néz ki, mint maga a Halál. Felelőtlen hűbelebalázs, aki ilyet felvesz, mert akár csúnyán rá is faraghat, ha nincs szerencséje. Orosz rulett.

Alakul ez. Úgy volna teljes persze, ha a stoppos csaj fegyvert rántana, és elrabolná az autót, hogy a végén a tisztelt ügyfél ázzon egyedül az esőben, gyalog, nincstelenül. Azért én nyugodtabb lennék, ha maradnánk a kötelező feliratnál. Nem építhetünk arra, hogy a kreatív mindig be tudja csempészni a figyelmeztetést.