Köztéri magánvélemény

Köztéri magánvélemény

[2001.04.17.]

Rendhagyó magánvéleménynek szánom az alábbiakat, hiszen ez csupán egy kilépési nyilatkozat és annak indoklása. Az, hogy erre a kilépésre sor került és hogy miért, bőven tükrözi a magánvéleményemet. Nézzük tehát:

Cégünk alapítása:
1995. augusztus (közterületi működésünk kezdete).

Beléptünk a Magyar Közterületi Reklámszövetségbe:
1997. szept. 25-én.

Kiléptünk a Magyar Közterületi Reklámszövetségből:
2001. április 3-án.

A Contact-System Kft. ezúton is közli az érintettekkel, hogy a mai nappal kilép a Magyar Közterületi Reklámszövetségből, mert:

1. Vállaltuk saját költségünkön és kockázatunkon egy belvárosi ház több tízmilliós felújításának finanszírozását.

2. Ennek állványára került egy hirdetőnk (sörhirdetést tartalmazó) plakátját, aminek bevételéből fedezzük a felújítás költségeit.

3. A szövetség egyes fórumai és a szövetségi tagtársaink elítélnek, „kvázi” feljelentenek a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnél, a sajtót igyekeznek tájékoztatni arról, hogy mi tiltott reklámot helyeztünk ki (a házban gyógyszertár működik), az egész reklámszakmában terjesztik ezt. (Azokról a társainkról van szó, akik rendszeresen, évente több tucatszor követik el ezt a „törvénysértést”.)

4. Megítélésünk szerint a szövetség az elmúlt 4 évben semmi érdemit nem tett annak érdekében, hogy a jogalkotókkal pontosíttassa (ami témánk fő kérdése momentán), miszerint a gyógyszertárak nem számítanak egészségügyi intézménynek, inkább önként azt tanácsolja tagjainak, hogy tekintsék a gyógyszertárakat egészségügyi intézménynek. (Márpedig nem azok.)

5. A szövetség azzal a magatartásával, hogy az elmúlt 10 évben soha nem reagált kellő eréllyel a sajtó nyilvánosságát igénybe véve, a reklámszakma szempontjából legalábbis outsidernek tekinthető Ráday Mihály és követői tíz éve tartó folyamatos sajtónyilvánosság útján terjesztett indokolatlan, értelmetlen, és méltatlan reklámellenes hangulatkeltésére, maga is nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a reklámozási tevékenység hovatovább bűncselekménynek minősül, a reklámszakemberek ezrei pedig szemlesütve kell hogy szégyenkezzenek hivatásuk miatt.

6. Négyéves szövetségi tagságunk ideje alatt nem egy tagtárs cégtől csak arra láttunk igyekezetet, hogy például egymás hirdetését eltakarva, vagy számtalan egyéb módon egymást és bennünket is lehetetlen helyzetbe hozzanak.

Ezennel tehát cégünk távozik a Magyar Közterületi Reklámszövetségből, mert úgy érezzük, a szakmai szervezetektől jót, segítséget, érdekvédelmet nem, csupán lapító lélektelenséget kaptunk, az irigység és áskálódás folytatásához pedig nem szükséges további tagságunk. Fentiek nem vonatkoznak természetesen mindenkire és minden társcégre, az érintettek nyilván magukra ismernek. Az egész reklámszakma mindenesetre megvert kiskutyaként végig asszisztált Európa legrosszabb és legdilettánsabb reklámtörvényéhez, annak legutóbbi hajmeresztő módosításához. Ebben nem kívánunk a jövőben a magunk részéről partnerek lenni azáltal, hogy tagja vagyunk az illetékes érdekvédelmi szervezetnek.

Csattanó: Bár a kihelyezett sörhirdetésért a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, tagtársainknak köszönhetően is, sietett büntetni, mivel szerintük a gyógyszertárak egészségügyi intézménynek minősülnek, azért mi nem tartjuk rossz kezdeményezésnek azt, hogy amire a Ráday úr által vezetett intézmények 1 Ft-ot sem tudnak adni, arra hirdetőpartnereink és magunk tízmilliós nagyságrendben adunk.

Ráadásul a kapcsolódó törvények és jogszabályok alapos, újbóli áttanulmányozása után is szilárd meggyőződésünk, hogy a gyógyszertárak nem minősülnek egészségügyi intézménynek, tehát szó sem lehet tiltott reklám kihelyezéséről.

Mivel azonban úgy tűnik, hogy a reklámszakma számtalan érdekképviselete helyett ezt immáron nekünk kell bebizonyítanunk, ezennel felajánljuk volt tagtársainknak és minden hirdető cégnek, hogy az ügy jogi fejleményeiről rendszeresen tudósítjuk őket, tapasztalatainkat bárkivel szívesen megosztjuk majd, és még csak tagdíjat sem kérünk érte.

Végezetül, ha kívánni is lehetne valamit, szeretném, ha ugyanebben a rovatban a törvényalkotó részéről valaki kifejtené a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség által kirótt bírság indoklásával kapcsolatban, mire gondolhatott, amikor azt írta, hogy „figyelembe vette a fogyasztói érdeksérelem széles körét és súlyát… a fogyasztók törvény által biztosítani kívánt védelmét sértő magatartását.”

Tulajdonképpen arra vagyok kíváncsi, nem elvitatva a főfelügyelőség bírságolási jogkörét, bár vitatva annak jogosságát, sőt törvényességét, hogy kinek származik kára abból a fránya sörhirdetésből, pont egy gyógyszertár közelsége miatt:

– a járókelőnek?
– a ház lakóinak, kiknek ingatlana értékesebb lesz a felújításnak köszönhetően?
– a „városnak”, amely pénz híján is kap egy megszépült épületet?
– annak a több millió állampolgárnak, aki amúgy megissza az évi több tízmillió liter sört?
– a Magyar Köztársaság kormányának, mely rendelkezik az évi több milliárd forint sörértékesítésből származó adó felett?

De tényleg, tessék már egyszer értelmesen és egyszerű szavakkal elmondani, hogy kinek és konkrétan milyen kára származik ebből?

Várom valamely illetékes válaszát a fenti kérdéseimre és arra is, hogy a többi több tucat gyógyszertár közeli dohány- és alkoholhirdetésnél miért nem egészségügyi intézmény a gyógyszertár. Netán mert kevesen látják?

Kárpáti Zoltán