Köztéri magánvélemény, II.

Egyetlen mondatot idézek dr. Kathi Attila, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség osztályvezetőjének Klupács Sándorhoz, az MKRSZ elnökéhez eljuttatott leveléből: „…Ebből következően a GRTV azon rendelkezése, amely az alkoholtartalmú italok reklámjainak egészségügyi intézmények 200 méteres körzetében történő közzétételét tilalmazza, a gyógyszertárakra nem vonatkoztatható.”

Emlékeztetőül: a Contact-System Kft. 2001. április 3-án – tulajdonképpen a Kreatív hasábjain közzétéve – egyebek között azért lépett ki a Magyar Közterületi Reklámszövetségből, mert úgy értékelte, hogy a szövetség és annak tagjai éveken át semmit nem tettek, hogy hivatalosan is elismertessék a fenti idézetben megjelenteket, sőt inkább olyan állásfoglalások születtek, miszerint a gyógyszertárak egészségügyi intézménynek számítanak. Látványos és kissé zajos távozásunk az MKRSZ-ből természetesen mindazok mérhetetlen ellenszenvét kiváltotta, akik miatt ezt megtettük. DE! Ha ez volt az ára annak, hogy a korábbi évek alatt folytatott „édes semmittevés” helyett nem egészen öt hónap alatt egy ilyen hivatalos állásfoglalást kényszerítsünk ki, akkor megérte kilépnünk a szövetségből. Minden szakmabeli jól tudja, hogy az egész ügyet ama bizonyos Blaha Lujza téri, 800 m2-es sörreklám általunk történt kihelyezése robbantotta ki. Az azóta eltelt időszakban minden hatóság mindent megtett, hogy dolgunkat megnehezítse – az élen Ráday Mihály úrral –, legtöbb volt tagtársunk igyekezett elhatárolódni tőlünk, akik tiltott reklámok kihelyezésével igazságtalan előnyöket szerzünk velük szemben, és az egész szakmát végveszélybe sodorjuk.

Tőlük most azt kérem, hogy ne köszönjék meg a Contact-System Kft.-nek azt (na nem mintha ettől tartanék), hogy ha nem is túlságosan finom, viszont feltétlenül következetes és kitartó munkájával és magatartásával NEKIK és HELYETTÜK elérte azt, hogy az éveken át helytelenül és jogtalanul alkalmazott hatósági tilalmat most végre megszüntették és egyértelművé tették jogilag is. Mi viszont szeretnénk megköszönni név szerint is mindenkinek, akik megértve cselekedeteink mozgatórugóját, végső soron tevőleges részesei voltak ennek a túlzás nélkül óriási jelentőségű jogi és erkölcsi sikernek. Szeretném nekik megköszönni személyesen is, mert az események kirobbantásakor akaratlanul is megbánthattunk olyanokat is, ŐKET is, akiket amúgy nem állt szándékunkban.

Tehát köszönet:
Niklai Péter úrnak, aki korábbi „tétovázó” álláspontját megváltoztatva újra beleásta magát az ügybe, és elévülhetetlen érdemeket szerzett annak sikerében; dr. Éles Tamás úrnak, aki a siker jogi részéért felelős, méghozzá úgy, hogy saját maga sem volt biztos abban, hogy az ügy sikerrel zárulhat, ennek ellenére mindent megtett annak érdekében; dr. Kathi Attilának, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség osztályvezetőjének, aki végtelenül korrekt állásfoglalását végül is kiadta, annak ellenére, hogy az általa képviselt hatóság áprilisban még 500 000 Ft-ra bírságolt minket a gyógyszertár miatt, tehát képes volt korábbi tévedésüket beismerni, és manapság ez feltétlenül tiszteletre méltó; Klupács Sándornak, az MKRSZ elnökének, akit rögtön megválasztásakor, akaratlanul is, éppen mi hoztunk kilépésünkkel kellemetlen helyzetbe, Ő a szövetség olyan elnöke, úgy látszik, aki nemcsak a címet viseli, hanem cselekedni is képes; ügyfelünknek, a Borsodi Sörgyárak Rt.-nek jogi és erkölcsi hozzáállásáért a számára is helyenként kellemetlenül alakuló ügyhöz; Lestár Péternek, aki a szereplők közötti kommunikációt a kínos időszakban is eredményesen segítette, és ezzel egy hajóban tartott mindenkit a kritikus pillanatokban is, és végül, de nem utolsósorban a Kreatívnak, amiért helyet adva az ügyről szóló tájékoztatásnak, hozzájárult ahhoz, hogy a nyilvánosság erejét bevonva az ügy sikerrel záruljon.

Záró gondolatként szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az idézett fogyasztóvédelmi állásfoglalás, túl azon, hogy az alkoholtartalmú italokat forgalmazó cégek, illetve azok hirdetéseit gondozó médiatulajdonosok számára közterületen új távlatokat nyit, igen érdekes jogi és közgazdasági kérdéseket is felvet. Az elmúlt években ugyanis – ezek szerint tévesen – nem kevés bírságot fizettek és fizettettek az érintettek, sőt úgy tudom, hogy bírósági ítélet is született, mégpedig elmarasztaló, ezek szerint ugyancsak tévesen. Mi lesz a sorsa ezeknek a bírságoknak, indulhatnak-e kártérítési perek, úgy gondolom, az illetékeseknek érdemes lenne ezen kérdések „nyomába eredni”. A Contact-System Kft. a maga részéről mindenesetre lezártnak tekinti ezt a témakört, megemlítve, hogy jó érzés, hogy abszolúte ellenséges közegben és környezetben is diadalmaskodhat az igazság, és remélem, hogy ez a kicsi, de mégis nagy siker legalább a közérzetét javítja mindazoknak, akik – velem együtt – úgy gondolták, hogy egy hatósággal szemben képtelenség csatát nyerni.

Kárpáti Zoltán
a Contact-System Kft. ügyvezető igazgatója