Lapulj, magyar!

No de ez apróság. Azt tessék észrevenni inkább, hogy egy kétezer éves üzenet éppen napjainkban öltözött új jelmezbe. Kezdetben vala az Ige, ugyebár, aztán itt ugrunk egyet, és azt mondja Jézus: „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Ezt is cselekedtük egy darabig. Most viszont azt mondja egy figura a plakáton, hogy „este buli”, és a nyelvére helyezi a szent „Winterfresh-ostyát”. Csodálatos, lenyűgöző, a történelemmel nézünk farkasszemet. Az ostya eredetileg ugyan ízetlen és kellemetlen érzés a nyelven, de van mögötte valami ködös elmélet, hogy ez az ő teste, tehát együk meg, mert megenni valakit a teljes birtoklás gesztusa évmilliók óta.

A „Winterfresh-ostya” ugyan senkinek sem a teste, sőt hűlt helye marad, viszont friss leheletet biztosít – aztán este buli. A Legújabb szövetség.

Ha már a párkeresés rögös útját rójuk, hadd emlékezzek meg egy másik örök pillanatról: arról, amikor az ember gazdasági javait méri össze a kialakulófélben lévő kapcsolattal. Ez a Heineken új reklámja, a hűtőben dilemmázó házigazdáról. Benne van persze a reklám immanens túlzása, de szimbólumként aranyosan megállja a helyét: a jobbik sört akkor inkább megtartom magamnak, a paranoid szingli védelmezi életét a betolakodótól. Bár kilenc macskával azért még lehet együtt élni, ha futja ragaszkodásból. Hadd idézzem ismét a szentírást: a szeretet hosszútűrő, kegyes. De biztos vannak nálam igényesebbek, akik ilyenkor már tudják: a Heineken marad, megisszuk a gagyit, aztán soseviszlát.

Hát így járhat az ember, ha lelapul a haja. Dőre azonban, aki azt hiszi, egy kevés zselével megúszhatja, hogy elmaradott gyíkembernek nézzék a kortársai. Mert mi van, ha a célszemély már elfogadta a meghívást – csuda finom házias zacskóslevesre –, de egyenesen a fürdőszobába rúgtat, hogy megnézze, mitől is nem lapul le. És ne adj’ isten! szimpla halványsárga vagy barna flakont talál. Menten levonja a következtetést: nem trendi. Mondják ugyanis a Sunsilk reklámban, hogy „most trendi, kék flakonnal”. És itt porlik el a biztosíték. Mert rendben, hogy a nyilvánosan látható öltözék kiegészítők – a mobil, a sapka, a csizma meg a napszemüveg – legyenek „trendik”. De hogy a flakon, ami rendeltetése szerint a fürdőszoba egy csöndes zugában székel, az trendi legyen – hát az nem normális kívánság, és a Normális Lelapuló Magyarország nevében visszautasítom. És cselekedjétek ezt az emlékezetemre, vagy legalább saját józan eszetekért.