Ma este felChip-hecc

A születésre, mi több, egy új termék megszületésének gondolatára fókuszál a Chio mustáros reklámfilmje. Nem kis vállalkozás, hiszen élőként, sőt anyaként ábrázolni valamit, amit azután az emberek széttépnek, majd abból enni kezdenek, valljuk be, igen nagy falat. Könnyen a visszájára is fordulhatna, de nem: a cég a filmbemutatót követő hetekben kereskedői közvélemény-kutatást tartott, amely egyértelműen a film sikerét mutatta. Volt olyan kiskereskedelmi üzletlánc, amelyik éppen a film hatására döntött úgy, hogy belistázza a terméket. Arról, hogy az idősebb vagy konzervatívabb réteg a film miatt esetleg eltávolodna a terméktől, még nincsenek hiteles információk.

Stratégia
A cégvezetés véleménye szerint a mustáros film nagyon jól passzol a Chio jelenlegi imázsához. Változás kizárólag a célcsoportban van. Míg az előző termékbevezető kampány (sajtos chips) főleg a gyerekes családokat célozta meg, egy nemzetközi stratégiai döntés következtében a célcsoport most a 10–30 éves korosztály lett. „A német vezetésnek ezzel az a célja, hogy a termékeket egységesen pozicionálja minden országban. A mustáros film már ezeknek az új irányelveknek próbál megfelelni” – hangsúlyozta Bakó Péter, a Chio-Wolf marketingigazgatója, majd hozzátette: „A filmkészítés során elsődleges szempont volt, hogy a kitűzött célcsoportnak tetsszen, de az idősebb korosztály számára se adjon okot az elutasításra. Minden cég, amelyik reklámoz, felelősséggel tartozik, elsősorban a fiatalkorúak iránt. Ezért a médiatervezés során kerültük a direkt gyerekműsorok közvetlen környezetét.”

A spot előkészítése során a német tulajdonos pozitívan reagált a készülő koncepciókra. A négy alaptörténet közül a magyar cégvezetés kettőt választott, és e kettő közül a jelenlegi animáció mellett döntött a német vezérkar. Ezt megerősítette az is, hogy az első látható vizuális elemek megtekintése után – a Chio-Wolf Magyarország – 40 százalékkal megemelte a vetítésre szánt költségvetést.

A hangulat mindennek dacára nem felhőtlen. A cég nemzetközi problémája – nem közvetlenül ehhez a filmhez kapcsolódóan –, hogy régóta keres egy hosszú távú Chio-imázsfilmet. „Ebben a filmben – amely tulajdonképpen termékbevezető – vannak elemek, amelyek abból a régóta keresett imázshangulatból adnak vissza valamit a németeknek. Lehet, hogy ez volt az oka annak, hogy a tulajdonos habozás nélkül ezt a koncepciót választotta” – hangsúlyozta Bakó Péter.

Mustáros koncepció
A koncepció kialakításakor elsődleges szempont volt, hogy azok az elemek legyenek a filmben, amelyek valamilyen kapcsolatba hozhatók a márkával. Szempont volt továbbá, hogy minden szereplő külön karakterként viselkedjen.

„Magas volt a léc, hiszen a minden szempontból kiemelkedően sikeres egeres film után egy ahhoz hasonló kreatív ötletet elkészíteni nem egyszerű, és viszonylag ritkán sikerül” – nyilatkozta Gálik Péter. A Scholz & Friends korábbi kreatívigazgatója úgy véli: e film cselekménye, egyszerűsége a fiatal célcsoporttól a középkorúakig, sőt az idősebb korosztály számára is elfogadható. Az már habitus kérdése, hogy a tálalást ki hogyan ítéli meg. „A film nem pornográf. Attól, hogy csak termékek (végül is szimbólumok) szerepelnek, a spot véleményem szerint az alapvető etikai korlátokon belül marad” – hangsúlyozta a kreatív szakember. „Természetesen tisztában vagyok vele, hogy lesz, akinek túlzásnak számít majd az ominózus második jelenet.”

A zene sem hétköznapi, hiszen nem csak aláfestésként szolgál. Minden jelenetnek külön zenei betétje van. A harmadik jelenet a születéssel összekapcsolható szívdobogással indul, és szokatlan emocionális formában jelenik meg a „Chio-jingle” nóta is.

„Ha lehet, a vizualitásnak kell mindent közvetítenie, és nem kell agyonbeszélni a filmeket. Most sikerült ezt betartani” – fogalmazta meg a film titkát sommásan Gálik Péter.

Nemzetközi sikeres adaptációk
Nem csak a német központ szakembereinek választása esett erre a filmre, hiszen az ötletnek már a storyboard-fázisban sikere volt a nemzetközi színtéren is. Több ország jelezte, hogy átvenné a filmet, saját ízvilágához, termékskálájához igazítva, hiszen a történet szereplői könnyen adaptálhatók. Eddig a csehek, a szlovénok, a szlovákok, a horvátok és a románok kerültek fel a listára. Lengyelország ugyan még nem jelzett viszsza, de könnyen meglehet, hogy ők is csatlakoznak. A jelentkezéseknek kézzelfogható eredménye, hogy a napokban mutatják be a cseh verziót, ahol a hazai mustáros „fickót” borsszóróra cserélték. Ez a nemzetközi érdeklődés azért is figyelemre méltó, mert a német munkatársak mindig is kétkedéssel fogadják azokat a reklámfilmeket, amelyek Németországon kívül készülnek.

… és táncra kel a paradicsom
A filmben felbukkanó „szereplők” megszemélyesítése nagy kihívást jelentett a Post Edison grafikusai számára. A megrendelő kérése az volt, hogy mind a 19 figura külön karakterként viselkedjen. A munkát Nagy Gyula, az Edison animátora nem egy majdani szereplőn kezdte, hanem egy paradicsomon. „A paradicsomnak se keze, se lába, megfoghatatlan figura. Úgy kellett táncoltatni, mintha lenne lába, válla és csípője. Nem könnyű feladat ezt véghezvinni egy kerek figurán.” A feladatot még az is nehezítette, hogy a szereplőknek nem lehettek végtagjaik, hiszen azok végtelenül nevetségessé tették volna a történetet.

Csak a paradicsom sikeres animálását követően kerülhetett sor a szereplők felépítésére. A figurák hátteréül natúr forgatott anyagok szolgáltak: az E-klub, a Hilton Budapest WestEnd Szálló folyosója és egy megépített szülőszobai díszlet. A zacskó és a tubus táncának animálásában az alkotóknak egy direkt erre a célra készült referenciafilm nyújtott segítséget. A filmben egy férfi és egy nő táncolt. A nő feltartott kezekkel, a zacskót szimbolizálva járta el a „mustártáncot”.

A nemzetközi változatok létrehozása ugyanakkora feladat, mint egy-egy újabb filmet megalkotni, hiszen a cseh borsdarálót éppúgy fel kellett építeni, mint a mustárosüveget. Ráadásul annak sincs se keze, se lába, és a tetejében még átlátszó is, ami újabb grafikai problémákat vet fel.

béel