Ahogy ma már az élet sok-sok területén - így a kultúrában is - a dolgok egyre kevésbé "vegytisztán" jelentkeznek. Többnyire tehát kulturális javakról és tartalmakról beszélünk, amelyek egyszerre több - korábban klasszikusnak gondolt - halmazba is besorolhatók és átjárhatók.

Az alábbiakban az efféle vegyes tartalmakból válogattam - meglehetős kuszaságban, szándékoltan hangsúlyt helyezve a könyvre és a klasszikus zenére.

Induljunk el a gyökerektől: a zongora és környékétől Mozart Requiemjéig!

Tekintve, hogy fiatalon hosszú évekig zongoráztam, sőt a híres Kodály Zoltán (akkor Marczibányi téri) zenei általános iskolába jártam, zenei ízlésemet a zongora, mint hangszer, a zongoristák, mint művészek, valamint a zongora, mint hangzásvilág bűvölete és szeretete nagymértékben formálta, alakította.

Így aztán nem csoda, ha pl. az Emerson, Lake and Palmer (ELP) trióból Keith Emerson volt hosszú évekig a nagy-nagy bálványom, továbbá - a mára már fennköltségében nevetséges - Rick Wakeman (a Yes együttes korábbi billentyűse) is kedvenceim közé tartozott. Az egyik legkorábbi és legkedvesebb lemezem - évekig - az ELP Tarkus című albuma volt.

A már felnőttkori - rám nagy hatással bíró – zongoramuzsika, amit ajánlanék, a Zongoralecke című film, és főképp a zenéje Michael Nymantől.

A filmben gyönyörű fényképezést látunk, szomorú muzsikát hallunk. Úgy a film, mint a zene - egyszerűen utánozhatatlan, de nagyon kemény, lelki borzalmaktól sem mentes mű. Mégsem tudom elfelejteni. Évente elő-elő veszem a CD-t és csak hallgatom, hallgatom.

Avishai Cohen Remembering című dala hasonlít az előző dallamhoz, gyönyörű és magával ragadó, felejthetetlen hangzás.

No és Brad Mehldau?

Óriási tehetség és csodás muzsikát képes a billentyűkre varázsolni, játszani, közvetíteni.

Mehldau jazzmuzsikus, zongorista, nem oly rég - március elején - a budapesti Trafóban lépett fel egy jó kis koncerten, Mark Guiliana dobossal, aki szintén kihagyhatatlan. Külön-külön és együtt is azt a zenei minőséget és élvonalat képviselik számomra, amire építeni lehet – és remek párost alkotnak.

És Brad egyedül is, akár korábbi triójában, klasszikusabb formátumban, akár a mostani turné hangulatában játszik, nagyszerű. Kiváló zeneszerző is, például a Million Dollar Hotel című filmben – egyébként Bono mellett - szerepel a szerzők között.

Menjünk tovább a zongoristák között!

Nagyon ajánlom Philipp Glass-t és Michael Nymant, úgy is mint zongoristákat, és mint filmzeneírókat: csodálatos kortárs zeneszerzők, nélkülük nehéz megérteni a ma zenéit is. És Zawinul a Weather Reporttal?

Ha érdekeset és kivételeset szeretnék ajánlani, akkor eszembe jut Philip Glass Hydrogen Jukebox című CD-je, amelyben a librettót maga Allen Ginsberg olvassa fel azon az egyedi, mély, kicsit viseltes hangján.

De ha a közelmúlt zenéi között turkálunk, úgy nálam a Café Del Mar, a Pink Martini, a Gotan Project, a Mono vagy Parov Stelar sokszor előkerül. Lényegében hasonló hangulatú muzsikák, és könnyedebbek, mint az előzőekben felsoroltak. Kis túlzással azonban nem tudok olyan pillanatot, amikor ne hallgatnám őket szívesen: autóban, háttérként vagy otthoni zenehallgatásra, beszélgetéshez.

Nagyon ajánlom továbbá Glenn Gould bármelyik Bach-interpretációját, de talán leginkább a közismert Goldberg-variációkat, filmen és hangzó anyagban. Gouldról bizonyára sokan tudják, hogy nagyon különleges, nehéz személyiség, egyfajta csudabogár volt. A zseni Bach zenéjét valami földöntúlian ihletett módon interpretálta, csodás mélységeiben ismerte és kalauzolta a hallgatót.

E tárgykörben továbbá a világhírű orosz zongoristákat is érdemes hallgatni, mint Jevgenyij Koroljovot, aki Bach egyik leghitelesebb megszólaltatója, és a Goldberg-variációkat az ő játéka nyomán is érdemes meghallgatni.

0.42-től érdemes belehallgatni

Felejthetetlen, éppúgy, ahogy Grigory Sokolov vagy Vladimir Askenazy vagy ahogy Bogányi Gergely Chopint játszik.

És, hogy fokozzuk: Daniel Barenboim muzikalitása és Beethoven interpretációja szinte égi jelenség.

Egy furcsa rendező (Stanley Kubrick) különleges filmjéhez, a Tágra zárt szemekhez írt sejtelmes zongorazenét Ligeti György. Hallgassátok csak meg! Igazi kortárs, korunk egyik legnagyobb zeneszerzője, és e filmben Tom Cruise-zal ez a zene nagyon is a helyén van. Ezek az igazi gyöngyszemek.

Egy könnyedebb, de még mindig komolyzene a filmben: egy egészen más hangulatú darab a Sosztakovics Jazz Suite N2, Waltz,

Kubrick is, a zene is kedvenc. A filmet nyilván sokan citálták már, íme a walzeres jelenet az egyik igen érdekes része az amúgy sajátos atmoszférájú korántsem könnyed filmnek.

A barokk zenéket sem hagyhatjuk ki. Álljon itt két filmzene is e műfajbòl, a Minden reggel és a Farinelli a kasztrált: két maradandó film és mindkettőhöz pazarlóan remek mesterművek, kiváló válogatásban.

Még nem beszéltünk - nem is fogunk - Wim Wenders további filmjeiről, ahol nagyon biztos kézzel a legkiválóbbak adták zenéiket bonyolult és őrült történetekhez (Az erőszak vége, A világ végéig  stb). 

De ha már film és a határterületeken járunk, íme a Kill Bill. Ugyan a film történetesen nem tartozik a kedvenceim közé, de a rendező, valamint a film zenéje - nagyon is kiemelt helyen van évek óta nálam.

Mozart Requiemje megkérdőjelezhetetlen. Nikolaus Harnoncourttal és az Arnold Schönberg kórussal pedig számomra maga a tökély, nagyon mélyen megérinti a hallgatót. 

Wagner idén
A Művészetek Palotája - már nevében is - összemossa a művészeti ágakat. Az immár rendszeres nyár eleji Wagner fesztivál produkciója idén szintén rejteget e téren is érdekességeket. Fischer Ádám művészeti vezényletével idén a Nürnbergi mesterdalnokokat (premier), a Parsifalt és a Lohengrint láthatjuk júniusban. Aki valamennyire is szereti Wagnert, és vágyik a korszerű, modern és mégis átélhető előadásokra, ki ne hagyja! Csodálatos érzés órákat tölteni a házban, kiváló zenét hallgatva - a kötelezően negyven percnél is hosszabb - szünetekben elandalogva. És a fanfárok hívására ismét visszamenni a házba. Nagy luxus ez, komplex élmény, és egész éven át tart a hatás.

0.54-től

Hangoskönyv
Kocsiban - hosszabb vezetés közben - időnként hangoskönyveket hallgatunk. Az utóbbi időszak egyik családi kedvence Örkény István Azt meséld el Pista CD-je Mácsai Pál felülmúlhatatlan tolmácsolásában. A másik kedvenc Milan Kundera Lassúság című munkája - örök igazságokkal, nagy humorral Rátóti Zoltán előadásában.

Folyóirat
A Kreatív olvasói közül mindenkinek ajánlom, a kreatívrészlegeken dolgozóknak pedig kifejezetten kötelezővé tenném, hogy a Wallpaper - vagy ehhez hasonló lapokat és weboldalakat - nézegessék. Nem kevésbé fontos a Wired című lap vagy annak internetes oldalát ismerni. Elegendő a lapokat csak végigpásztázni, a cikkeket és a hirdetéseket egyaránt, máris több ötletet meríthetünk, és ízlésünk is pallérozódik

Helyek
Brody House és Brody Studios
A klubrendszerben működő helyek közül az előbbi a hotel a Bródy Sándor utcában, az utóbbi művészeti műhely a Vörösmarty utcában. Mindkét helyszínnél nagyon jó kézzel nyúltak a terekhez. A helyeket két hazánkban élő angol birtokolja és indította útjára, ők – nagyon tiszteletreméltó módon – eseményeik által sokat tesznek az itt élő külföldiek és az itthoni közösségek párbeszédéért, a közös élmények megteremtéséért.

Budaörsi Halpiac
A belvárosból nézve a „periférián” található a hely. Kiváló konyha, jó időben kellemes kikötői dokkhangulat, víz és hajók nélkül - lényegében egy parkolóban. Mégis sokak kedvence – az ízek ugyanis mesések, az élmény különleges. A sokszínűség, az öltönyös kíváncsiak és a betévedő „éhesek”.

Gerlóczy Kávézó és Hotel
A belvárosban, jó áron, kellemes miliő - a másik véglet. Minőségi kiszolgálás, környezet és kávé, néha fura kávéházi arcokkal

Spíler
Először a Szigeten beszélgettünk róla: bizakodóan és csillogó szemekkel mesélte akkor az egyik tulajdonos, hogy nemsokára nyit a Gozsdu udvar egyik ékköve a Spíler. Elmesélte, hogy mennyire sokat járt-kelt a világban (tanult, dolgozott, szemlélődött), hogy a dizájnt kitalálja és ennek a krízis vagy poszt-romkocsma stílusnak az elemeit összeállítsa. Sikerült, iskolát teremtett: laza, ám mégis elegáns, praktikus, ám mégsem lélektelen. Sőt. Házias ételek, kellemes atmoszféra.

BMC
Hála Istennek az utóbbi hetekben sokat olvashattunk a vadonatúj Budapest Music Centerről (BMC), hisz március 23-án hivatalosan is megnyílt a pompás Mátyás utcai épület. Azt azonban talán kevesebben tudják, hogy a BMC lényegében magánerőből és tőkéből épült és Gőz László több, mint két évtizedes álmának megvalósulása. Gőz, a harsonaművész, tanár, rendezvényszervező, a kortárs és jazz lemezek kiadója, gyűjtemények tulajdonosa, zenei adatbázisok létrehozója korábbi már-már szürreálisnak tűnő elképzelését valósította meg ebben az épületben.

A hely, tehát egy hallatlanul modern, de a régi falakat is újraértelmezni képes csodás régi-új épület, példás igényességgel megvalósított terekkel: egy koncertterem, próbatermek, Opus jazzklub és étterem, a BMC kiadó és az Eötvös Intézet székhelye - mindez nemzetközi mércével mérve is kiváló ízléssel és minőségben.

A ház fő profilja alakulóban, hisz befogadóként működik, de nyilván az alapító irányultsága nyomán empatikusabb lesz majd a jazz es a kortárs zene iránt.

Muszáj mihamarabb odakeveredni, körbemenni es saját élményeket szerezni. Nekem már volt szerencsém két alkalommal is élvezni a remek akusztikát es a vendéglátók kitüntető szeretetét és megkóstolni például a zöldborsólevest.

Dorothea kávézó, Szentendre
Soha nem tudtunk még rosszkor jönni. Kíváló, baráti kiszolgálás, pici kint és talán még kisebb odabent: személyes hangvételű hely, törzsvendégnek érezheti bárki magát. Ha erre biciklizünk, mindig meglátogatjuk a helyet - és "törzsutassá" válunk lassan. Egy velencei hangulatú utcában egy aprócska ékkő - és a Művészetmalom sincs messze Budapesthez képest.

Kepes György Művészeti Központ, Eger
Nagyon komoly dolognak tartom, hogy újra megnyílhatott ez a központ, immár méltó körülményeket teremtve a művész életművének. Ajánlom annak, aki mostanában Egerben jár, hogy álljon meg itt egy órára. Kepes György - többek között az MIT Advanced Visual Studies egyik alapítója - a művészet és technológia határán mozgott tudásával, és a XX. században az elsők között ismerte fel a tudományos gondolkodás új lehetőségeit egy totális vizuális nyelv megteremtésében. Mélyen hitt a művészet társadalmi hatóerejében. A hely teret ad kutatásaira épülő kísérleteknek, fény, videó, 3d műveknek.

Korda Stúdió, látogatóközpont, Etyek
Kiváló szombat délutáni program 10-15 éves gyerekekkel. Egy golfautóval (ezt a látogatóközpont adja) körbejárni a stúdió épületeit, megnézni a varrodát, a díszleteket, pl. a Borgiák sorozat helyszíneit, vagy az amerikai utcaképeket, majd pedig a látogatóközpontban - avatott segítséggel - megérteni és kipróbálni a filmes trükköket, megtapasztalni a filmezés velejáróit.

Egyéb, érdekességek

Karafiáth Balázs most épp Kaliforniában dolgozik. Az USA-ból indította el legújabb memetikai kutatásait immár a globális felmelegedés témakörében. Fáradhatatlanul keresi a jó mémeket.

Juhász Anna is fáradhatatlan. Ő itthon. Ma már nemcsak a Hadik kávézóban szervez kiváló beszélgetéseket, hanem újabban a New York Palotában New York Művész Páholy címen keltett életre kétheti találkozókat.  

A38
A kezdetektől látogatom a helyet, sőt az ukrán kőszállító hajótestjét még a felújítást megelőzően Komarnoban néztük meg először. A hajót mindenki ismeri, azonban viszonylag ritkán beszélünk arról, hogy nemcsak nívós programokkal és akusztikával bír, hanem, hogy több művészeti ággal is törődik: igen figyelemreméltó a kiállítótér. Most épp a volt és végzős MOME-sok Gyász tematikáját láthatjuk, április 9-től pedig Csurka Eszter Otthon, édes otthon című kiállítása nyílik.

Infografika
Nagyon nagy örömmel ajánlom figyelmetekbe David McCandless: Az információ gyönyörű című kiadványát. A szerző információ-designer és adat-újságíró, olyan információs összefüggéseket próbál megmutatni a Wired és a Guardian lapjain, amelyeket leginkább grafikus módon lehet megérteni. Mindezt olyan művészien tálalja, hogy az már önmagában kívánatos és szép.

A társadalmi kérdések és a szépség vonatkozásában a Société Realisté csoport is nem kevésbé fontos dolgokon munkálkodik – ők a művészet és antropológia oldaláról jönnek, de éppúgy napjaink fontos kérdéseit dolgozzák fel, szintén művészi közelítésben.

London
Nem oly rég a Portobello Roadon egy barátnőnk mutatott meg két érdekes, mesés helyet. Azt mondta, hogy először megreggelizünk, majd moziba megyünk. Az egész kirándulás már önmagában is ígéretesnek tűnt, de amikor a Jamie Oliver tulajdonában és a Jme márkával fémjelzett reggeliző helyén kezdtünk egy tartalmas angol reggelivel, majd nem sokkal később megérkeztünk fényes nappal az ódon luxus moziba – vágyainkat messzemenőkig kielégítettnek éreztük. Az Electric Cinema a Notting Hill szívében található, Anglia egyik legrégebbi mozija. Pazar berendezés, pl. kétszemélyes kanapék, saját fánk a bárban stb stb. Ez utóbbit helyben készítik és  Electric Donuts néven a Twitter és weboldalon meg is nézhetjük, hogy éppen milyen ízű fánkot készítenek. A helyről „kalauzunk” amúgy is figyelemre méltó blogjában olvashattok bővebben.

Könyv és könyvféle
Szívemhez mostanában ez formátum áll a legközelebb. Ma már szinte az összes tartalom a legtöbb hordozón és formában megjelenik, a határok itt aztán végképp összemosódnak. 

Az elmúlt év nyarán a budapesti Ludwig Múzeumban - amely kedvenc kiállítótermeim egyike - megnyílt Robert Mapplethorpe, világhírű fotóművész kiállítása.

E kiállítás a tavalyi év számomra egyik legizgalmasabb tematikája volt. Ott és akkor rögtön megvásároltam - az akkortájt nyílt szépséges Museumshopban - a Mapplethorpe-ról szóló paperback kiadványt, a Just Kidset. (Itthon Köykök  címen jelent meg a kiadvány a Magvető Kiadónál).

Tartogattam e könyvet a nyár közepi portugáliai nyaralásunk idejére, az óceánpartra, és nem csalódtam. Sőt. Egyik kiemelkedő könyvélményem lett ez az írás, Patti Smith, énekes, dalszerző tollából. A könyv Robert Mapplethorpe és Patti fiatalságáról, a hatvanas és kora hetvenes évek New York-járól, az akkori művészvilágról, a híres Hotel Chelsea környékéről, és nem utolsó sorban kettejük különleges kapcsolatáról szól. Angolul olvastam a könyvet, ezért viszonylag sokat küzdöttem a szöveggel, itt-ott kiválóan megírt szlenggel, de megérte. Csodálatos világ a bizalom és összetartozás világa. Varázslatos történet.

   

De ha már kapcsolatok, szintén nem oly rég olvastam egy másik nagyon mélyen ható írást Ingmar Bergmantól. Köztudomású, hogy Bergman a 70-es évek egyik kíváló svéd filmrendezője, forgatókönyvírója, nagyon megosztotta közönségét (érdemes elolvasni a legtöbb filmjét tartalmazó forgatókönyv gyűjteményt, amely csodás összeállítás és Színről színre címmel jelent meg még a hetvenes évek végén).

Mostanában valahogy nincs divatja Bergmannak, a könyv mégis a kezembe került és A legjobb szándékok című remekmű, megéri az időt.

A Bergman születése előtti 10-15 évről szól, a fő szálban szülei kapcsolatát, szerelmét, küzdelmeiket mutatja be nagyon is átélhető és sajátságos módon. Kibontakozik a 1910-es évek elején a svéd egyetemi város polgárainak viszonylagos nyitottsága és határaik, amely összetalálkozik az egyetem középkoriasan formált világával. Bergman szülei - a szegény családból önmagát felküzdő kicsit korlátolt gondolkodású lelkész apa (Henrik) és a jómódú családból származó életvidám és könnyed ápolónő anya (Anna) - lesznek szerelmesek és küzdenek külön-külön és együtt a konvenciók ellen, olykor az észak-svéd egyházközségben, olykor csak egymással - szándékaik őszinték, és vállalhatók, tiszták, mégis a veszekedések és a boldogtalanság irányba vezetnek. Remek írás, csodás kor és társadalomrajz, komolyan elvarázsolja az olvasót. A könyvből film is készült, azt sajnos nem láttam.

És íme itt vagyunk a jelenben: Javier Marias Beleszerelmesedések cimű könyve a Libri Kiadó gondozásában pedig már az aktuális téli termés egyik számomra legizgalmasabb darabja.

Már korábban felfigyeltem az íróra a Szívem fehér című remekmű olvasásakor. A történetei egyre-másra "burjánoznak" egymásba, sokszor olyanok, mintha Marquezt olvasnánk, mindig újabb és újabb szál bontakozik ki, senki soha nem lehet teljesen biztos abban, hogy amit hall, az az igazság-e vagy fikció. a történetek sokasága az olvasóban is kérdőjeleket hagy, sajátos értelmezésre ad lehetőséget.

A napokban került továbbá a kezembe Bret Easton Ellis Királyi hálószobák című munkája. Bizonyára nagy adósságom, de nekem ez a szerzőtől az első munka, amit olvasok. Pedig úgy tűnik lenne mit pótolni. Az író korán kezdett el alkotni és viszonylag érdekes életművet tudhat magáénak. Forgatókönyvírók, filmesek, fura arcok, pikáns párbeszédek és jelenetek, az élet értelmének keresése egyszerre van jelen a lapokon. Stílusa provokatív, szenvtelen, mégis felkavaró. Nagyon ajánlom a szakmánkban dolgozóknak - persze megfelelő távolság tartással és öniróniával.

Az Amerikai pszichót pedig biztos mindenki ismeri, ezt az alapművet szintén Ellis jegyzi.

Ami tehát a könyveket illeti egyszerűen nem tudom abbahagyni, mert több posztmodern európai szerzőt kedvelek, Julian Barnest például,  és egyik legutóbbi munkájával a The Sense of en Ending cíművel már a címlapot illetően is gyönyörű művet vettem kézbe mostanában.

És kihagyhatatlan az idei, április 18-21 között zajló Nemzetközi Könyvfesztivál, amelynek egyik díszvendége az idősödő francia fenegyerek, Michel Houellebecq lesz. Nagyon érdekes, furcsa írásokkal jelentkezik ez a szerző, egyszer meg kell kóstolni

Romain Gary: A virradat ígérete című könyvét szeretném még ajánlani. A vilniusi, de Párizsban élő szerző írta a Lady L.-t, amivel anno híres lett, nem csak Magyarországon. Ez a könyve is pillanatok alatt szippantja be az olvasót. A fordulatos, több időben és több szálon futó eseménysorban az anya-fiú kapcsolat, a boldogságkeresés, a háború, az irodalom, a diplomataság és franciaság és még megannyi humoros jelenet egyszerre van jelen. Letehetetlen munka.

A verseskötetek terén hadd említsek meg mindössze egy szerzőt és könyvet:
Kántor Péter hiperaktuális munkáit. Nehezen veszem a bátorságot és laikusként nem is illdomos kritikával élnem, de a Köztünk maradjon című rövid kötetete igazi mai gyöngyszem.

A hazai szerzők közül pedig nem tudom kihagyni kedvenc szerzőim egyikét: Bodor Ádámot. Olyan világot teremt, amit csak olvasva tudunk megismerni, leírhatatlan az a szürke és sáros, bűzös atmoszféra, ugyanakkor a szóvirágok, a beszédes nevek, a szűkszavú pontosság és a barokkos, buja jelenetek együttese. Olvassátok csak el a Verhovina madarai vagy akár a Sinistra körzet című regényt. Nem fogtok csalódni. Rá kell hangolódni.

Színház itthon
A magyar színházi életnek aligha van érdekesebb jelensége mint a 15 éve működő Pintér Béla Társulat (Na jó, esetleg még a Krétakör :). Darabjaik remekművek, játékuk lenyűgöző, kitartásuk példás, fáradhatatlanok. A 42 hét, a Szutyok és a Kasiers TV Ungarn, csak, hogy a legutóbbiakat említsük, de a korai darabok úgy, mint az Anyám orra vagy a Parasztopera egymásra rakódó fordulataival - egyszerre humorosak és véresen komolyak. Úgy tudom, hogy Pintér Béla maga írja a darabokat, rendez, vezeti a társulatot, és játszik is - jelentős szerepeket.

Színház másutt
Ha valaki mostanában Londonban jár, ki ne hagyja a John Gielgud színházában a viszonylag klasszikus, ám mégis felejthetetlen színházi rendezésben Helen Mirren főszereplésével Peter Morgan darabját, a The Audience-t. A színésznő II. Erzsébetet alakítja, akár a filmben, csodálatosan, üdén, hűen.

Kortárs és modern képzőművészet
Egy megszállott barátunk szervezi idén ősszel immár harmadik alkalommal a budapesti ArtMarketet. Volt olyan év, hogy módomban állt közelről is szemlélni, sőt, aktívan részt venni a munkában, feltétlenül ajánlom a megmerítkezést.

Ehhez én mindössze pusztán érdeklődőként tudok tanácsot adni: a budapestin túl, előzetesként - a közeli jövőben és a térségben meglátogatható akár a tavaszi baseli, vagy akár az őszi bécsi kortárs művészeti vásár. (A tavalyi vásár linkje.)

Ezeknek a kortárs művészeti vásároknak a megtekintése tulajdonképpen könnyedén, nagyobb idő és befektetés nélkül is elérhető, és nagyon nagy erővel tudja magával rántani az embert.

Idén tavasszal módomban állt egy új londoni kezdeményezést, az Art13 kortárs képzőművészeti vásárt is látnom, amely a szakma szerint ugyan „hervatag" felhozatallal bírt, de mondanom sem kell, mi nem sokat érzékeltünk mindebből. Egy Londonban élő magyar barátom írt  erről.

Ha művészet és technológia, akkor mindenképp érdemes megemlíteni a linzi Ars Electronica projektet. Ez a dolog nem kihagyható. Jó néhány évvel ezelőtt egy ismerősöm ajánlásra jutottam el először az eseményre, azóta néhány évente visszajáró vendégek vagyunk. Az eseményt általában ősszel szervezik sok-sok éve.

Tanulságos annak végiggondolása, hogy egy nem túl izgalmas nagyvárost miképp tesz több tízezer érdeklődő fiatal és szakmabeli számára érdekessé, izgalmassá egy következetesen, hosszú évekig kitartóan követett szakmai program - ahol egyébként az internet, a technológia és a művészet kap főszerepet, és ezek találkozásáról van szó. Igazi interdiszciplináris hely és projekt.

És ha már Ausztria, akkor a nyilvánvaló ezer érdekesség és izgalmas látnivaló közül most hadd ragadjam ki a bécsi Nashmarktot. Bizonyára nem sokaknak jutott még eszébe, hogy az esetleges egy-kétnapos bécsi útját "piacozással" töltse, pedig megéri. Egy szombat reggel Bécsben a piacon? Nem rossz. Nálam 3-4 éve rendszeresen látogatott helynek számít ez a nyüzsgő belvárosi piac.

Itthon pedig ajánlom figyelmetekbe a héten nyíló kiváló fotós, Helmut Newton kiállítását a Szépművészeti Múzeumban. És ugyancsak aktuális program a pénteken induló Titanic Filmfesztivál.

Tengerek
Lassan közeleg annak végiggondolása, hogy hova is érdemes a nyaralást megszervezni. Nyilván mindenkinek más szempontjai vannak, mi évek óta úgy választunk, hogy kerüljük a tipikus turisztikai célpontokat és inkább év közben - tehát más alkalommal - látogatjuk azokat, vagy sosem jutunk el a tipikus helyekre. Ily módon nyáron az utobbi évek listáján szepelt többször is a csodálatos portugáliai Algarve megyéje (Európa délnyugati csücske), pompás hely, kiváló strandokkal, olyan óceáni partokkal, amely leírhatatlan.

Interneten keresztül lehet nagyon is elérhető áron házat bérelni, remek ízléssel berendezett és jól felszerelt, sokszor medencés házakról van szó . Érdemes a környék szinte néptelen (mi ezt szeretjük), de természeti szépségekben gazdag óceáni strandjait rendre felfedezni. Aki esetleg szörfözik, annak pedig maga a paradicsom a hely. A naplementét pedig itt aztán érdemes megnézni („a napot nézik és fáj a szívük…..ez egy portugál dolog”, mondja a dal is).

Egy másik, nem kevésbé izgalmas és picit szintén világvége hely: a horvát Vis szigete. A valaha volt katonai (például a II. világháborút követően Tito idején) sziget élete persze hosszú történettel bír, a görög időktől stratégiai fontossagú volt. Mára kevesek által látogatott, hisz a hosszú évekig rejtegett szépséget, a lassan revitalizált falvakat és városkákat – hál' Istennek - csak mostanság fedezik fel a látogatók újra. Ami a legszebb, hogy a szárazföldtől legalabb 2,5-3 órányi hajóútnyira talalható, amely tehát időben és térben is nagyon szépen rávezeti és elgondolkodtatja az embert, hogy mire is jó egy utazás. Csodás vad partok, remek biciklis terepek, romok, templomok: kiváló hely egy egyhetes családi együttlétre.