Már az sem szokatlan, ha a fesztiválozók nem Magyarországon, hanem a határokon túl járják a rendezvényeket, az azonban még ritkaságszámba megy, ha nemcsak a közönség, hanem maga a fesztivál is itthonról utazik – korábban legfeljebb kihelyezett rajongói táborokkal találkozhattunk, ahol kedvenc együttesükkel utazhattak a rajongók nyaralni. Pedig a Meex nevű, főleg a felsőoktatásban ténykedő utazás- és rendezvényszervező cég éppen ezzel foglalkozik. Idén nyárra két kihelyezett fesztivállal is készül a társaság: az egyiket Meex on the Beach néven a bolgár, a másikat Beach Attack elnevezéssel két turnusban a horvát tengerparton tartják olyan fellépőkkel, mint Dj. Palotai, az Animal Cannibals vagy Sven Väth. A cég egyébként szervez hasonló programokat a télre is, ilyen a francia Alpokban rendezett Snowattack fesztivál és az ausztriai Parti Sítábor.

A külföldi rendezvények tulajdonképpen az utóbbiból nőtték ki magukat – tudtuk meg Oláh Viktortól, a Meex marketingvezetőjétől. Az ausztriai, gerlitzeni sítábort 2007-ben tartották meg először, és azóta is minden évben megrendezik 600 résztvevővel. A wellnesshotel és a sípálya szolgáltatásain túl mindenféle programmal – síverseny, karaoke, pókertorna – is készülnek, és minden este bulit tartanak. Az első franciaországi Snowattack fesztiválra már háromezren utaztak ki 2009-ben, az idei eseményen pedig négyezren voltak.

A nyári fesztiválokat tavaly kezdték el szervezni. A Horvátország Ibizájaként számon tartott Zrče Beachen rendezett fesztiválon a részvétel az első turnusban 31, a másodikban 35 ezer forintba kerül, ebben a partibelépőkön és az egyéb programokon túl benne van az apartmanszállás is öt napra. A Burgastól 30 kilométerre található Naposparton szervezett bulgáriai rendezvény ára 55 ezer forint, ebben viszont hét nap szállás van, illetve az ár a buszos utazást is tartalmazza.

A Meex diákszervező-irodaként, nonprofit cégként indult, a Snowattack volt az első esemény, ahol hangsúlyosabban megjelentek a szponzorok – mondta Oláh. A toborzás azonban továbbra is diákok segítségével zajlik: számos főiskolán, egyetemen vannak szervezőik, akik juttatásokért cserébe végzik a munkát. Ez persze nem jelenti azt, hogy a kommunikációt meg lehet spórolni: a cégnek a személyes és a webkettes aktivitáson túl megjelentek sajtó- és bannerhirdetései, szórólapjai, tévé- és rádióreklámjai is. Oláh Viktor szerint egyébként a szponzorpénzek nagyjából el is mennek a fellépőkre: „Csak a fellépők miatt nem igazán lehet több pénzt kérni egy ilyen rendezvényért, mint egy hasonló ideig tartó sima utazásért” – mondta. 

Hozzá kellett őket szoktatni
A legismertebb, magyar szervezőcéghez köthető külföldi fesztivál egyértelműen a Sziget által jegyzett marosvásárhelyi Félsziget, bár soha nem lehetett „tisztán” magyarországi szervezésről beszélni, mindig is kétpólusú volt a folyamat: a szigetesek rendezvényszervezési know-how-ja társult az erdélyi csapat terepismeretéhez, magyarázta Balázsi-Pál Előd, a fesztivál kommunikációs igazgatója. „Egy ekkora volumenű fesztivált lehetetlen egy másik országból megszervezni, az állandó jelenlét létfontosságú” – vélte. A Félszigetet 2003-ban tartották meg először, ekkor Romániában még gyakorlatilag nem létezett nemzetközi szintű fesztivál – fejtette ki a kommunikációs igazgató. „A közönség az ingyenes sörfesztiválokon, városnapokon, tengerparti eseményeken szocializálódott. Hozzá kellett szoktatni az embereket ahhoz, hogy a minőségért fizetni is érdemes” – fogalmazott. A romániai zenei élet Bukarestben koncentrálódik, ahol több, magát fesztiválként meghatározó egynapos rendezvény is működik, ezekkel szemben erős kontrasztot képvisel – az idén a Romániában először koncertező Kornnal villantó – Félsziget – mondta Balázsi-Pál. Az első nullszaldós év 2006 volt, egy évre rá pedig már nyereséggel zárt a rendezvény.

Tavaly a nagyjából 60 ezer fesztiválozó egyharmada volt román nemzetiségű, a látogatók több mint 60 százaléka 18-22 év közötti, kétharmaduk még tanul. „Az elsődleges célközönségünk a 18-24 éves egyetemisták, egyetemet végzettek egyértelműen nem tipikus médiafogyasztók. Hozzájuk a hubok – bulik, törzshelyek, diákrendezvények – megcélozásával, a véleményvezérek meggyőzésével, illetve a közösségi oldalak, elsősorban a Facebook használatával tudunk eljutni. A felméréseink szerint a plakátolás is hatékony eszköz. A printet viszont kifejezetten az idősebb korosztálynak szóló koncertek, idén elsősorban az Omega-Europe-Phoenix trió népszerűsítésére használjuk” – magyarázta Balázsi-Pál Előd.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a kereskedelmi tévékben, rádiókban vagy közterületen nincs szükségük megjelenésre, ezt viszont próbálják minél költséghatékonyabban megoldani: médiapartnerségeken keresztül, illetve belefolyva a főbb támogatók kommunikációjába. „Külön nehézséget jelent, hogy folyamatosan két nyelven kell kommunikálnunk, és az üzenetekben is vannak árnyalatnyi különbségek, hiszen az erdélyi magyarokban márkahűséget erősítünk, míg a román ajkú lakosság egy részét még mindig arról kell meggyőznünk, hogy egy fesztivál lehet több is egy koncertsorozatnál” – mondta a kommunikációs igazgató. 

Antifesztivál
A fentiekhez képest a tökéletes ellenfesztiválként jellemezhetjük a 2004 óta zajló, a szlovákiai Gútában, elsősorban magyar látogatók számára rendezett Hanna Hannát. Ez gyakorlatilag egy szülinapi buliból nőtte ki magát akkora összművészeti rendezvénnyé, hogy mostanra már korlátozni kell a belépők számát: egyszerre maximum ezer fő tartózkodhat a helyszínen. Ennek az az oka, hogy a szervezők maximálisan környezettudatosak, és így igyekeznek megóvni a természeti értékeket, emellett úgy gondolják, hogy legfeljebb ennyi ember tud a fesztivál célkitűzésével összhangban együtt élni. Ami pedig nem más, mint a közös alkotás, egymás megismerése, a kreatív együttműködés.

Ennek megfelelően a szervezők és a fellépők is önkéntesként vesznek részt a rendezvényen, tehát a fellépők is ingyen, útiköltség, szállás és étkezés fejében szerepelnek. Sőt, maga a fesztiválhelyszín felépítése is egy többnapos művészeti projekt, amihez mindenki hozzáteheti a magáét. A kortárs- és népművészeti workshopok, performanszok, ökológiai kerekasztal-beszélgetések és egyebek mellett természetesen a zene is nagy szerepet kap a programban, de a fellépőket próbálják a kevésbé ismert zenekarok, dj-k közül válogatni.

A Hanna Hanna igyekszik magát teljesen függetleníteni a kereskedelmi szemlélettől (olyannyira, hogy a szervezők még a Kreatívnak adott nyilatkozatot is visszavonták utólag), így nincsenek szponzorok, és profitra sem törekednek. Némi plakátoláson és egy fekete-fehér, újrahasznosított papírra nyomott, ingyenes – gyakorlatilag szórólapként funkcionáló – újságon túl a marketinggel sem foglalkoznak: a rendezvény híre leginkább szájhagyomány útján, illetve önkéntes-hálózatokban terjed.