Gárdos Péter, az Euro RSCG kreatív igazgatója szerint egy helyi reklámfesztivál mindenképpen üdvözlendő kezdeményezés. A kérdés csak az, hogy egy ilyen rendezvény mennyit segíthet a reklámok kreativitásán és mennyiben motiválja az alkotókat. Magyarország viszonylag kisebb piacnak számít, így az itt tevékenykedő kreatívoknak sokkal kevesebb lehetőségük van arra, hogy nemzetközileg is elfogadott és magas színvonalú reklámot hozzanak létre. Egy verseny – ha elegendő publicitást kap – jelenthet inspirációt, de az nagyon fontos, hogy ne belterjes reklámokat készítsünk, hanem olyan hirdetéseket, amelyek kompatibilisek a külföldön kialakult trendekkel. Egy ilyen hazai versenynek talán az lehetne a legfontosabb célja – folytatta Gárdos Péter –, hogy megnevezze a reklámok alkotóit, a hirdetések mögött álló kreatív csapatokat, akik egyébként névtelenül állnak a háttérben. A szakma számára sokat jelentene, ha tudnánk, hogy az egyes munkák mögött mely emberek állnak. Természetesen ez ázsiót és motivációt adhat a névtelenségből kitörni vágyó alkotóknak, ugyanakkor a kreatív igazgató úgy vélte, hogy az ügyfeleket egy-egy ilyen díj kevésbé befolyásolja, a versenyeken elért eredmények elsősorban a szakmán belül vívhatnak ki elismerést.

„Nagyon örülnék egy ilyen reklámfesztiválnak, hiszen egyrészt a szakma megmérettetne, díjakat nyernénk, másrészt a külföldön rendezett versenyeken – Cannes-ban és Portoroz-ban – vannak olyan anyagok, amelyeket a nemzetközi zsűri nem értékelhet megfelelően, mert nem értik a helyi humort és nyelvi kreativitást. Egy hazai versenyen lehetőség lenne arra, hogy az ilyen alkotásokat is zsűrizzék, értékeljék” – fejtette ki Gálik Péter, a Scholz & Friends kreatív igazgatója. „A reklámok megítélése nagyon szubjektív és úgy vélem, nem igaz, hogy a magyar reklámok nem elég kreatívak” – folytatta a szakember. A fesztiválokon általában olyan munkák nyernek, amelyek valamilyen átütő eredeti ötletet hordoznak. A reklámügynökségeknél viszont az elsődleges cél, hogy olyan hirdetéseket készítsenek, amelyek eladják a terméket. Ez a cél viszont gyakran nem valósítható meg feltűnő, átütő reklámmal, csak valamilyen hagyományosabb, de hatásos formában. Természetesen léteznek olyan feladatok, brandek és márkák, amelyek nagyon hálásak kreatív szempontból, ezekhez pont olyan hirdetéseket lehet készíteni, amelyről még sokáig beszélnek, hiszen itt a kreativitás és az eladási cél egybeesik. Gálik Péter hozzátette: annak ellenére, hogy egy fesztivál jelenthet inspirációt és elismerést, a reklámügynökségnek és a kreatív alkotóknak az lesz az elsődleges célja, hogy eladják a terméket; és ezt nem előzheti meg semmilyen öncélú kreativitás.

Az évekkel ezelőtti magyar reklámfilmfesztivál volt az utolsó hazai megmérettetés, így a szakma nagyon vágyik egy hazai versenyre. Ez a magyar fesztivál azonban semmiképpen nem fogja kiváltani a nemzetközi megmérettetést – mondta Kaszás György, a McCann-Erickson kreatív igazgatója. Magyarországon tíz éve a nemzetközi reklám elvárásai működnek. Többek között nemzetközi márkákra kell kreatív koncepciókat készíteni, nemzetközi know-how szerint, nemzetközi stratégiák alapján, következésképpen a magyar márkák esetén sem lehet alacsonyabb a mérce. Fontos, hogy olyan reklámok szülessenek, amelyek a nemzetközi színtéren is megállják a helyüket. A magyar verseny és díjainak presztízse egyelőre még kérdéses. Ezt a presztízst csak úgy lehetne megteremteni, ha sok olyan munka készülne, amelyben a magyar jellegzetességek magukba olvasztják a nemzetközi irányvonalakat, különös tekintettel a vizuális trendekre, amelyek terén nagy a lemaradás. Kaszás György úgy vélte, hogy egy-egy díj – legyen az magyar vagy nemzetközi – elsősorban a szakmán belül jelent elismerést és nem az ügyfelek szemében, sőt egyes partnerek kifejezetten „reklámverseny-ellenesek”. Vannak megbízók, akik szerint kétféle reklám létezik: amelyik díjat nyer és amelyik elad. Pedig az igazság az, hogy kétféle megrendelő létezik: aki az előzőeket vallja és amelyik elad.

Torday Gábor, a TBWA Budapest kreatív igazgatója elmondta, hogy nagy örömmel és kíváncsissággal várna egy magyar reklámversenyt, azonban ez egy félelemmel teli várakozás. Az biztos – tette hozzá –, hogy rádió, sajtó és plakát kategóriában nagyon jó reklámokat neveznének, ugyanakkor kérdéses, hogy film kategóriában milyen színvonalú munkák érkeznének be. A magyar reklámfilm egyelőre még nem éri el a nemzetközileg megszokott minőséget. Ennek egyik oka talán abban keresendő, hogy a multinacionális megrendelők egy ilyen kis piacra, mint Magyarország nem készíttetnek külön reklámfilmet, hanem a nyugati szpotokat adaptáltatják. Másrészt a hazai hirdetők büdzséjéből sokkal kevesebb pénz jut filmforgatásra, így az eredeti és jó ötleteket sok esetben nem lehet megvalósítani. A kreatív igazgató kifejtette, hogy egyelőre még nem látja előre, hogy az ügyfelek hogyan reagálnának majd a díjakra és általában a fesztiválra, de a szakmán belül biztos sikerre számíthatna. Az viszont fontos, hogy ez a kezdeményezés hosszú távra szóljon, hiszen csak így teremthetné meg a presztízsét és a díjak valódi tartalmát. A külföldi versenyek – különösen a Cannes-i – díjainak már megteremtették a presztízsét, de valljuk be, hogy a nemzetközi színtéren kevésbé ismerik el a magyar reklámokat. Torday Gábor úgy vélte, hogy ez nemcsak a magyar alkotók gondja és hibája, hanem jellemző az a trend, hogy a Kelet-Európában született munkákat kevésbé díjazzák a világversenyeken.

A fenti véleményhez kapcsolódva Németh Tamás, a Grey Budapest kreatív igazgatója szintén azt emelte ki, hogy a filmeket illetően a magyar alkotók ténylegesen nem tudják felvenni a versenyt a nemzetközi mezőnnyel, mivel a pénzhiányt igazán nagyot szóló ötletekkel tudják csak pótolni. A sajtó- és plakáthirdetéseket tekintve már nálunk is rendelkezésre áll az a géppark és az a technika, amely szükséges a magas színvonalú munkához, azonban a filmekre szánt büdzsé olyan kicsi, hogy nem lehet belőle képileg nagy ötleteket forgatni. Másrészt a szakmában megfigyelhető egy trend, amely szerint a magyar reklámok erősen a szójátékokra és a verbalitásra épülnek, ugyanakkor a vizualitásra nem fordítanak elég gondot. A reklámfilmek általában csak megfilmesített storyboardok és hiányzik belőlük az art directori munka. Az is igaz, hogy az ügyfelek a biztonsági reklámokat kedvelik, amelyek nem bántják a brand kialakult imidzsét és kevésbé feltűnőek. A kreatív igazgató hozzátette: szükség lenne arra, hogy ötletes és eredeti reklámok készüljenek, amelyek nem sikkadnak el a rengeteg hirdetés között. Egy fesztivál inspirációt jelenthetne, de az is előnyös lenne, ha össze lehetne hasonlítani a munkákat, és végre kiderülne név szerint, hogy az adott filmet és reklámot ki alkotta, így nagyobb publicitásnak örvendhetnének azon filmek is, amelyek habár jónak tekinthetők, mégis méltánytalanul keveset voltak láthatók.