Mese
Egy szép napon aztán a reklámországiak elhatározták, hogy összejönnek megtanácskozni, meghányni-vetni az ország gondját-baját.
Ország-világ előtt jó előre kidoboltatták, hogy aki meg tud felelni a kérdésre, hogy miért (nem) kreatív az ország reklámja, annak az öreg király nem adja oda a leánya kezét, mert az nincs neki. (Lánya nincs neki, nem pedig a lányának keze.) Sőt, az öreg király a fele országát se kínálta fel, s ennek mindenki nagyon örült, lévén, hogy a fenének se kellett volna.
Felvirradt a nagy nap. Elsőként egy legény, Miklós nevű, állott a király elé, és elsorolta szép sorjában, pontokba szedve, kutatási adatokkal megspékelve, miért nem kreatív az ország reklámja.
Másodiknak egy György nevű legény próbált szerencsét, bemutatva, mi a különbség a kiemelkedő és az átlagos reklám között.
Harmadiknak egy leányzó, Júlia lépett színre, elmondva, hogy szerinte Reklámország lakói közül az alkotóknak nevezett jobbágyok is hibásak.
Jött még több próbát tevő is, például Péter, Zsolt, István, László, és mindenki igyekezett megfelelni a nagy kérdésre, miért (nem) kreatív az ország reklámja.
Mikor mind elfogytak, akkor emelkedett szólásra az öreg király. (Nem Zámbó Jimmy!) Az öreg király rövid és velős volt. Megállapította, hogy az előtte szóló, kreatív igazgatóknak nevezett jobbágyok nyafogtak csak, s ezért jól le kellene üttetni mindnyájuk fejét, majd az öreg király kényelmesen visszaült a helyére.
Az említettek ezt nem értették, s úgy tűnt számukra, hogy az öreg király vagy siket egy kissé és nem hallotta jól, amit a szerencsét próbáló legények és leányok mondtak, vagy még nagyobb a baj, és egyszerűen nem értette a szavaikat. S akkor ott bizony az udvari orvosoknak van nem is kis feladata.
De láss csodát, mindezek után hirtelen minden jóra fordult! A kérdés ugyan nem oldódott meg, mármint hogy miért (nem) kreatív az ország reklámja, az öreg király viszont hazahajtatott a palotájába, a szerencsét próbálók fejét pedig senki nem csapta le.
Itt a mese vége, fuss el véle!
Azazhogy. Meg kell valljam neked, hogy ebben a történetben csak az a mese, hogy csupán mese lenne a történet. Ugyanis, hiszed, nem hiszed, mindez valóban megtörtént. 2000-ben, a Magyar Reklámszövetség IX. konferenciáján, a kreatív szekcióban.
Ettől függetlenül mi azért boldogan élünk, amíg meg nem halunk.
