Mese hülyéknek

Tulajdonképpen sebaj, az alkohol tudvalevőleg butít, egy sörgyárnak az a dolga, hogy butítson, és aztán vegyen is hülyére. Legfeljebb összekeverem a márkákat, még az se biztos, hogy ez a Dreher kampánya. Valami sör a középkategóriából, vagyis azok közül, amelyeket középkategóriaként adnak mostanában.

Volt egyszer egy király
A K&H-t bezzeg sose keverem össze semmi más bankkal, egyrészt mert a választási kampányban nyilván naponta téma lesz, másrészt meg éppen emiatt igen markánsan arculatot váltott. Nomármost, ez igen dicséretes és bölcs döntés, bár alighanem korai, lesz még negatív konnotációban említve a káendhá bőven. Hanem az már zavarba ejt, hogy mi is volna itten az új üzenet, amit az arculatnak sugároznia kellene.

Szóval volt egyszer egy király. És annak volt két gyereke, aki nem akart király lenni, meg egy, aki igen. Aztán az is lett, milyen jó neki, boldogan él, amíg meg nem hal.

Hát azért gyerekkoromban eléggé kiakadtam volna, ha ilyen mesét kapok estére. Tulajdonképpen kaptam, mert egy időben minden csütörtökön a Michaela című román rajzfilmet adta a tévémaci, és annak semmi értelme nem volt. Ilyenkor azt ordibáltam, hogy „ez nem mese!” Igaz, azt eleve úgy tervezték, hogy értelmetlen legyen, a K&H-királyfi meg nagyon akar mondani valamit, csak belesül.

De tényleg, mondja már meg valaki, miért én vagyok a hülye. Hitelből lett talán király abból a gyerekből? Akkor rég rossz az országának. Ha meg nem hitelből, akkor mi köze van ennek a rohadt hosszú, viszont tökéletesen poéntalan példázatnak a bankhoz?

Vagy legyünk konstruktívak, és tegyük fel, hogy az okos döntés fogalma kötné össze a kettőt: a trónt választani a pizzafutárság helyett ugyanolyan okos döntés, mint jelzáloghitelt jegyezni a K&H-nál? Nem, ennyire nem vagyunk konstruktívak. A jelzáloghitel és a királyság választása közt nem áll fenn semmilyen reláció, kérem. A jelzáloghitel meg a királyság fogalmai egymástól igen távol vannak az agyban, és ez a filmecske nem hoz létre köztük semmilyen szinapszist. Ha meg itt a király nem foglalkozás, hanem nagy fene fiatalos nyelvhasználattal a surdakalapos-diszkópatkány hülyegyereket jelöli, akkor viszont mégiscsak tisztességesebb foglalkozás a pizzafutáré, mint a hitelből királykodó öcsié. Akad a történelemben amúgy példa erre, amennyiben agyalágyult kishercegek is megmászták néha
a trónt, de az sose volt okos döntés.

Az ő világuk
Sajnálom. De tényleg, mert azt sem mondhatom, hogy lelkesedem a nyakkendős-öltönyös-harmincas banki alkalmazott standard figurájáért. Nagyon fincsi lenne egy nyakkendős-kosztümös juppik nélküli bankreklám, ha emellett volna valami értelme, ahogy ennek speciel nem lett. De ha már okos döntést kell hoznom, akkor inkább az öltönyös tökfejre bízom a pénzem, mint arra, aki teljesen összefüggéstelenül ordibál a tévében. Az öltönyös tökfej az OTP képviseletében különben vissza is vágott időközben, ott feszít a plakátokon, és meg is kérdezi, kire bíznám a pénzem.

Az meg csak hab a tortán, hogy ebben a szerencsétlen balesetben erodálódik két alig bimbózó karrier: Bella Leventéé és Babicsek Bernáté. Nem mintha ők nemzeti kincsek lennének, csak rossz olvasni, ahogy a pr-interjúban elmondják, milyen csuda megtisztelő egy K&H-reklámban szerepelni. A megasztáros srác lelkesen mesél a gitárközpontú, húzós rockzenéről, meg a szövegéről, amiből körülbelül semmi se maradt a szpotban, a szappanopera-színész megmagyarázza, hogy a szerepe szerint ő kitartó munkával lett királlyá, még ha az alámondás mást is állít. Szomorú. Nem az, hogy elmentek haknizni, hanem hogy azzal együtt jár az ilyen messziről bűzlő gesztus: kiállni a hakni mellett, körömszakadtáig tagadni, hogy pénzért csinálták, és – ismét – művészetnek tüntetni fel a totálisan félresikerült reklámot. Mindketten azért vállalták, mert kihívás, meg ez az ő világuk. Persze. A K&H bank, az az ő világuk. Az egy világ. Ehhez képest a Dreher nem is néz hülyének.

Zsémbes, öreges dolog ilyesmin füstölögni, sejtem én, de csak nem tudom megállni, hogy elképzeljem az alkotói folyamatot. Hogy ezt nem egy ember hozta össze egy gyenge pillanatban, hanem sokan elolvasták még ötletkorában, javaslatokat tettek, továbbküldték, valaki továbbcsiszolta, satöbbi; és nem tűnt fel senkinek, hogy már ötletkorában se volt benne semmiféle ötlet. Népmesei alap, aszongya. Ennyi erővel az is népmesei alap, ha az öreg király főbe lövi magát, és itt a vége, fuss el véle.

Művészek ezek is, nyilván, mint Gianni. És pont annyira vesznek emberszámba, mint a Dreher a felnőttjeit, vagy a Kinder a gyerekeket.