Midnight Gospel – éppen az, ami most a lelkünknek kellhet

Rózsaszín fazon, gyerekes hanggal, egy szál törölközőben, ami pont úgy néz ki, mintha a Decathlonban vásárolta volna. A Midnight Gospel animációs sorozat, esendő főszereplője pedig nem kisebb kérdéseket feszeget, mint hogy mi az élet, a halál, meg minden. Mindehhez a háttér egy multiverzum, amiben minden kicsit úgy néz ki, mintha a Beatles klasszikus Sárga tengeralattjárójának trippy világát 21. századira gyorsították volna. És leöntötték volna a szivárvány még fel nem fedezett színeivel majd kimosták volna egy mosógépben. Miközben David Lynch valahol elégedetten bólogatott.

Menekülés a szürreálisból a szürreálisabba

A sorozat még áprilisban jött ki, mikor a világ nagy része kollektíven be volt zárva. A karanténnál tökéletesebb időzítést pedig nehezen lehet elképzelni egy olyan, vadul kísérletező, pszichológiáról és spirituális kérdésekről viccesen meditáló projekthez, mint amilyen a Midnight Gospel. A nyolc részes animáció alapja Duncan Trussel filozofikus podcastje, a Duncan Trussell Family Hour, amiben Trussel a leírt témákban jártas gondolkodókkal és gurukkal beszélget.

Ezekre a – karantén alatt kifejezetten terápiásan ható – beszélgetésekre épült rá az az animációs világ, amiért Pendleton Ward felelt. Ward a kedvesen pszichedelikus, kult státusszal bíró, szintén animációs Adventure Time alkotója. Ha valaki látott már Adventure Time részt, kevésbé fog meglepődni a Midnight Gospel káoszán, de mindenre ez az előzetes tudás sem készít fel. „A világjárvány önmagában is elég szürreális. Remélem ebbe a show-ba most el tud menekülni, aki szeretne” – idézte Wardot az Indiewire júniusban.

Szeretnél szerepelni az űrcastemben?

A podcastes beszélgetésekre építő alapkoncepció szerint a rózsaszín főszereplő, Clancy Gilroy (aki Trussel hangján szólal meg, és néha össze is mosódik a valós személyével) azzal foglalatoskodik, hogy egy vaginára hasonlító, illegális multiverzum-szimulátor segítségével haldokló világokat látogasson meg. Clancy azért repül világról világra, hogy űr(pod)castet készítsen az ezekben a világokban lakó lényekkel. Az így létrejövő beszélgetések a droghasználattól kedzve a halál mibenlétén és elfogadásán keresztül a meditációs gyakorlatokig vezetnek, miközben a háttérben bárhogyan összeomolhat az éppen meglátogatott világ. Például egy zombi apokalipszisben.

A Midnight Gospel eszelős tempója és töredezettsége ellenére az utolsó résszel tökéletes befejezést és valódi megnyugvást ad. A Mouse of Silver meghatóan személyes, Clancy/Trussel itt korábban elhunyt édesanyjával, a pszichológus Deneen Fendiggel beszélget. „Amióta az eszemet tudom, voltak ilyen mély, filozofikus beszélgetéseink” – mondta Trussel szintén az Indiewire-nek. „Mintha a vacsoraasztalnál is podcast-beszélgetéseket vettünk volna fel. Anyám ösztönösen spirituális volt.” Ez az utolsó rész a korábbiakhoz képest kellemesen meditatív és lassú sodrású. Ha jókor talál el, még nagyon sokáig velünk maradhat.

A Midnight Gospelben megjelenő vendégek: Phil Hendrie, Stephen Root, Drew Pinsky, Damien Echols, Trudy Goodman, Jason Louv, Caitlin Doughty, Michael Marcanio, Maria Bamford, Joey Diaz, David Nichtern és Deneen Fendig.

További ajánlat Netflix-animációban: BoJack Horseman, Tuca & Bertie.
Szürreális animációt kedvelő haladóknak: Kreif Zsuzsanna, Turai Balázs, Bera Nándor - Candide.

Képek forrása: Netflix

+1 kérdés: Kedvenc magyar szerződ, írásod

Épp nemrég futottak egy kört Lázár Ervin meséi különböző posztokban a Facebookon (hogy miért, az annyira abszurd, hogy nem is említeném). A legismertebb mesék mellett - A Hétfejű Tündér, A Négyszögletű Kerek Erdő, a Berzsián és Dideki vagy A manógyár - Lázár humanizmusa és mély emberismerete megjelent az inkább felnőtteknek szóló írásaiban (például a Csillagmajor) is. Nehezen meghatározható világokat teremtett, amiben a mesereszerű mellett mindig figyel valamilyen mágikus és mitikus elem is, de mindez sohasem válik tolakodóvá. A valóságos és fantasztikus keverése olyan egyedi hangon jelenik meg, ami egyedül rá jellemző. Lázár Ervinnek mindig hálásak lehetünk, hogy megalkotta Aromót, a fékezhetetlen agyvelejű nyulat, Dömdödömöt, Ló Szerafint vagy Nagy Zoárdot, a lépkedő fenyőfát.

Ha Lázár Ervinról van szó, akkor fontos megemlíteni Réber László illusztrációt is, aki az 1964-es A kisfiú meg az oroszlánoktól kezdve rendszeresen együttműkdött a szerzővel.