Miki357: A stresszes reklámkészítés olyan, mint a járvány
Régóta az egyik legnépszerűbb, legfelismerhetőbb stílusú videoklip-rendező és operatőr, az elmúlt években pedig egyre több reklámfilmet is készít. Szubkulturális közegből, a graffiti világából indult, Budapestre azért költözött, mert leégett a ház, ahol Törökbálinton lakott. Ennek ellenére szót ért a hardcore marketingesekkel is, és nem szereti, ha a szakmában arról panaszkodnak, hogy „bezzeg külföldön mennyivel könnyebb.” A végén arról is mesél, hogyan lett gengszter egy roma sorozatban. Interjú Miki357-tel.
A cikk eredetileg a nyomtatott Kreatív magazinban jelent meg.
A képekkel való kapcsolatod jóval régebbi, mint hogy filmezni kezdtél volna. A graffitivel és azok fotózásával indult. Hogyan csöppentél bele ebbe a világba 13-14 évesen?
Törökbálinton nőttem fel, először csak nézegettem a graffitiket, és próbáltam megfejteni, hogy mi is az. Megtanultam, hogy van ez a spray-festék, és ott, egy patakparton graffitiztem olyan szavakat, hogy cool, meg shit, meg hasonlók. Eléggé az aljáról indultam. A fényképezőt pedig azért vásároltam, mert tetszett maga az eszköz. Aztán ahogy használtam, a fotózást is megszerettem, ekkor kezdtem fényképezni a graffitiket. Szóval csináltam is, de később már inkább a dokumentálója lettem annak, ahogy festenek mások. Hamar konceptuálissá vált a dolog.
A graffitiből eredt a fotózás mellett a zene, a hip-hop szeretete is. Majd ezek kombinációja, a videoklip, vagyis a mozgókép. Úgy tűnik, hogy ami épp elkezd érdekelni, abban elmélyedsz, többnyire sikeres is vagy benne. Mennyire tudatos építkezés ez nálad, vagy inkább esetleges?
Az esetlegesség és a rögtönzés által rengeteg erő tud bekerülni a projektekbe. Nekem tök fontos, hogy gyorsan tudjak reagálni a változásokra. Szerintem ez meg is látszódik a munkáimon. A dolgok lelke nem feltétlenül a teljesen kigondolt, agyonmódolt koncepcióban rejlik, sokkal inkább az adott pillanatban, hogy ami épp megtörténik, annak a leképezése a lehető legjobban történjen meg. Lehet valamit hónapokig tervezgetni, de ha a helyszínen felvéve rossz lesz, akkor semmit nem ér a belefektetett munka. Sokkal fontosabb, hogy amikor ott vagy, érezd, hogy ebben van valami erő. Tehát nem is feltétlenül esetlegességnek nevezném, sokkal inkább annak, hogy a megálmodott elképzelést az adott összetevők halmazából sikerüljön kihozni. De ez is olyan dolog, ami mindkét irányba tud billenni: ki lehet belőle hozni szart is. Abban azért bízom, hogy nagyon sok szar dolgot még nem csináltam, és nem is tervezek egyébként. Most nyilván nem a reklámról beszélek. Az egy sokkal jobban megkreált, koncepciózusabb dolog, amiben nem lehet annyit rögtönözni.
Mennyiben állsz másként egy reklám készítéséhez, mint amikor videoklipet csinálsz?
Nem vagyok az a rendező, aki mindenáron bele akarja erőltetni az agymenését az adott projektbe. Ha reklámot forgatunk, az nem az én önkifejezésem, az nem rólam szól, hanem arról, hogy van egy márka, ahhoz született egy koncepció, aminek a kitalálásban vagy részt veszek, vagy nem, de a lényeg, hogy ezt a koncepciót kell végigvinnem. Ha önző módon akarnám magamat mindenáron beletenni, nem működne. Amikor tenderen indulok, úgy állok hozzá, hogy megnézem, mi a termék, akár ki is próbálom, igyekszem belemélyülni, megérteni, hogy miért akarják úgy, ahogy. Ha találok ehhez valami kapaszkodót a koncepcióban, akkor tudom a legjobban visszaadni a filmben.
Nem zavar, hogy az alkalmazott filmkészítésben kevésbé vagy benne te magad?
Ez így tök jó nekem a videoklipes munkásságom mellé. Amikor felkérnek egy reklámra, nagyjából tudják, hogy miket csinálok, milyen az általam képviselt vizuális világ, így azt is sejtik, hogy mennyire fog feküdni nekem az adott reklám. Emiatt sosem kellett még megerőszakolnom magam. Reklámfilmesként egyébként eléggé rookie vagyok. Nem a színvonal szempontjából, hanem a reklámiparban eltöltött éveim alapján. Három éve csinálok komolyabban reklámokat. A Bulibáró klipje volt a fordulópont. Ezt Vermes Orsi hívta életre, akivel Csete Manek Gábor és Vida Vera mellett a Klipszemlét szervezem. Előtte is csináltam kis reklámokat, de azután jött az áttörés.
Találkoztál már igazi, hardcore marketingessel?
Találkoztam! Dolgoztam már több nagyszabású kampányon, sőt csináltam én már körömgomba reklámot is! (Nevet.) De igen, van rálátásom a marketinggépezet működésére, és szerintem otthonosan mozgok benne. Nem okoz problémát, mert szerintem megtalálom a szót az emberekkel. Eléggé ügyfélbarátnak mondanak. Akkor tudunk jó munkát csinálni, ha ez az egész jó hangulatban, jó nexusban működik.
A marketingesekkel vagy a reklámosokkal értesz könnyebben szót?
Ha mindenki csinálja a saját dolgát, és nem túl ügybuzgó, akkor mindegy, akkor tud jól működni bármi. De amikor például egy account túlértelmezi a szerepét, azzal meg tudja nehezíteni a munkát. Nem egyszer volt olyan, hogy az ügyfél és én ugyanazt akartuk, viszont az ügynökség részéről volt valaki, aki keverte a szart, aminek semmi értelme nem volt. De vannak persze ellenpéldák is, amikor egy ügynökséggel nagyon harmonikusan tudok együtt dolgozni, olykor a legnagyobbakkal is. Ez nem méretfüggő. Vannak kis ügynökségek, akik kitalálnak szuper dolgokat, és aztán hagyják a filmeseket tenni a dolgukat, meg vannak olyan ügynökségek is, akik megkapnak egy projektet – gondolom, nincs sok filmes munkájuk –, ezért rettenetesen ráfeszülnek, és az egész stresszessé válik. Ha ebbe a gépezetbe belekerül a stressz, az sajnos kihat másokra is, úgy terjed, mint a járvány. Ha bestresszel az ügynökség, az átmegy az ügyfélre, átmegy a gyártócégre, és rányomja a bélyegét a produktumra.
Az esetlegességhez visszatérve, azért a reklámok forgatási ideje is rövid, biztosan ott is akadnak helyzetek, amikor rögtönöznöd kell.
Ez leginkább úgy szokott történni, hogy írok egy treatmentet a tenderre, ha tetszik nekik, megnyerem, aztán meg lehet, azt mondják, hogy tök jó, de nem tud három napot forogni, hanem csak kettőt. És nem lesz benne a robotcápa, hanem csak egy aranyhal, amit a kisállat-kereskedésben veszünk. Innentől kezdve meg kell oldanom a dolgot, hogy azért az ügyfél által megkedvelt alapkoncepció se sérüljön. Ez nyilván a koncepcióalkotást is befolyásolja néha. Mert persze leírhatom, hogy két technokrán kell csak a lámpáknak a forgatásra. Leírhatom, de inkább nem írom le, mert tudom, hogy nem lesz. A helyszínen, a forgatásnál már nincs az a fajta esetlegesség, mint a klipeknél, mert nemcsak öt stábtagnak a beosztását kell átszabni, ha variálnánk, hanem százét. Reklám esetén, mire a forgatásig eljutunk, a fontos dolgok már ki vannak dolgozva.
Kényelmi szempont, hogy nem köteleződsz el fixen egy-egy ügynökség vagy gyártócég mellet?
Nyilván lenne olyan ajánlat, amire igent mondanék, mert a fix keresettel könnyebb számolni, de közben azt is mérlegelnem kell, hogy miből esnék ki ezáltal. Dolgozni akarok és jó munkákat csinálni. Kevés az olyan gyártócég, mint a 235 Productions, akikkel például a Szerencsejáték reklámot csináltuk, és Juhász Péterrel közösen is rendeztük a filmet. De a Cinesuper, az Umbrella vagy például Csényi Katiék cége, a Cydfilms is folyamatosan nagyon jó szakmai hátteret biztosítanak.
Nem csak rendezőként dolgozol, számos klipet, reklámot jegyzel operatőrként is. Ilyenkor mennyire könnyen állod meg, hogy ne folyj bele a koncepcióba?
Ha operatőrnek kérnek fel, akkor nem kezdek el rendezni. Véletlenül sem erőltetem bele a látásmódomat, mert arra ott a rendező. Szerintem az a csodás a kreatíviparban, hogy vannak átjárások, és az ember belekóstol más szakterületekbe is. Anyukámnak egyébként van egy elmélete, hogy én ötévesen azt mondtam, operatőr leszek. Bár mondjuk később azt találtam ki, hogy lesz egy könyvkiadóm.
Rövid időre a kamera túloldalán is megfordultál múltkor a Dikh TV Minden álmod című roma sorozatában. Az hogy jött?
A barátnőm a MOME-s diplomamunkájához kapcsolódva került a Dikh TV-hez, részt vesz az epizódok írásában is. Engem pedig borzasztóan érdekelt, hogy ezt a produkciót hogyan hozzák össze. Egy ministáb csinálja kvázi egy mobillal, az ő hozzáállásukat sokan megirigyelhetnék! Szóval ott voltam a forgatáson, a gengszternek szánt szereplő nem jött el, és megkérdezték, nem ugranék-e be helyette. Én meg beugrottam.
Mindenfélét csinálsz, de egyiket sem tanultad intézményes keretek között. Ennek mi az oka?
Eredetileg a bécsi iparművészetire akartam bekerülni fotó szakra, de az nem jött össze, és akkor ezt a vonalat feladtam, magamat képeztem tovább. Meg az is hozzátartozik a történethez, hogy pont akkoriban kellett elköltöznöm otthonról, mert leégett a házunk Törökbálinton egy elektromos tűzben. Ekkor költöztem Budapestre, azóta itt élek.
Hogyhogy nem próbálkoztál még nagyjátékfilmmel? A hosszabb ívű történetmesélés kevésbé áll közel hozzád?
Abszolút nem erről van szó. Az a nagy bajom, hogy nem vagyok egy bebarátkozós típus, nincsenek filmproducer barátaim. Hat-hét éve dolgozom egy nagyjátékfilm tervén, sok-sok verzió készült már a scriptből. Van egy kisfilm-tervem is, ami szintén három éve húzódik.
Beadtad már pályázatokra?
Dehogyis! Azt sem tudom, mi az a pályázat. Vannak ambícióim, és nyilván, ha kevesebbet dolgoznék, több időm maradna a saját cuccaimra. De végső soron abban bízom, hogy akkor fog leforogni, amikor ennek le kell forognia. A kisfilm pedig egy rockopera lesz, a világ legjobb rockoperája! Szabó Simon lesz a főszereplő, akinek hó végére elfogy a pénze, ezért nem tud eljutni a kedvenc zenekara búcsúkoncertjére. Aztán a végén persze mégis bejut.
Az ambíciókhoz kapcsolódva, úgy tűnik, hogy a Baksa-Soós Attilával közös Tempó című könyvedben is van egy olyan fajta ambíció, hogy megörökíts valamit a jelen popkultúrájából.
Igen, a Tempó elkészítésekor dolgozott bennünk egy ilyen vágy. Tök fura, hogy nem volt eddig könyv zenészportrékkal. Örülök, hogy ez most elkészült, és a jövőben talán egyszer majd hivatkozni fognak ránk.
Mit gondolsz a magyar és a külföldi reklámszínvonal viszonyáról?
Nem szoktam napi rendszerességgel külföldi reklámokat nézni. Viszont láttam én már külföldön is alacsony költségvetést egy-egy online filmhez. Szerintem mindenütt tud jó munkát csinálni az ember, ha akar és elszánt. Én biztosan nem kezdek el panaszkodni, hogy „de hát New Yorkban mennyivel jobb reklámot tudtam volna csinálni!” Megvannak a megfelelő platformok ehhez itthon is. Ott van a mobilod, ha van egy durván jó ötleted, vedd fel azzal, tedd fel a Vimeóra, és akkor előbb-utóbb felfedezik, hogy ennek a csávónak kurva jó látásmódja van.
| MIKI357 MESÉL NÉHÁNY KLIPJÉRŐL ÉS REKLÁMJÁRÓL |
|
PÉTERFY BORI & LOVE BAND FEAT. SAIID: A KÉKET VAGY A PIROSAT Rév Marcival nagyon ritkán sikerül együtt dolgoznunk, örülök, hogy összejött, Borival és Ambrussal pedig mindig jó bármit csinálni. És külön boldogság, hogy 16mm-re forgott. BËLGA: RÍMÁLOM AZ ELME UTCÁBAN Remek, hatnapos forgatás volt, javarészt egy nyolckeres pincében, rengetegféle technikával készült, az operatőr Becsey Kristóf volt. Az összes képi utómunkát magam csináltam, úgy, hogy semmi közöm nem volt előtte az After Effects-hez, és azóta sincs. BORSODI-REKLÁM Eleve imádom a fekete-fehér cuccokat. Főleg, ha ez egy nagy tévékampány. Az egész fejlesztés alatt nagyon jól működtünk együtt az UP-pal és az Umbrellával. Szorosan dolgoztunk egészen a leadásig. Az operatőr Garas Dániel volt, a látványért Cseh Renátó felelt, a vágója Szabó Tomi. AKPH & IRIE MAFFIA: LIVIN IT EASY Maga a snitt tizenkilenc másodperc, és rengeteget mértük, hogy pontosan az eleje és a vége szinkronban legyen. A Korda Stúdióban forgott az éjszakai NY backlot-ban, amit százszor láttunk (főleg nappal), emiatt mindenképpen le szerettem volna buktatni, hogy csak egy díszlet. KALUMBA-REKLÁM Amikor Lőrincz Attila megkeresett, egy nagyon kidolgozott koncepciót tálalt elém, amit egyből megértettem, és kéz a kézben fejlesztettük tovább szorosan együttműködve. Csodálatos volt, hogy teljesen nulláról építettük fel a világát, ráadásul a Doupla felelt az egész termék megjelenéséért, így tényleg egy minden ízében komplex kampány tudott lenni. |
