Eddig csapatban dolgoztál, év elején azonban elindítottad személyes projektedet, a Simon Says márkanevet és honlapot, ami rólad és a munkáidról szól. Miért gondoltad úgy, hogy egyedül folytatod?

Úgy érzem, hogy tudni kell megújulni, ehhez pedig friss impulzusokra van szükség. Nem véletlen, hogy a kreatívok három-négyévente váltanak, mert ha ugyanazokon az ügyfeleken dolgoznak, akkor egy idő múlva nincsenek új kihívásaik. Vágytam arra az időszakra, amit 2000-ben a Grotesque alapításakor éreztünk, hogy szeretnénk megmutatni magunkat. Csak most az egyszemélyes utat választottam.

K&V

José Simon (Fotó: Egyed Péter) Melyik a kedvenc sorozatod? Még mindig a Monty Python’s Flying Circus. Mivel lehet a legjobban munka közben motiválni? Építő kritikával. Melyik volt a legcikibb munkád eddig? Kirakati árcédulák írása kézzel a diákéveimben. Hogy bírod az üzleti öltözetet? Szerencsére nincs ilyen. Mire vagy a legbüszkébb? Térjünk vissza rá kb. 35 év múlva. Rendet tartasz az íróasztalodon? Igen. Mi lennél, ha lenne egy alternatív életed? Zenész. Voltál már részeg céges bulin? Persze. Mi a zsánered? Vagyis inkább ki? A barátnőm. Microsoft vagy Apple? Apple. Bonyolódnál munkahelyi szerelembe? Volt már rá példa. Melyik a kedvenc márkád? Vespa. Mi az, amitől menthetetlenül elérzékenyülsz? Állatok szenvedése. Mi az, amit még mindenképp szeretnél elérni az életben? Család. Hogyan képzeled el magad tíz év múlva? Vagy valami multinál kötök ki, vagy festek a saját műtermemben. Kávé vagy tea? Tea. Zenei stílus? Indie. Álmaid munkahelye? Tokióban, valami hi-tech felhőkarcoló tetején.

A Grotesque-kel valóban elég hamar sikerült megmutatni magatokat egy Duna Tv-s munka kapcsán. Van most ehhez hasonló kihívásod?

Tényleg hamar kaptunk egy nagy megbízást, 24 évesen egész hihetetlen módon a Duna Tv dolgozói előtt prezentáltuk az arculati tervünket, a cseppmotívumos logó akkor nagy szakmai siker aratott, a Kamera Hungárián díjat is kaptunk érte. Most még nem említhetek konkrét neveket, de az idei indulás óta sokan megkerestek. Lehet, hogy lesz olyan, amit le kell mondanom, mert elhatároztam, hogy minden esetben szeretnék olyan szintet megütni, amit felvállalhatok.

Meg lehet ezt oldani? Az ügyfelek ízlését sokszor éri panasz.

Ügynökségi szinten más a helyzet, ott egész biztos, hogy az art directorok a munkáik hetven százalékát nem hirdetnék semmilyen fórumon. Eldöntöttem, hogy nem szeretnék kényszerből dolgozni és olyat csinálni, amiben nincs örömöm, pedig azt tapasztalom, hogy 2008 óta mindenki a korábbi gázsi feléért dolgozik. Az ügyféloldalt nem látom olyan vészesnek, mert ahogy nő fel a mi generációnk, és kerülnek egyre fontosabb pozíciókba a 30-40 évesek, úgy változik a vizualitás is. Szerintem mikroszinten már megvívtuk a forradalmunkat, és ez érezteti a hatását, szerencsére jó értelemben. Ráadásul a mai fiatalok baromira tehetségesek, és én ennek nagyon örülök, hiába jelentenek konkurenciát. Sokszor láttam már, hogy a tendereken tényleg azt választják ki, aki valami frisset, jót csinál.

A pályakezdő képzőművészek már a számítógépes korba nőttek bele, ezzel szemben te még a „régiben” tanultál, amikor alig volt gép, és internet az iskolákban.

Igen, a Kisképzőben könyvszakra jártam, az iskola akkor kapott pár Macintosht, amikor végzős voltam, a főiskolán pedig szintén az utolsó évben lettek olyan gépek, amiken dolgozni és internetezni lehetett. Az első internetezés nagyon emlékezetes maradt: a Műcsarnokban volt egy kiállítás The Butterfly Effect címmel, ahol kb. egy Explorer 1.0-ás verzión lehetett netezni. Emlékszem, miután kivártam a soromat, azonnal megkerestem az akkori kedvenc zenekarom fanclubját, elküldtem nekik a postacímemet, és utána évekig tartottuk – postai úton – a kapcsolatot. Fura ez ma már, és vicces is.

Egyik legutóbbi munkád volt a KGB Stúdiónál a Telenor Hipernet kampánya, amivel kapcsolatban születtek összeesküvés-elméletek. Mit szóltál ehhez?

Azt a blogposztot a Telenor egyik épülethálója kapcsán írták. A hálón szerepelt az Új világot építünk szlogen, és látszik egy hipersztráda, háttérben a horizonttal, felkelő nappal, ami egy klasszikus kompozíció és egyben a legdurvább szabadkőműves szimbólum. Én imádom az összeesküvés-elméleteket, de miután benne voltam, tudom, hogy a kreatív hogy készült. Természetesen a klasszikus szimbólumok lehet, hogy szabadkőműves eredetűek, de ma már nem úgy használják azokat, mint egykor. Persze ugyanúgy hatást akartunk mi is elérni, és biztos nem véletlen, hogy ezek a szimbólumok ebben nagyon tudnak segíteni. A reklámszakma célja, hogy elérje a kívánt hatást, de sátánizmust, vagy szabadkőművességet feltételezni a háttérben erős túlzás.