Milyen volt szőkesége?
A hírességek reklámszerepeiről
2007. május 04. 12:00
Joghurtot lóbálni és azt hazudni, hogy az a legjobb és az egyetlen, az ciki.
Ki lehetne osztani néhány tockost nekifutásból, de nincs most kedvem hosszan gyalázkodni. Cillitlajosról volt már szó itt; aztán egy darabig mintha eltűnt volna, erre most visszatér újult erővel. A tökfej Amway-ügynök, öltöny, nyakkendő, termék a kezében, és a vidáman – egy mozdulattal, naná – súroló háziasszony. Biztosan megmérték ők, hogy ez kell, meg működik, de akkor is elkeserítő. Mint az, hogy még mindig vannak fasiszták. Cillitlajos, mint lelki igény. És Monte-gyermekkor, a legelviselhetetlenebb éneklős reklámok egyike; mint égő repülőn a katapultkart, úgy keresem a mute-gombot a távirányítón... Ez is megy már évek óta, mert ezt is megmérték, és látták, hogy jó.
Azt nem tudom, hogyan mérték meg ezzel szemben Szőke Andrást és Badár Sándort, a UPC Hacsekjét és Sajóját. Bizonyára máshogy. Vagy sehogy. Van itt néhány tényező, amit nem kell mérni. Amikor Jakupcsek Gabriella befeszít a joghurttal, akkor műszer nélkül is tudható, hogy őneki valójában az égvilágon semmi köze nincsen se a termékhez, de legfőképp a helyzethez, amiben előadja. Cillitlajos dettó. Egy ilyen reklám első másodpercében látszik, hogy semmiféle más inger nem fog érni, mint hogy a főszereplő elmondja, ez a termék szuperfrankó. És megint ott vagyunk, amit már annyiszor le kellett ide írni, hogy a reklámkerülés tök természetes, amíg a reklámok többségükben szarok, és egyszerűen csak visszaélnek kiszolgáltatott helyzetemmel, amíg tudnak.
Szőke és Badár azonban ugyanúgy csinálták meg ezeket a szpotokat, ahogy a filmjeiket: hozzávetőleges forgatókönyvet, laza kereteket töltenek fel improvizációval. Ott vannak a képen szívvel-lélekkel, ha szabad ilyen romantikus szavakat használni ebben a tudományos lapban.
Oké, tény, hogy a UPC kampánya erre alkalmasabb, mint egy joghurtos- éneklős eresztés, itt nemcsak az a cél direktben, hogy vegyék meg az akciós biszbaszt az emberek, hanem hogy a UPC és a szórakozás fogalma össze legyen kapcsolva. Megengedhetik maguknak azt a furfangot, hogy a reklámmal egyben szórakoztatni is próbálnak.
Vegyesen sikerül egyébként, nem állítom, hogy akkora nagy poén minden egyes UPC-szpot. A szlogen pedig, hogy szórakozás a köbön, eléggé semmilyen. De ha csak minden tizedik észlelés jópofa, akkor is beljebb vannak, mint ha mindegyikről lehetne előre tudni, hogy borzalmas, burkolatlan, nyers teleshopos ugatás lesz.
Van még itt valami fontos. Az emberről, aki a reklámban szerepel. Joghurtot lóbálni és azt hazudni, hogy az a legjobb és az egyetlen, az ciki. CIKI. Olyan, mint Torgyánnak lenni. Bűzlik a korrupciótól, ahogy Szilágyi János az Institut Freseniusba látogat, bűzlik a valóságban amúgy kellemes illatú Jakupcsek, és bűzlik tőle Vágó. Hagyományos reklámban szerepelni, az korrumpál és rombol. Az illető másutt még visszaszerezheti kicsorbult tisztességét, de a reklámban azt éli fel. Nem azért, mert pénzt kap érte, hanem mert hazudik. Aki nagy nyilvánosság előtt nyíltan hazudozik, annak nehéz elhinni bármit is, mint tudjuk más témájú hírekből.
Szőke és Badár is pénzt kapnak a szereplésükért, de nem hazudnak. Ők úgy lépnek fel, mint két színész egy színházban vagy filmben: ott is fizetnek nekik, de amit előadnak, mást is jelent, mint hogy fizettek érte. Nincs miért szemen köpni magukat. Ami azt jelenti, hogy csinálhatnak kedvükre annyi reklámot, amennyi jólesik. Isten tartsa meg őket jó egészségben!
Azt nem tudom, hogyan mérték meg ezzel szemben Szőke Andrást és Badár Sándort, a UPC Hacsekjét és Sajóját. Bizonyára máshogy. Vagy sehogy. Van itt néhány tényező, amit nem kell mérni. Amikor Jakupcsek Gabriella befeszít a joghurttal, akkor műszer nélkül is tudható, hogy őneki valójában az égvilágon semmi köze nincsen se a termékhez, de legfőképp a helyzethez, amiben előadja. Cillitlajos dettó. Egy ilyen reklám első másodpercében látszik, hogy semmiféle más inger nem fog érni, mint hogy a főszereplő elmondja, ez a termék szuperfrankó. És megint ott vagyunk, amit már annyiszor le kellett ide írni, hogy a reklámkerülés tök természetes, amíg a reklámok többségükben szarok, és egyszerűen csak visszaélnek kiszolgáltatott helyzetemmel, amíg tudnak.
Szőke és Badár azonban ugyanúgy csinálták meg ezeket a szpotokat, ahogy a filmjeiket: hozzávetőleges forgatókönyvet, laza kereteket töltenek fel improvizációval. Ott vannak a képen szívvel-lélekkel, ha szabad ilyen romantikus szavakat használni ebben a tudományos lapban.
Oké, tény, hogy a UPC kampánya erre alkalmasabb, mint egy joghurtos- éneklős eresztés, itt nemcsak az a cél direktben, hogy vegyék meg az akciós biszbaszt az emberek, hanem hogy a UPC és a szórakozás fogalma össze legyen kapcsolva. Megengedhetik maguknak azt a furfangot, hogy a reklámmal egyben szórakoztatni is próbálnak.
Vegyesen sikerül egyébként, nem állítom, hogy akkora nagy poén minden egyes UPC-szpot. A szlogen pedig, hogy szórakozás a köbön, eléggé semmilyen. De ha csak minden tizedik észlelés jópofa, akkor is beljebb vannak, mint ha mindegyikről lehetne előre tudni, hogy borzalmas, burkolatlan, nyers teleshopos ugatás lesz.
Van még itt valami fontos. Az emberről, aki a reklámban szerepel. Joghurtot lóbálni és azt hazudni, hogy az a legjobb és az egyetlen, az ciki. CIKI. Olyan, mint Torgyánnak lenni. Bűzlik a korrupciótól, ahogy Szilágyi János az Institut Freseniusba látogat, bűzlik a valóságban amúgy kellemes illatú Jakupcsek, és bűzlik tőle Vágó. Hagyományos reklámban szerepelni, az korrumpál és rombol. Az illető másutt még visszaszerezheti kicsorbult tisztességét, de a reklámban azt éli fel. Nem azért, mert pénzt kap érte, hanem mert hazudik. Aki nagy nyilvánosság előtt nyíltan hazudozik, annak nehéz elhinni bármit is, mint tudjuk más témájú hírekből.
Szőke és Badár is pénzt kapnak a szereplésükért, de nem hazudnak. Ők úgy lépnek fel, mint két színész egy színházban vagy filmben: ott is fizetnek nekik, de amit előadnak, mást is jelent, mint hogy fizettek érte. Nincs miért szemen köpni magukat. Ami azt jelenti, hogy csinálhatnak kedvükre annyi reklámot, amennyi jólesik. Isten tartsa meg őket jó egészségben!
