Ezzel az interjúval válik széles körben nyílvánossá, hogy te írod a Mindennapi klasszikusok blogot, amihez egy Facebook-csoport is tartozik. Titkoltad eddig?

Nem titkoltam, de nem is reklámoztam nagyon. Három okból kezdtem bele a Mindennapi klasszikusokba, az egyik a zenéhez kötődő személyes érdeklődésem, a második – és nyilván mindenkinél így van, aki elkezd egy blogot írni -, a kifejezési vágy, a harmadik pedig, hogy az egész kommunikációs ipar a social mediáról szól és meg akartam tanulni, hogy ez hogyan működik.

Fekete Márton

Hogy hogyan működik egy blog, vagy egy Facebook rajongói oldal, milyen tartalomra, hangvételre kíváncsiak az olvasók, kik és honnan jönnek, mikor like-olnak, vagy azt, hogy mikor és mennyire kell a csoporttagokkal foglalkozni, mikor lehet vagy kell őket a nevükön szólítani. Ezeket, nem lehet tankönyvből megtanulni, csak a gyakorlatban. Lehet médiát tervezni úgy, hogy nem olvasunk bizonyos site-okat, lapokat, vagy nem nézünk egyes tévéadókat, de a social mediát nem lehet megtanulni úgy, hogy nem látjuk az interakciókat.

A másik talán kissé közhelyes: az internet demokráciája. A Facebook létezése előtt elképzelhetetlen lett volna, hogy a zongoraművész Friedrich Gulda fiával felvegyem a kapcsolatot, így meg egyetlen Facebook üzenetváltással barátok lettünk. Régen ez sokkal nehezebb lett volna, telefonálni, faxolni, levelezni kellett volna. Paul Gulda egy zeneszerző, karmester, előadóművész és mégis, amikor írok neki egy levelet, akkor a Facebooknak ugyanolyan jogú polgárai vagyunk.

Tapasztaltál valamilyen tendenciát?

A feliratkozók életkor szerint nagyon széles palettán mozognak, nagyjából fele-fele arányban vannak a nők és férfiak, mégis a legaktívabbak a 40 feletti nők. Ez megegyezik bizonyos nemzetközi tendenciákkal.

A blogot egyébként jóval szélesebb kör követi, mint a Facebook oldalt, mert az Index támogatja a blogot azzal, hogy kirakja a nyitó oldalára rövid időre, amiért én így is hálás vagyok. Törekszem bizonyos blogoknál egyébként elfogadott bulvártémákat kerülni, illetve speciális a blog abból a szempontból is, hogy kevés rajta a saját tartalom, inkább asszociációs gyakorlat, hogy miről mi jut eszembe. Alapvetően idézetekkel dolgozom.

Ez tudatos volt a részedről?

Igen, mert az országban van mondjuk 50-100 ember, aki a zenéről saját kútfőből tud írni, én meg azt gondolom, hogy egyelőre az idézetek mögé bújok és ott gyűjtök erőt, hogy majd saját tartalmat is tudjak írni. A web3.0 az, amikor a felhasználóval közösen állítanak elő tartalmat és ez a blogomra is igaz. A poszt inkább vitaindítónak számít, ami után a kommentek sokszor ugyanolyan, vagy még magasabb szintű tartalmat adnak, belinkelnek videókat, kritikákat fogalmaznak meg, történetet osztanak meg. Tehát azt is mondhatom, hogy a pár kommentelővel közösen állítjuk elő a tartalmat, én vagyok az ötletgazda, de ők ugyanolyan részesei az alkotásnak.

Nemrég készítettünk interjút a Publicis-es Havas Dórával, aki több évig az ügyfelek miatt titkolta, hogy ő írja a Lila Füge gasztroblogot.

Szerintem az ügyfelek szemében pozitív lehet egy blog, meg egy Facebook oldal, mert a platformok üzemeltetésével hitelessebbé válhatunk. Vagyis sokkal jobban elhiszik nekünk a social media-beli jártasságot és annak működésének ismeretét, ha tudják, hogy ezt a gyakorlatban is csináljuk.

Számít a tematika?

Igen, nyilván.

Említetted a három tényezőt, ami miatt elindítottad a Mindennapi klasszikusokat. Nem volt benned az, hogy egyfajta kulturális missziót láss el a marketingkommunikációs szakmán belül és kívül?

Nekem régi mániám, hogy valamilyen hirdető karoljon fel valamilyen művészeti ágat és adja azt az embereknek. Például támogasson egy portálon egy klasszikus zenei rovatot és az jusson el minél több emberhez. A válság pont ezeket a költéseket, pont ezeket a szponzorációs kiadásokat húzta keresztül, ezeket nyírbálta meg. Mondhatjuk, hogy ez volt a negyedik oka annak, hogy úgy döntöttem, szabadidőmben és önerőből megpróbálom, hogy mire megyek a kultúraterjesztéssel.

Nagy álszentség lenne azt mondani, hogy munkaidőben sosem foglalkozom a rajongói oldallal. Egyébként támogatják, hiszen a MindShare-ben, ahol az ügyvezető kortárs képeket gyűjt és a kortárs kultúra elkötelezettje, elég furcsán venné ki magát, ha ezt éppen ő tiltaná. Mindig úgy van, hogy reggel, amikor felkelek, megnézem, hogy mi történt aznap, ki született, ki halt meg, és reggel hat és hét között összeállítom a listát, hogy milyen linkeket szeretnék kitenni aznap. Ezeket napközben három-négyórás eltolódással rakom ki. A blogot azonban mindig este, vagy hétvégén írom.

Hogy fér meg benned a pörgős médiaügynökségi lét és az elmélyülős klasszikus zene, ami két teljesen külön világ?

A marketingvilág iszonyúan kiszívja az embert és nagyon fontos, hogy ahogy eljár sportolni az ember, ugyanúgy a szellemét is karban tartsa. Látom is, hogy pár év ügynökségi, vagy ügyféloldali munka után egyre több emberben megfogalmazódik az igény, hogy csináljon valamilyen merőben más dolgot. Nálam ez a kettő nagyon jól tud egymás mellett működni és erősítik egymást.

Ráadásul találok is közös pontot a két világban. Azt szoktam mondani az ügyfélnek, hogy mindig az első ötletre kell hallgatni. Így volt ez Beethoven esetében is, akinek megtalálták a kottáit, az eredeti javítva volt és amikor lefejtették a javítgatásokat, az derült ki, hogy utolsó meg a legelső ugyanaz volt. Tehát ebben az esetben a tízes számú médiaterv megegyezne az első számúval.

K&V

Mire szoktál ébredni? Semmire, magamtól kelek 5-6 között, aztán még szendergek fél hétig. Melyik a kedvenc sorozatod? A mostaniak közül a Született feleségek, régebben a Dallas és a Derrick. Mivel lehet a legjobban munka közben motiválni? Aláírt tervekkel. Melyik volt a legcikibb munkád eddig? Egyik munkámra sem mondanám, hogy ciki volt, még az egyetem alatti részmunkákra sem. Mikor volt utoljára kikapcsolva a mobilod? Pár napja. Néha kikapcsolom éjszakára, hogy jót tegyek az akkuval. Sportoltál valamit komolyan? Versenyszerűen teniszeztem 5 évig. Melyik a kedvenc kocsmád/kávézód? A Tik-Tak a Böszörményi úton, de csak nyáron, mert akkor ki lehet ülni. Bent nagyon füstös. Melyik a kedvenc boltod? Nincs ilyen. Hogy bírod az üzleti öltözetet? Nem nagyon. Mire vagy a legbüszkébb? Titok. Rendet tartasz az íróasztalodon? Évente 2-3 alkalommal rendet rakok. De nagyjából rend van. Mi lennél, ha lenne egy alternatív életed? Kapus a ROMA-ban, aki a BL döntőben tizenegyest véd a büntetőpárbajban, és azzal nyer a ROMA. Régebben a Fradit mondtam volna, de ez a Fradi már nem az, ami volt… Sör vagy bor? Búzasör, Guinness és vörösbor. Ja, és persze Gyulai Pálinka… Voltál már részeg céges bulin? Igen. Mi a zsánered? Jaj, de hülye kérdés… Microsoft vagy Apple? Windows-t használok. Bonyolódnál munkahelyi szerelembe? Már túl vagyok rajta. Melyik a kedvenc márkád? Crocs. Mi az, amitől menthetetlenül elérzékenyülsz? Amikor meghallgatom a ROMA himnuszát, és amikor a kislányom azt mondja: Papika. Hogyan mutatnád be magad egy mondatban? Sehogyan. Mi az, amit még mindenképp szeretnél elérni az életben? A gyerekem ötvenedik születésnapján egy szicíliai villa teraszán koccintani. Kávé vagy tea? Tea. Zenei stílus? Brahms, orosz és cseh zenék, 60-70-80-as évek magyar rockzenéje & lírai dallamok igen széles palettán. Álmaid munkahelye? Aki Tottira a lecseréléskor felsegíti a kabátot Ki lenne az a három ma is élő ember, akit meghívnál vacsorára? Ugye lehet négy? Keith, Mick, Charlie & Ronnie.