„Itthon kevésre becsülik a vizuális kommunikációt, az erejét, az emberekre gyakorolt hatását. Fontos, hogy egy grafikus ne csak külső igényeket kiszolgáló gép legyen: legyen saját hitvallása és azt tegye bele a munkáiba is” – kezd mesélni a Movement motivációiról Bakonyi Réka. A MOME Tervezőgrafika Tanszékének elsős diákjai még a gólyatáborban gondolkodtak el azon, hogy osztályközösségként miként tudnának jobban összerázódni. Kiderült, hogy mindenki nyitott lenne valamire, amit együtt csinálnak, kötődik a tervezőgrafikához és közben segít másoknak is. A közös projekt célja gyorsan kialakult: grafikai munkával hozzájárulni nonprofit szervezetek munkájához, pro bono.

A 16 fős osztályból mindenki beszállt, de másodévből is csatlakoztak páran. „Csoda, hogy egyáltalán megszületett a MOME Movement név” – mondják nevetve. „Az elején eldöntöttük, hogy mindent közösen csinálunk majd, nem lesznek kiemelt képviselők. Ezért rengeteget szavaztunk, minden lépésről legalább 16 ember döntött közösen. Ez persze lassított a dolgokon, de szuper, hogy teret tudtunk adni a különböző véleményének” – mondja Weiszer Márk.

Az elsőévesek ötletét a Tanszék is támogatta. „Még év elején kértek tőlünk egy komolyabb gyűjtést. Külföldi és magyar példákat, számunkra inspiráló nonprofit arculatokat kellett keresnünk” – magyarázza tovább Márk. A projekt hivatalos beindítása ezután lassú menet volt, de az egyetemi év elvégzéséhez szükséges kipakolást követően lezárulhat minden munka.

A csapat tagjai Fotó: Szemerey Bence

 

Nagy az igény

A Movement tavasszal írta ki a pályázatát és pontosan meghatározta a kereteket. A felajánlott csomagba a kisarculati (logó, levélpapír, névjegykártya), az online (Facebook borító és profil) és a „közös munka során megbeszélt egyéb” elemek kerültek be. Az együttműködésre „bármely magyarországi közhasznú, nonprofit alapítvány, egyesület vagy szervezet” jelentkezhetett. A Facebookon tették közzé a felhívást, aminek a híre gyorsan elterjed és sorra érkeztek a megkeresések. Az önkéntes tapasztalattal már rendelkező Rékán kívül mindannyiukat meglepte, milyen nagy az igény az ötletre: 117 szervezet pályázott.

„Az eredeti cél szerint olyanokat támogatunk, akiknek szinte semmilyen vizuális kommunikációjuk nincsen. Első körben így 60-70 szervezetre tudtuk csökkenteni a pályázók számát.” A második körös szűrésre már prezentációkkal készültek a Movementen belül időközben kialakult 3-4 fős alkotócsoportok. Bemutatták egymásnak az alapítványok munkáit, így minden csoport kialakíthatta a saját preferencia listáját. A folyamat végén végül kilenc nyertes szervezetet választottak. „Figyeltünk arra is, hogy mindenki olyan szervezetet kapjon, aminek a tevékenysége személyesen is inspiráló. Ez nagy hajtóerőt adott.”

Az alkotócsapatok és a nyertes szervezetek összeállítását követően beindultak az első találkozók. „Szerettük volna megelőzni az esetleges ízléskülönbségből adódó bajokat, ezért a Tanszéknek korábban leadott gyűjtést elvittük a szervezeteknek is” – említi Kertész Kata. „Ők pontozhatták és véleményezhették a különböző arculatokat, így a megbeszéléskor már volt benyomásunk arról, milyen irányok tetszenek nekik.” Tavasz végére, nyár elejére elindulhattak a konkrét tervezési folyamatok is.

Segítő kezek

A civilek közül általában csak a nagyobb – vagy tevékenységükben kiemelt kommunikációs feladatokban, például nagyobb kampányokban érintett – szervezetek tudnak külön kommunikációs szakembert foglalkoztatni. A kisebb szervezeteknél jellemzően kiegészítő munkaként látják el az olyan feladatokat, mint a honlapok, a Facebook tartalmak vagy a hírlevelek kezelése. Emellett rövid távon, projektekhez kapcsolódóan foglalkoztatnak szakembereket vagy más-más dolgozók járnak el kommunikációs képzésekre, tanácsadásokra, megbeszélésekre.

„Közösségi médiáról kérdeztek minket, és tudunk is tanácsot adni a korunk miatt, de ez egy teljesen külön szakterület” – mondja Márk és Kata az S.O.S. Krízis Alapítvánnyal közös munkával kapcsolatban. Az alapítvány a családok átmeneti otthona szolgáltatással és a kapcsolati erőszak áldozatainak segítésével foglalkozik. Azzal, hogy egyszerre több mint száz főt és körülbelül 29 családot látnak el, évente pedig közel háromszázan veszik igénybe ellátásukat, a kis szervezetek közé tartoznak.

„Nincs külön kommunikációs emberünk, elég szűk a menedzsment. A kollégák szabadidőben, vezetői mellékfeladatként foglalkoznak a területtel” – mondja Hellenbárt László, az S.O.S. Krízis Alapítvány egyik vezetője. Ő két alapvető feladatot emel ki: az átlátható működés bemutatásához szükséges honlap kezelését és a Facebookot.

Hellenbárt azt mondja, a szervezet kis mérete miatt nekik nincs szükségük külön kommunikációs szakemberre, az arculat viszont olyan szakterület, amit egyikőjük sem tud pótolni. „1996-ban alakultunk és azóta nem sokat változott a kinézetünk. A friss, egységes, modern megjelenés miatt jelentkeztünk a pályázatra. Szeretnénk, hogy az új logónknak brandértéke is legyen.” A logó Kata és Márk segítségével végül a segélykérő morzejelből fog kiindulni.

Nehéz körülmények

A MOMÉ-n több társadalmi kezdeményezés is működik (például a fenntarthatósági tervezés, öko-design és szociálisan érzékeny designnal foglalkozó MOME EcoLabben), tavaly pedig mi is írtunk arról, hogy a befelé fordulás sztereotípiája helyett a legtöbb diplomamunka aktívan reagál a környezetére. „Úgy érzem, egyre gyakorlatiasabb a képzés, valós helyzetekre kell reagálni. Nekem olyan kép él a fejemben, amiben az itt tanult pluszt belevihetjük majd a későbbi munkáinkba is” – mondja Nikolett

Mikor a szféra megbélyegzéséről, ellehetetlenítéséről vagy a civil tüntetésekről kérdezem a Movement tagjait, azt mondják, nem értik a támadások okát, de a téma nem jelent meg feltűnően az egyeztetések alatt. „Egy-két szervezet mondta, hogy nehezek a körülményeik, de a vizualitáson kívül nem beszéltünk másról. Ezt a munkát nem érzem különösebben politikusnak” – mondja Kata. „Minél több civil szervezet dolgozik egy országban, annál erősebb egy demokrácia” – teszi hozzá Réka. „Mit nyernek most azzal, hogy jobbak fognak kinézni? Szeretnénk például elérni, hogy a vizuális kommunikációjuk egy erősebb, akár egy sokat jelentő 1%-os kampányt is támogatni tudjon.”

Az első év tapasztalatai után a Movement szívesen nyitna más területek felé, bevonva például az egyetemről a design elméletiseket, az animációsokat vagy más felsőbb éveseket is. „A tervezőgrafikában az új médiumok sokkal nagyobb teret engednek nekünk, mint egy anyaggal foglalkozó művésznek vagy bárkinek, aki mozgat valamit. Lehet, hogy ez a könnyebbség formálódik át felelősséggé” – mondja Márk.