Milyen a szép beszéd?

A szép és a jó beszéd között különbséget lehet tenni, mert a szép az, amikor valaki szép hangon, profin beszél, mint például Molnár Piroska színművésznő. Egészen biztos, hogy ahogyan ő beszél, az jó beszéd is, mert pontos, színes, jól tagolt és könnyen érthető. Ilyenkor az ember úszik a beszéd tengerén. Szerintem ha egy beszéd csak szép, akkor modoros, ha meg csak jó, akkor nem visz el úgy, mint mondjuk Molnár Piroska beszéde. A szép és jó beszéd szép hangot, tiszta artikulációt, jó beszédritmust, jó hanglejtést jelent. Ami jól érthető, élvezhető és egyszerűen jó hallgatni.

Kevés embernek van szép hangja. Lehet fejleszteni?

Igen, lehet, és a jó beszédhez elengedhetetlen a jó hang. Én a hangfejlesztéssel szoktam kezdeni, hogy például egy hátul szóló, torkos hangot hozzunk előre. Ma már mindig mindenhol beszélni kell: egy jó hr-es egy negyedórás beszélgetésből szinte mindent levesz, vagyis ezzel sokat lehet nyerni vagy veszíteni.

A hangból, beszédből következtetni lehet a személyiségre?

Igen, lehet a személyiségre, az adott lelkiállapotra vagy akár betegségekre is, de persze időnként mellé is lehet lőni. Egyszer volt egy tanítványom, akiből sehogyan sem tudtam hangot kicsiholni, és elküldtem orvoshoz. Kiderült: olyan pajzsmirigytúltengésben szenvedett, hogy lehet, hogy egy hónap múlva már túl későn ment volna. Azért nem tudta megváltoztatni a hangját, mert a pajzsmirigy nyomta a porcokat.

A színészeken kívül rádiósokkal és tévésekkel is foglalkozik. Különbséget lehet tenni a rádiós és a tévés beszéd között?

A rádióban még eggyel jobbnak kell lenni, mert a tévében sok mindent elvisz a kép, vagyis ez korrigálja az esetleges hibákat. A rádióban a hangnak kell betöltenie a kép helyét is.

Ságodi Gabriella (Fotók: Egyed Péter)

A kereskedelmi rádióban a hírszerkesztő és a műsorvezető is másként beszél, de így van ez a tévénél, ott is különbözik a híradós és a magazinműsorokban használt beszéd. Évekig dolgoztam a Sláger Rádióban, ahol a hírszerkesztőségben más tempóval, hangterjedelemmel beszéltek, mint a közszolgálati rádióban, ahol akadémikusabb a stílus. A kereskedelmi adóknál a hírszerkesztő úgy olvassa a híreket, hogy érezni lehessen belőle, hogy ez itt csak most, csak neked szól. Tehát úgy kell szólniuk a híreknek, mintha mindegyik szenzáció lenne, és bennfentes információkat árulna el.

A kereskedelmi rádiók műsorvezetői beszéd közben mosolyognak. Ezt is tanítja?

Én tiltom a mosolyt, de ez a programigazgató ízlése, természetesen amerikai mintára. Mert attól, hogy mosolyogva beszél, kedvesebb lesz a hang, miközben a száj a fülig húzódik, a nyelvgyök hátracsúszik, megfeszül, a hang pedig hátraszorul, és így a bemondó nem előre artikulál. Ettől lesz olyan vattacukros rózsaszín a hang, miközben a magyar nyelv nem alkalmas ilyesmire. Hiszen mosolyogva nem lehet a, meg o hangokat mondani! Ha az Aranyalma ághegyen-t szavaljuk mosolyogva, akkor palóc lesz belőle.

Kit hallgat szívesen a médiából?

Erős Antóniát, mert pontos, tiszta, kerek egész. A legfontosabbnak azt tartom, hogy minden harmóniában legyen, ezért ha valaki vehemens, annál nem zavaró, ha a gyorsaság miatt fent van a hangja. D. Tóth Krisztát is kedvelem, régebben sokat bakizott, de nem volt zavaró, mert érezni lehet, hogy impulzív személyiség.

Magyarországon az időjárás-jelentő Reisz Andráson kívül talán nincs tájszólásban beszélő médiaszereplő, pedig más országokban van erre példa. Ön a tájszólás pártján áll?

Én szorgalmaznám a tájszólást, de sajnos a magyar közízlés szerint aki tájszólásban beszél, az bunkó. Volt olyan, hogy egy hírolvasónak felrótták, hogy tájszólásban mondja az e hangot. Nem értettem, hogy mi a baj vele, hiszen szépen hangzott, és a tévét Kelet-Magyarországon is nézik, ahol úgy beszélnek. Én nem bánnám, ha a vidéki tudósítók helyi tájszólásban beszélnének. De ma már alig hallani ilyet. Régen, a színművészeti felvételijén meg tudtam mondani, hogy a fiatalok melyik országrészből jöttek, ma már erre alig akad példa. Természetesen a színészekből ki kell nevelni a tájszólást, mert Rómeó nem lehet palóc. Viszont ők nem veszítik el a tájszólásukat, bármikor vissza tudják hozni.

Milyen alapvető beszédhibáink vannak?

Először is, alig van beszédhiba nélküli ember. Van, aki motyog, más hadar. Például én is hadartam, és sok munka volt abban, hogy minden szótagom jól érthető legyen, de ma már csak gyorsan beszélek. Sokaknak van artikulációs problémájuk, zárt az á, rossz az sz, c, z, cs. És úgy látom, hogy nagyon sokan szorulnak fogszabályzóra. Van, amikor születési adottság a fogsor, de a gyerekkori ujjszopás vagy a cumi is deformálhat. A fogszabályozás után aztán újra kell tanulni beszélni, mint a műfogsornál is.

Lát valamilyen jellemző beszédtrendet?

Szerintem szürkül a nyelv, és erre a színházak is hatással vannak, ahol most divat az egyszerű, természetes beszéd használata. Volt, amikor az eltolódott hangsúly volt divatos, vagy csacsogtak, csiviteltek, aztán a szavalós, deklamálós időszak következett. A mai természetes színházi beszéd az átlagemberre is hat, és csak ez tűnik helyesnek. Én színesen beszélek, amire azt mondta egy ismerősöm, hogy szerinte éneklek. Úgyhogy megmutattam neki, milyen az igazi éneklő beszéd.

Közben pedig erősen hat ránk az angol is.

Igen, és ebben az a furcsa, hogy miközben nem beszélünk idegen nyelvet, mégis hat a hanglejtésünkre és a tempónkra. Azt viszont nem sikerült átvenni Amerikából, hogy ott például ha egy Kentuckyból származó ember elit egyetemre járt, akkor azt hallani lehet a beszédén. Nálunk a diplomásokon nem lehet érezni, hogy más lenne az artikulációjuk, a hanglejtésük, pedig egy értelmiségi életében a jó beszéd már fél sikert jelentene.

A beszédtanítás egyfajta misszó?

Kapok néha megjegyzéseket arra, hogy miért foglalkozom kereskedelmi tévésekkel. Azt szoktam mondani, hogy minél bulvárosabb egy műsor, annál tökéletesebben kellene fogalmazni, és szebben beszélni. A vörösiszap-tragédia óta mindig azt hallani: „az emberek hazamehetnek otthonaikba“, így elterjedt egy rossz kifejezés. Pedig éppen a bulvárműsoroknál, híradóknál, a Fókusznál lenne nagyon fontos, hogy hibátlanul beszéljenek. A fókuszos riporterekkel évek óta foglalkozom, most már talán úgy beszélnek, mint az emberek: egyszerűen, közlősen. Ha a Cool Tv műsorvezetőjének utánozzák a ruháját, mert erős egyéniség, akkor a világon neki kellene a legjobban beszélnie, hiszen ő a minta. Azok az emberek, akik ilyen műsorokat néznek, nem néznek mást. Azt mondom, hogy a gyerekeket le lehet ültetni a tévé elé, ha kapnak tőle valamit. Persze azt sem értem, hogy a rajzfilmekben miért kell minden karakternek rajzfilmes hangon beszélnie. Hiányzik az emberi hang, pedig a rajzfilm is minta. Vagyis a bulvár mellett a gyerekműsoroknak kellene a legigényesebbnek lenniük.