Modern misszió

Már attól is féltettek, amikor nő létemre külkereskedelmi pályára mentem, de ha valaki nőként műszaki pályára adja a fejét, készüljön fel arra, hogy kétszer-háromszor annyit kell teljesítenie, mint a férfiaknak. Meg kell küzdeni a sikerért.

Vezetőként ön is megadja a lehetőséget a gyengébb nem képviselőinek?
– A helyettesem egy hölgy, de nem azért, mert nő, hanem mert ő volt a legrátermettebb erre a feladatra. Igyekszem lehetőséget teremteni a fiataloknak is. Szeretek velük dolgozni, mert ha nem is tudnak mindent, nagyon friss szemük van, és sokat hajlandóak befektetni az eredményért. Az üzletfejlesztés pedig éppen egy olyan terület, ahol semmi nincs kikövezve. Egy kicsit misszionáriusnak is kell lenni, amikor meggyőzöm a többieket, hogy ezt vagy azt a szolgáltatást igenis fogják használni az emberek.

Közgazdász végzettséggel hogyan keveredett a mobilszakmába?
– Külkereskedelmi szakon végeztem az egyetemen, és így is kezdtem a pályámat a Transelektro külkereskedelmi vállalatnál. Nagyon élveztem ezt a munkát, annál is inkább, mert a vállalatnál több pozíciót is betöltöttem, így volt lehetőségem a többszöri váltásra. Tizenegy évet dolgoztam a Transelektrónál, ami még abban az időben is soknak számított. A kilencvenes évek fordulójára világossá vált, hogy a nagy külkereskedelmi vállalatoknak nincs jövőjük, így más iparágat kerestem, feladatot váltottam. Közben másoddiplomát szereztem a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán, és ezzel úgy éreztem, felvértezve állok a munkaerőpiacon. Ekkor Sugár András, akivel már a Transelektrónál is dolgoztunk együtt, a Westel Rádiótelefon Kft.-hez hívott.

Ez akkor még elég rejtélyesen hangzott, hiszen a rádiótelefon nagyon új dolog volt. A cég 1990 októberében kezdte meg a szolgáltatást, amikor Magyarországon még nagy telefonhiány volt.

Mi volt a feladata a 0660-nál?
– Kezdetben hozzám tartozott a készülékek importja és a szolgáltatás árazása, azaz a tarifák kialakítása. Ahogy pedig tanultam a szakmát, úgy kerültek hozzám további területek: a raktár, a szerviz, a promóciók intézése. 1997-ben már marketing vezérigazgató-helyettesként hagytam ott a céget, egy rövid kitérő után azonban visszatértem a mobilszakmához. Hiányzott az a tempó, amit ez a világ diktál. Itt nincsenek elhúzódó dolgok, gyors döntések, gyors fejlesztések kellenek. A mai piaci helyzet holnap már nem lesz ugyanaz, és amit ma nem csinálok meg, holnap megcsinálja más. 1998 nyarán keresett meg ismét Sugár András, aki felkért, vezessem a Westel csapatát egy horvátországi GSM-tenderen. Mintegy 22 és fél percnyi habozás után megint igent mondtam neki. Másnap már indultam is Horvátországba. Bár azt a tendert elvesztettük, akkor kaptam az újabb lehetőséget, hogy üzletfejlesztési igazgatóként gondoskodjam a vállalat új, értéknövelt szolgáltatásairól.

Hol töltötte „rövid kitérőjét”?
– A 0660-tól a Matávhoz Gecser Ottó hívott. Olyan embert keresett, aki otthon van a szakmában és a versenyhelyzetekben. Márpedig a 0660 akkor már igen erős versenyben volt a többi mobilszolgáltatóval. Tíz hónapig a Matáv „egykapus” ügyfélszolgálatának igazgatója voltam. A Matáv akkor került olyan piaci helyzetbe, amikor kialakíthatott egy olyan ügyfélszolgálati rendszert, amelyben az ügyfélnek csak egy helyre kell bemennie vagy telefonálnia, és ott minden problémáját orvosolják, minden kérését megoldják. A mára már létrejött 1212 elnevezésű szolgáltatás ezen az elven alapult. A telefonszámot még én választottam.

Olyan típusú menedzsernek tartja magát, aki bármely területen megállná a helyét? Ha hívnák, nem váltana holnap mondjuk a közlekedésre?
– Hát lehet, hogy az nem épp az én területem lenne. Nem hiszek abban, hogy egyszerre vezetési szintet és ugyanakkor szakmát lehet váltani. Hihetetlen nyitottság és sok tanulás kell minden nagy váltáshoz. Ma, ha egy új területbe fogok, bizony ugyanúgy tanulok, mint régen. Szakirodalmat olvasok, szakértőkkel beszélgetek. Amikor a Westel 900-hoz jöttem – bár nagy tapasztalatom volt a mobilszakmában –, lépésről lépésre meg kellett ismerkednem a GSM-technológiával. És megtanultam. Hazavittem, elolvastam. Ahogyan ma is teszem, ha egy új technológia jelenik meg a piacon. A mobilszakma ebből a szempontból kifejezetten ideális. Nem hagyja rutinná szürkülni a megszerzett tudást és tapasztalatot.

Mikor hallott először a most bevezetésre kerülő MMS-technológiáról?
– Az MMS egy viszonylag új dolog. Októberben láttuk az első bemutatókat a gyártótól. Bár már több mint egy éve tudtuk, hogy előkészületben van, számomra csak akkor válik kézzelfoghatóvá egy új technológia, ha a gyártók elkészülnek az új platformokkal, és meg lehet tervezni a terméket és a bevezetését. Az én munkám valójában ott kezdődik, amikor már látni lehet, egy ötletnek milyen a megvalósulása, hogy fog kinézni a telefon kijelzőjén, milyen gombot kell majd megnyomni. Az ügyfeleink fejével kell gondolkodnom. Komolyan 2001 októberében kezdtünk tárgyalni az Ericssonnal, és éppen karácsonyra érkeztek meg az első mintapéldányok. Emlékszem, amikor a néhány kísérleti telefonnal elindultunk haza az ünnepekre, és a kollégáimmal olyan képeket küldözgettünk egymásnak, amelyeken a gyerekek kibontják az ajándékokat. Az egész csapat ezzel volt elfoglalva, de nem csak szórakoztunk. Ekkor kellett letesztelnünk, melyek a gyenge pontjai az új terméknek, így februárban már működő készüléket, működő szolgáltatást tudtunk bemutatni a nagyközönségnek.

Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a világon elsőként vezettük be ezt a szolgáltatást, bár volt már, amiben szintén elsők voltunk. Kevesen tudják, de a világon elsőként a Westel és a Pannon oldotta meg, hogy SMS-eket lehessen küldeni egyik mobilszolgáltatótól a másikhoz.

Hogyan érték el, hogy a gyártó ne egy nagy skandináv szolgáltatóval álljon össze a premier erejéig?
– Nagyon jó a kapcsolatunk az Ericssonnal. Két dolog szerencsésen találkozott: mi szerettünk volna világelsőként kijönni, az Ericsson pedig partnert keresett az új technológia bevezetéséhez, ami nem olyan egyszerű, mint gondolnánk. Egy nagy szolgáltatónál kevesebb energia jut arra, hogy egy kipróbálási időszakot annak minden nyűgével együtt végigcsináljon. Ehhez egy kisebb, rugalmasabb partner kell.

A Westel gyakran vezet be elsők között olyan szolgáltatásokat, melyekre még nem minden esetben nyitott a piac. Alapelvük, hogy kivárják, míg a döntésük beérik, vagy presztízskérdést csinálnak abból, hogy elsők legyenek valamiben?
– Minden terméknek van egy felfutási ideje. A Westel imázsához szervesen hozzátartozik az innovativitás, ezért különös figyelmet fordítunk a fejlesztésekre.

A GPRS-szel és a WAP-pal bejöttek az elvárásaik?
– A GPRS még mindig felfutási szakaszban van. Ugyanakkor van olyan partnerünk, aki üzletszerű technológiát épít a GPRS-re. Az elején nagyon sokat kell invesztálni, de ez a mobilszakma jellemzője. Mindig van viszont olyan korábbi fejlesztésünk, ami az idő elteltével behozza az árát, és onnantól már profitot termel.

Más országok WAP-használati szokásaihoz képest is jól állunk. A Westelnél a WAP eltartja önmagát, ugyanakkor nem titok, hogy nagyobb reményeket fűztünk hozzá. A WAP-tól sokkal gyorsabb felfutást vártunk, és remélem, hogy többé nem követünk el ilyen hibát, mint amikor azt mondtuk: mobil internet, de ez az ügyfélnek nem jelentett semmit. Ma már tudjuk, hogy az emberek nem internetezni akarnak a telefonjukkal. Az ügyfél híreket, operátorlogókat, játékokat és alkalmazásokat szeretne. Amikor ezt felismertük, teljesen átalakítottuk a waplapunkat, ma már rá sem lehet ismerni. Az igényekhez alakítottuk a szolgáltatást. Igen, gyorsabb sikert vártunk, de nem volt rossz az elsők között lenni, még ha ez néha fájdalmas is volt.

Beszélgettem egyszer egy holland mobilszolgáltató azonos pozícióban lévő emberével, aki azt mondta, az ő cégfilozófiájukban az szerepel, hogy mindenben harmadiknak, negyediknek kell lenniük. Ezzel az új technológia minden kezdeti nehézsége kikerülhető. De ez a szolgáltató nem is piacvezető Hollandiában.

Nem bántja, amikor bevezet egy sikeres szolgáltatást, majd azt nem sokkal később a konkurencia is beindítja?
– Egyrészről ez előny a számunkra is, mert onnantól kezdve a versenytárs is fordít a szolgáltatás megismertetésére, a tanítására, és jóval nagyobb lesz az az ügyfélbázis, amelyet el lehet érni. Én például most, hogy bevezettük az MMS-t, már alig várom, hogy a többi mobilszolgáltató is megtegye, mert ezzel is több embernek lehet majd küldeni képeket. Végül is az SMS sikeréhez is az kellett, hogy tömegesen bevezessék.

Egy-egy üzlet kedvéért összefognak a versenytársakkal?
– Nemzetközi fórumokon együtt szoktuk kidolgozni azokat a kereteket, amelyeken belül a szolgáltatás tud működni és átjárható lesz. Most például közösen kell meghatároznunk, hogy mekkora legyen egy átlagos MMS. Ez még nem gátolja a versenyt.

Emlékszik olyan esetre, amikor nagyon kellett harcolnia?
– A fejlesztés tényéért ritkán kell megküzdeni, mert a Westel felső vezetése nagyon innovatív. Napi szinten kell bebizonyítani, hogy megérte valamibe belevágni. Amikor például elkezdtük a tartalomszolgáltatást, azt hittük, ebből soha nem lesz közvetlenül pénz. De ezzel ma már pénzt keresünk. Bár én azt hittem, a hírek fognak tarolni, a viccküldés, a csengőhang és a logó lett a befutó.