A Kreatív kérdései

Őszinte-e a hirdetés?  Kifogásolható-e a hirdetés morális vagy etikai szempontból? Különlegesen szellemes megközelítése-e egy üzleti vagy kommunikációs problémának? Javítja vagy szennyezi-e a hirdetés az általános reklámkörnyezetet? Jó vagy rossz a kivitelezés? Úttörő-e a hirdetés? Hatással lesz-e a megközelítés a reklámozásra a jövőben? Eléri-e a reklám, hogy a fogyasztónak nagyobb kedve legyen a hirdetővel üzletelni?

1. Ez a szpot egyetlen célcsoporthoz akar őszinte lenni: az ügyfelekhez. De ez egy megjátszott őszinteség, mert attól, hogy a hirdető a szpotban látja, mennyire imádja fogyasztója a termékét, még nem biztos, hogy ez a valóságban is így van. Halló, már 2005-öt írunk, és senki nem gyűjt sörös- és kólásüvegeket a koloniál szekrénysor tetején!

2. Nem kifogásolható.

3. A reklámkészítő szerintem szeretné

a Heineken-reklámok hangulatát átvenni, de valahogy nem vicces az, hogy a fiú enynyire ragaszkodik az üveghez. Talán, mert nem érteni, hogy miért teszi ezt, vagy azért, mert nem játsszák el jól. Én el tudnám képzelni ugyanezt viccesebben is, ha már muszáj ennél az ötletnél maradni.

4. Nem lóg ki a sorból.

5. Amint már írtam, nem elég jól kitalált ez az őrült ragaszkodás az üveghez. Viszont bírom a pincér arcát, amikor továbbáll.

6. Nem úttörő, de fájdalom, nem is akar az lenni.

7. A reklám azt szeretné elérni, hogy észrevegyük a közértpolcon a Soproni Ászokot az új üveggel is. Ez talán sikerül neki, miután a fiú elég erőltetetten befordítja az üveget a kamerába, ahelyett, hogy maga felé fordítaná, ha már annyira imádja.

Az utóbbi két évben láttunk már a Soproni Ászoktól Sör Robit, időjóst, Mátrix-utánlövést, és most ez megint valami más. Az rendben van, hogy a „Jó pofa sör” szlogennek vége, de hogy ennyire ne legyen jópofa…

Osztályzata: 3 (közepes)