Netiskola: pótóra és korrepetálás, új karrier és profi hobbi is lehet
Hol élethosszig tartó tanulásnak hívják, hol közmondásként fogalmazzák meg, hogy „jó pap holtig tanul”. De ez onnan nézve, hogy minden korban volt új technológia, a divat megkívánta változtatás, új gépek, amelyekre át lehetett állni teljesen logikus „elvárás" is. Cikkünk a Magyar Telekommal közös rovatunk, a Behálózva legújabb része.
Az élethosszig tartó tanulásnak - és lassan elengedjük ezt a hosszú, három szóból álló kifejezést - ma van egy másik konnotációja is. A londoni Nesta, a zseniális részben társadalmi, részben városi és részben foglalkoztatásbeli ügyeket kutató csoport 2013-ban adta ki Future Londoners nevű anyagát, amelyben érdemben ma is érvényes megállapításokra jutottak. Például arra, hogy a zero hours contract, azaz az alapdíj nélküli foglalkoztatás (gondoljunk az Uberre vagy a kisebb munkákat kiszervező Fiverrhez hasonló szolgáltatásokra) normává válik. Az önképzés egy ilyen jövőben már nem a társadalmi mobilitást vagy a jobb lehetőségekhez való hozzájutás lehetőségét, hanem a víz felszínén maradást jelenti.
Első nap a digitális iskolában
A technológia a tudáshoz való hozzájutás módjait is kitágította. Tíz éve még annak örültünk, hogy Salman Khan az interneten keresztül kezdte tanítani matekra az unokahúgát. A tárgyakat egyetemi szinten hallgató Khan képes volt elég jól magyarázni ahhoz, hogy előbb csak rajongókat gyűjtsön, majd YouTube csatornájából kinőjön a Khan Acedemy. Nem biztos, hogy Khan mindent ugyanúgy magyaráz, mint az iskolában, ezért a videók mellett bőven van felelőssége a szülőknek is. A tananyagokban foglalt alaptudásban viszont nem kell kételkedni.
Khan sikere és egy-két újhullámos pedagógus feltűnése kellett ahhoz, hogy a „hogyan lehetné jobbá tenni az oktatást” kérdése felmerüljön. Elkezdtek feltűnni olyan emberek a magyar interneten is, mint Koren Balázs, aki a matekórán bevethető appok szakértője és a Fehér Házat is megjárta a magyar robotikacsapat kísérőtanáraként, vagy Kukorelly Endre költő, aki a kortárs irodalom magyartanításba való beemeléséről vezet népszerű Facebook csoportot. A sor folytatható Nádori Gergely és Prievara Tibor Tanárblogjával vagy Ollé János pedagógiai munkásságával. Az biztos, van tér és igény digitális oktatásról való gondolkodásra.
Hol tanuljak az interneten?
A fenti kérdést nehezebb megválaszolni, ha a magyar nyelvű internetre szűkítjük a kutakodást. Vannak olyan kezdeményezések, mint a Duolingo és az egyéb nyelvtanulós appok betörése előtt kezdődő 5 Perc Angol amelyet Szalai Nóra 2003 óta működtet, és startupnak sem utolsó. A KRESZ-oktatásba is beszivárogtak az elektronikus tananyagok, már nem félig szétszedett kuplungokkal és munkavédelmi poszterekkel teli tanteremben kell megszerezni a jogosítványhoz szükséges első vizsgát.
A digitális oktatás azonban megjelent az interneten is. Teljes egyetemi diplomát lehet szerezni a brit Open Universityről, igaz, a tandíjaik is passzolnak egy egyetemi képzés árához. Az Open University esetében ráadásul nem is nanodiplomát vagy más plecsnit ad, a képzést a Fortune 500-as cégek is egyetemi diplomának fogadják el.
Rendkívül népszerűek a piac igényeit és a momentán kevésbé piacképes diplomával rendelkezőket informatikai pályára átképző cégek is (részletesen ezzel a piaccal a Behálózva következő részében foglalkozunk). De akadt már olyan magyar programozó, aki a Google és az Udacity képzési oldal kezdeményezésének köszönhetően foglalkozhatott fél évet azzal, hogy programozni tanult. Az ilyen programming boot campek arra alkalmasak, hogy az önálló tanulásra, a csoportban végzett munkára felkészítsék az embereket. Senki nem lesz vezető programozó vagy architect a gyorstalpalótól, viszont a muníciót megkapja a további önképzéshez.
A nagy titok
Az online képzőközpontokat, az Udemyt és a Courserát a tanulás helyeként is szokás emlegetni. 2017-es számok ugyan még nem állnak rendelkezésünkre, a tavalyi évet azonban parádés eredményekkel zárták: 58 millió hallgató végzett el összesen 5800 különböző kurzust. Ez még akkor is rendkívül sok, ha tudjuk, hogy a szám tartalmazza az egyetemek által távoktatásban tartott órákat is.
A modell azonban ennél jóval többet tartalmaz. A digitális fotófeldolgozástól a személyes pénzügyek okosabb intézéséig bármit lehet tanulni az interneten. A folyamat természetesen nem egyszerű: jó mentort kell keresni, kifizethető tanfolyamot és rá kell szánni az időt. Motivációnak pedig nem mindenkinek elég, hogy ketyeg az idő és ketyegnek a forintok.
Nagy kérdés válasz nélkül: a jövő
Kevin Kelly, a Wired magazin alapítója, a hippi önképzésről szóló Whole Earth Review kiadója és a jövőben már-már hihetetlenül bízó ember a Brain Bar Budapest után tartott előadása után még hagyott nekem egy ajándék gondolatot. Azt, hogy a világ legnagyobb átképzési szerve az Egyesült Államok hadserege, amely bármilyen háttérrel rendelkező emberekből képes specialistákat képezni. Erre, mint a hadseregnek általában, megvan a pénze is, de fel tudnak mutatni sikereket is. Különösen annak fényében érdekes Kelly gondolata, ha a közelgő technológiai váltásokat is felidézzük hozzá. A közhelyes kérdés úgy hangzik, mit lehet megtanítani a teherautósofőröknek, mert a közszájon forgó bölcsesség szerint a robotok lényegében bejelentkeztek a munkájukért. A kérdés felmerül a rutinmunkát – például szerződések írása - végző jogászok és számos más területen dolgozók esetében is.
Már csak azt kell eldönteni - és ezt már nem Kelly mondja - hogy valójában milyen jövőben hiszünk, és az milyen tudást igényel.
A sorozatot a Magyar Telekom támogatja.
