Az élethosszig tartó tanulásnak - és lassan elengedjük ezt a hosszú, három szóból álló kifejezést - ma van egy másik konnotációja is. A londoni Nesta, a zseniális részben társadalmi, részben városi és részben foglalkoztatásbeli ügyeket kutató csoport 2013-ban adta ki Future Londoners nevű anyagát, amelyben érdemben ma is érvényes megállapításokra jutottak. Például arra, hogy a zero hours contract, azaz az alapdíj nélküli foglalkoztatás (gondoljunk az Uberre vagy a kisebb munkákat kiszervező Fiverrhez hasonló szolgáltatásokra) normává válik. Az önképzés egy ilyen jövőben már nem a társadalmi mobilitást vagy a jobb lehetőségekhez való hozzájutás lehetőségét, hanem a víz felszínén maradást jelenti.

Első nap a digitális iskolában

A technológia a tudáshoz való hozzájutás módjait is kitágította. Tíz éve még annak örültünk, hogy Salman Khan az interneten keresztül kezdte tanítani matekra az unokahúgát. A tárgyakat egyetemi szinten hallgató Khan képes volt elég jól magyarázni ahhoz, hogy előbb csak rajongókat gyűjtsön, majd YouTube csatornájából kinőjön a Khan Acedemy. Nem biztos, hogy Khan mindent ugyanúgy magyaráz, mint az iskolában, ezért a videók mellett bőven van felelőssége a szülőknek is. A tananyagokban foglalt alaptudásban viszont nem kell kételkedni.

Khan sikere és egy-két újhullámos pedagógus feltűnése kellett ahhoz, hogy a „hogyan lehetné jobbá tenni az oktatást” kérdése felmerüljön. Elkezdtek feltűnni olyan emberek a magyar interneten is, mint Koren Balázs, aki a matekórán bevethető appok szakértője és a Fehér Házat is megjárta a magyar robotikacsapat kísérőtanáraként, vagy Kukorelly Endre költő, aki a kortárs irodalom magyartanításba való beemeléséről vezet népszerű Facebook csoportot. A sor folytatható Nádori Gergely és Prievara Tibor Tanárblogjával vagy Ollé János pedagógiai munkásságával. Az biztos, van tér és igény digitális oktatásról való gondolkodásra. 

Hol tanuljak az interneten? 

A fenti kérdést nehezebb megválaszolni, ha a magyar nyelvű internetre szűkítjük a kutakodást. Vannak olyan kezdeményezések, mint a Duolingo és az egyéb nyelvtanulós appok betörése előtt kezdődő 5 Perc Angol amelyet Szalai Nóra 2003 óta működtet, és startupnak sem utolsó. A KRESZ-oktatásba is beszivárogtak az elektronikus tananyagok, már nem félig szétszedett kuplungokkal és munkavédelmi poszterekkel teli tanteremben kell megszerezni a jogosítványhoz szükséges első vizsgát. 

Ilyen lehet Oculus Rifttel vezetni tanulni.Fotó: Flickr

A digitális oktatás azonban megjelent az interneten is. Teljes egyetemi diplomát lehet szerezni a brit Open Universityről, igaz, a tandíjaik is passzolnak egy egyetemi képzés árához. Az Open University esetében ráadásul nem is nanodiplomát vagy más plecsnit ad, a képzést a Fortune 500-as cégek is egyetemi diplomának fogadják el.  

Rendkívül népszerűek a piac igényeit és a momentán kevésbé piacképes diplomával rendelkezőket informatikai pályára átképző cégek is (részletesen ezzel a piaccal a Behálózva következő részében foglalkozunk). De akadt már olyan magyar programozó, aki a Google és az Udacity képzési oldal kezdeményezésének köszönhetően foglalkozhatott fél évet azzal, hogy programozni tanult. Az ilyen programming boot campek arra alkalmasak, hogy az önálló tanulásra, a csoportban végzett munkára felkészítsék az embereket. Senki nem lesz vezető programozó vagy architect a gyorstalpalótól, viszont a muníciót megkapja a további önképzéshez.

A nagy titok

Az online képzőközpontokat, az Udemyt és a Courserát a tanulás helyeként is szokás emlegetni. 2017-es számok ugyan még nem állnak rendelkezésünkre, a tavalyi évet azonban parádés eredményekkel zárták: 58 millió hallgató végzett el összesen 5800 különböző kurzust. Ez még akkor is rendkívül sok, ha tudjuk, hogy a szám tartalmazza az egyetemek által távoktatásban tartott órákat is.

A modell azonban ennél jóval többet tartalmaz. A digitális fotófeldolgozástól a személyes pénzügyek okosabb intézéséig bármit lehet tanulni az interneten. A folyamat természetesen nem egyszerű: jó mentort kell keresni, kifizethető tanfolyamot és rá kell szánni az időt. Motivációnak pedig nem mindenkinek elég, hogy ketyeg az idő és ketyegnek a forintok.

Fotó: 123rf

Nagy kérdés válasz nélkül: a jövő

Kevin Kelly, a Wired magazin alapítója, a hippi önképzésről szóló Whole Earth Review kiadója és a jövőben már-már hihetetlenül bízó ember a Brain Bar Budapest után tartott előadása után még hagyott nekem egy ajándék gondolatot. Azt, hogy a világ legnagyobb átképzési szerve az Egyesült Államok hadserege, amely bármilyen háttérrel rendelkező emberekből képes specialistákat képezni. Erre, mint a hadseregnek általában, megvan a pénze is, de fel tudnak mutatni sikereket is. Különösen annak fényében érdekes Kelly gondolata, ha a közelgő technológiai váltásokat is felidézzük hozzá. A közhelyes kérdés úgy hangzik, mit lehet megtanítani a teherautósofőröknek, mert a közszájon forgó bölcsesség szerint a robotok lényegében bejelentkeztek a munkájukért. A kérdés felmerül a rutinmunkát – például szerződések írása - végző jogászok és számos más területen dolgozók esetében is.

Már csak azt kell eldönteni - és ezt már nem Kelly mondja - hogy valójában milyen jövőben hiszünk, és az milyen tudást igényel.

A sorozatot a Magyar Telekom támogatja.