Miért print?

Azt látjuk, hogy a legnagyobb probléma a kistelepüléseken van. Bár a net szinte mindenhol jelen van, sokan vagy nem használják, vagy nehezen találják meg az értékes tartalmakat. Ezért nyomtatunk. A kormány arra épít, hogy a kisebb helyeket teljesen elszigetelje. Soros- és Brüsszel-ügyben szinte már szociál-pszichológiai kísérletet végeznek. Mi épp abba a térbe szeretnénk eljutni, ahova a propagandán kívül nem ér el más. Printen belül végtelenül egyszerű formát használunk, hogy minél könnyebben és olcsóbban lehessen előállítani egy-egy számot: fekete-fehér, egy lap, kétszer két oldal. De nem csak papíron jelenünk meg, a kommunikáció neten zajlik, minden szám elérhető online is. Két célcsoportot szeretnénk így elérni: egyrészt azokat, akik nem jutnak elegendő információhoz, másrészt azokat, akik széleskörűen tájékozottak. Az utóbbi csoportot azért, hogy segítsenek. Ez az egész csak úgy lehet működőképes, ha sok ezer ember beszáll.

L. László János

Most hányan vagytok?

Van egy körülbelül 15 fős aktív mag Budapesten, ezt körülveszi egy zárt Facebook-csoport olyan 200 taggal, az oldalunk követői pedig épp 1100-an vannak (a novemberi megjelenés óta ezek a számok nőttek). Országosan 50 helyen szórnak minket, de az nehezen ellenőrizhető, hogy pontosan hány embert érünk el így. Van, aki nem értesít minket, de kaptunk már olyan levelet is, hogy „olvastuk a férjemmel, nagyon tetszik, elmentünk venni egy nyomtatót, mostantól mi is terjesztjük”. Nagyon jó innen-onnan hallani ilyen példákról, de illúziónak gondoljuk, hogy így majd lefedjük az országot.

És hogyan tervezitek? Hogyan terjeszkedtek vidéken?

Először megyei szinten hozunk létre kisebb csoportokat, hogy a székhelyek maguk tudják lefedni a környezetüket. Egyelőre négy-öt megyében vagyunk elérhetők. Az a terv, hogy legyenek helyi verziók is, amiben minden negyedik oldal helyben szerkeszthető. A legerősebb város Miskolc, ott például egy közéleti társaság hetente 1500 példányt nyomtat nekünk, de Győrben, Veszprémben, Fehérváron, Pécsett, Szegeden, Sopronban is nyomtunk már. Helyi, független netes portálokkal is együttműködünk. Vannak olyan kirúgott újságírók, akik nem adták fel és elkezdtek saját kiadványokat készíteni. Mi Budapestről koordinálunk és magával a szerkesztéssel segítünk. Itt a nagyobb példányszámú nyomtatásra is komolyabb esélyt látunk. Indítottunk már konvojt vidékre, de igazán a rendszeres, nagy mennyiségű szállítás gyorsítaná meg a folyamatot. Egy pesti nyomda egyszer 2000 példányt adott, van, aki rendszeresen 600-at, más heti 300-at vállalt. Két hellyel egyeztünk meg, akiknél lerakhatjuk a lapokat: az egyik a Nyitott Műhely, a másik a Láng Téka.

Kettő pesti lerakat nem tűnik soknak – vannak olyan terjesztőpontok is, amik nem vállalták a nevüket?

Igen, így ezeket csak technikai szempontból tudjuk használni. Voltak, akik azért nem vállalták, mert az önkormányzat működteti őket. Érdemes általánosan is beszélni a félelemről, sokféle formában tapasztaljuk, még magunk között is. Nagyon furcsa élmény például, mikor egy-egy csoportképről lesétálnak emberek. Hajmeresztő leveleket kapunk vidékről is: „hogyha ezt valaki megtudja, abból baj lesz, nem lesz több közmunka”. Amíg nekünk félig vicc a szamizdat, találkozom olyanokkal, akik tényleg azt élik meg, hogy veszélyes kiadványt terjesztenek. Pedig legálisan megjelent cikkek rövidebb verzióiról van szó.

Megtaláltak már politikusok?

Igen, de igyekszünk távolságot tartani a pártoktól. Semmilyen egyoldalú támogatásba nem megyünk bele, senki nem szólhat bele a szerkesztésbe, de terjesztéshez vidéken fogadtunk már el segítséget.

Mit jelentenek a már megjelent cikkek rövidebb verziói? Hogyan válogattok témákat?

Nem napi politikával foglalkozunk, hanem mindenkit érintő, markáns témákkal: egészségügy, oktatás, korrupció. Majdnem minden számban beszélünk Sorosról és a menekültkérdésről is, de úgy gondoljuk, csak kiskanállal lehet adagolni a dolgot. Nyilván sokan nem tudnak arról, hogy Orbán Viktor Soros pénzéből is élt, és akár kétkedően fogadhatják a forrásainkat, de legalább hallanak propagandával ellentétes információt is. Egyelőre ez a legfontosabb.

Az interjú a Kreatív novemberi lapszámában jelent meg először.