Nos, a Kreatív most némi keresgélés után rátalált egyre. Tóta W. Árpád „ráérzett” a reklám lényegére, és beszólta a frankót.

A Hordómese c. eszmefuttatásának [Kreatív, 2004. március] schopenhaueri fordulataival most nem foglalkoznék, csak azzal a rövid közbe-„szúrással”, ami a kritika tárgyától függetlenül sebzett meg néhány vétlen „arra járót”. Azt mondja: „Ilyen reklám csak egy jut eszembe: az, amikor az akkor még nyilván találékonysági osztálynak nevezett részleg elvtársai kitalálták, hogy a Centrum Áruházba legjobb lesz bevinni egy medvét, és aládörmögni, hogy »cipő-ruha garmadával, olcsóbb lett egy harmadával«. De úgy tudom, hogy azokat a kontraszelektált elvtársakat rég eltiltották a közszerepléstől.”

Tisztelt Kritikus úr! Örülök, hogy e néhány sor még közel 30 év után is a fejedben zümmög, de nem jól emlékszel! Nem a Centrum, hanem a Skála áruház reklámja volt. A „találékonysági osztály” valóban létezett. Ez volt az első Magyarországon, amely hihetetlen bátorsággal kreatív produktumokat tett le az asztalra már akkor, amikor a „kreativitás” szót, még a szánkra venni sem mertük. De ez nem fáj. Az ostoba sértegetés inkább!

Décsi Gyula, a reklám kitalálója, nem „elvtárs” volt, hanem egy fantasztikusan sziporkázó kolléga, akiről korai elvesztése után egy díjat is alapítottak a tehetséges fiatal kreatívok jutalmazására. „Kontraszelektált elvtárs”-nak a versecske szerzőjét sem titulálnám. Úgy hívták: Romhányi József. A Mézga család, a Flinstone szövegírása és néhány „gyatra” operafordítás mellett imádta ezt a lehetőséget. A reklám zenéjét fémjelző Sebő együttest sem tartanám „kontraszelektált elvtársnak” – reméljük, nem fognak erről a Kreatív hasábjairól sem értesülni. Na már most, mi van a többi „kontraszelektálttal”, akiket rég „eltiltottak a közszerepléstől”? A reklámosztály vezetőjét speciel nem, őt inkább kinevezték a Reklám Világszövetség alelnökének. Remélem, e régi „elhibázott megrendelői döntése” miatt talán még megmaradhat közszereplőnek. Jómagam, aki ezt a butuska filmet rendeztem, szerénységem folytán nem hozakodnék elő a harminc évvel ezelőtt találékonysági botlásom okán sem magyarázkodással, sem a közszerepléstől való viszszahúzódásom fájó érzésével.

A sebek nyalogatása után azonban hadd adjak egy jó tanácsot Neked és bárkinek, aki reklámkritikára adja a fejét. A reklám nem autonóm műfaj! A szerzői nem megvilágosodott emberek, akiknek halaszthatatlan belső mondanivalójuk van a társadalom számára. A „gyámoltalannak” nevezett célcsoport sem teljesen hülye: nálad jobban tudják, hogy milyen is ez a kommunikáció, amiben részt vesznek. A kritikustól eltérően a reklámtól elfogadják, hogy reklámozni akar és nem mást, mondjuk, előadni a Parainesist. Pontosan értik, hogy a reklám mit mond és közben mit akar mondani. Mint a klasszikus viccben, amikor a Jancsi megkérdezi a Juliskát, hogy „hazakísérheti -e”. Mire a Juliska így válaszol: „Meg!”

A medvetáncreklám az első hazai téli vásárt beharangozó reklám volt. Bátran vállalom, hogy hasonlítsuk össze a mai hasonló produkciókkal. Ha Neked még mindig nem tetszik, arra pestiesen azt mondom, „sag’schon”. Az „elvtársozásért” viszont kedvenc kritikusom, Medgyesi Gusztáv frappáns zárómondatát idézve meg azt mondom: „Kapd be!”

Barátsággal, Sas István

Kedves Sas István! Hogy miért nincsen Magyarországon használható reklámkritika, azon bizony mi is sokat gondolkodtunk a rovat tervei fölött. Végül arra jutottunk, hogy azért nincs, mert aki ért a reklámhoz, az egyrészt csinálja, és nem írja, másrészt a legkevésbé sem független aktuális, egykori vagy leendő megrendelőitől. Így lett a rovat címe Lakossági fórum, és így került minden egyes tárca elejére az a pár sor, amelyből kiderül: ez itt a civil hangja, akit nem érdekelnek az eladási mutatók, nincsenek barátai, sem ellenségei az iparban, csak néha elfelejt elkapcsolni a reklám alatt, és olyankor egy rozsdás dobócsillagot érez az agyában, aztán szavakba önti ezt a sajátos főfájást, miközben kipiszkálja azt a surikent. Az pedig egyáltalán nem foglalkoztatja, hogy ezután kibe áll bele. Tóta W. Árpád

A ténybeli tévedésért minden érintettől elnézést kérünk – a szerk.