A könyv kicsit túlságosan is amerikai, de ez még nem fedi el a szemünk elől a lényeget. Egy új globális verseny folyik, mégpedig a tehetségekért, az úgynevezett kreatív osztályért. (Ez nem tévesztendő össze az ügynökségek kreatív osztályaival. A kreatív nem főnévként, hanem melléknévként értendő, tehát egy széles kört ölel fel, és ebbe beletartozik jóformán minden szellemi foglalkozású, tehetséges szakember.)

A szerző szerint ez a verseny az USA előtt álló legnagyobb kihívás az ipari forradalom óta, mert más országok rohamos tempóban kezdenek felzárkózni a tehetségek vonzásában a szuperhatalom mellé. Persze Magyarországot egyelőre nem fenyegeti az a veszély, hogy a tehetséges szakemberek hamarosan özönvízszerűen árasztanák el – és Magyarország sem fenyegeti az USA hatalmát ebben a tekintetben –, viszont Richard Florida Új-Zélandot a filmgyártás területén Amerika nagy konkurenciájának tartja. Ott építették fel például a Gyűrűk ura című film teljes díszletét.

Amerika számára az jelentheti a problémát, hogy hatalma nem a tehetségek „gyártásában”, hanem a vonzásában áll. Márpedig az ország gazdasága a tehetséges embereken alapul. Mi mindent hoztak létre a „bevándorlók”! A könyv megemlíti például Soros György magyar üzletembert, a lengyel Helena Rubinsteint, aki kozmetikai cikkek mágnása, a szintén lengyel Liz Claiborn divatkirálynőt, Ahmet Ertegunt, az Atlantic Records görög alapítóját, a német German Andreas von Bechtolsheimet és az indiai Vinod Khoslát, a Sun Microsystems létrehozóit.

Az Egyesült Államokban a teljes népesség 11 százalékát – ez 30 millió embert jelent – a bevándorlók teszik ki. Csak 1990-ben több mint 11 millióan költöztek Amerikába.

Azt persze bele kell kalkulálni, hogy szeptember 11. óta jóval nehezebb letelepedni az országban. Az Egyesült Államok számára a kulcsot az jelentheti, ha nyitott, befogadó, változatos, toleráns állammá válik. Erre a szemléletváltásra jó példa lehet Kanada, amely az „olvasztótégely” koncepció helyett már a mozaiktársadalom gondolatát tette magáévá.