A film az alapkoncepció szerint 24 másodpercben meséli el egy nap történetét, a kezdeti másnapos, kóválygó ébredés határozatlan mozdulatától a megfáradt, boldog elterülésig. A film készítőinek legfontosabb célja az volt, hogy olyan érzetet keltsenek a nézőben, mintha egyetlen vágás nélküli beállítást látnának. Miközben a képek a főszereplőt ugyanabból a kamerapozícióból mutatják, jelenetek sorozatán keresztül változnak meg a hátterek, a helyszínek, a termékek, a mellékszereplők és a főszereplő ruhája is. Az elemek vágás nélküli folyamatos átmenetét morph technikával készült animációs elemek biztosítják.

Természetesen hagyományos filmfelvételi technikával lehetetlen lett volna megoldani ezt az elképzelést, ezért kezdettől fogva digitális kamerával (DV cam) dolgoztak. Arról nem is beszélve, hogy filmkamerával ejtőernyős ugrást végrehajtani több mint kockázatos vállalkozás lett volna. A celluloid részletgazdagságát idéző képek színvilágát, fényeit – beleértve a bőrszínt is – mind-mind számítógépes utómunkával állították elő.

A filmben a főszereplő és a termék állandó, fix kameratávolságát is meg kellett oldani, ami az alapkoncepció lényege. Ennek érdekében a rendezőpáros irányítása mellett olyan testre építhető kameraállványzattal (body cam) dolgoztak, amellyel a fókusztávolságot tudták biztosítani. A főszereplő a próbák során gyakorolta be, hogy milyen mozdulatokat tehet, és melyek azok, amelyek már kicsúsznak a képből.

Az erős vizualitás kifejezésének legeklatánsabb példája az ejtőernyős ugrás jelenete. E sporttal életében először a forgatáson találkozott a szereplő, a földön hason és egymáson fekve hosszasan készítették fel a jelenetre. Olyan tandemugrást hajtottak végre, amelynek során a képzett ejtőernyős nemcsak a fiú épségére vigyázott, hanem zuhanás közben a magáról alig tudó főszereplő kézmozdulatait is beállította.

A digitális eljárásoknak köszönhetően a filmben semmi sem valódi, sem a csúszda színei, sem a háttérképek, amelyek minden egyes jelenetben megelőzik a főszereplő átváltozásait, ezzel is érdekes tempót kölcsönözve a filmnek. A háttérjelenetek a legtöbb esetben apró elemekkel utalnak az előző jelenet lényegére. A főszereplő mindeközben, úgy tűnik, mintha egyetlen folyamatos gesztussal élné át a hihetetlen kalandot.