Hétfőn elfogadta a Parlament az új reklámtörvényt – a szakmát érintő szabályozás legfontosabb változásairól a Kreatív Online külön cikkben számolt be. A törvényjavaslat különböző verziói már hónapok óta keringtek az Országgyűlés és a különböző szakbizottságok között, az alábbiakban a pártok vezérszónokainak a Parlamentben tartott áprilisi általános vitán elhangzott felszólalásaiból tallózunk.

Szanyi Tibor, az MSZP vezérszónoka szerint ha már az ember fogyaszt, helyesen fogyasszon és az egészségtelen élelmiszerek reklámozása is legyen tilos.

„Ha egy picit visszautalhatok a napirend előtti felszólalásokra és a Föld napja alkalmából elmondottakra, akkor azt kell mondjam, olyan reklámszabályozásra van szükségünk, hosszú távon mindenképpen olyan reklámszabályozásra van szükségünk, amely kisebb részt ösztönöz a fogyasztásra, és sokkal inkább arra helyezi a hangsúlyt, hogy ha már az ember fogyaszt, akkor tulajdonképpen a döntéseiben és a választásaiban helyesen járjon el.”

„Itt meg kell azt is említsem, hogy a törvény maga egy újabb srófot húz a dohányzás, illetve a dohányreklám tekintetében. Azt hiszem, nem árulok el túl nagy titkot, hogy dohányos ember vagyok, és néha meglehetősen frusztráltnak érzem magamat, amikor mindenféle baj okaiként a dohányosok vannak megjelölve.

De azért azt szeretném jelezni, hogy noha nyilván a dohányosok és köztük én is, fölfogjuk azt, hogy a dohányzás roppant káros, azt is fölfogjuk, hogy ezt vissza kell szorítani, azt is fölfogjuk, hogy ezt különösen az ifjabb generációk tekintetében kell rettenetesen visszaszorítani, ennek dacára fölhívom a figyelmet, hogy messze nemcsak a dohányzás az, ami kárt okoz az embernek, hanem az amúgy egyébként teljesen szabadon reklámozott élelmiszerek, amelyek tele vannak az egészségre káros anyagokkal, a legkülönbözőbb ízfokozóktól kezdve állományjavítókon át, színezékekig bezárva.

Következésképpen arra szeretnék utalni, hogy pusztán az, hogy a törvény kiemelten foglalkozik a dohányzással, ezzel ne elégedjünk meg, hanem sokkal inkább vegyük majd még ide, és a különböző törvények együttes tárgyalásakor gondoljunk arra, hogy az egészségünket legalább annyira veszélyeztetik a ma még egyébként szabadon reklámozható, ámde roppant káros élelmiszerek, mint egyes - hogy mondjam - kipécézett ügyek.”


Latorcai János, a KDNP vezérszónoka szerint a tervezetből a szakmai szervezetek és az ízlésdolgok is kimaradtak.

„[A törvénytervezet] Nem foglalkozik a reklám közgazdasági vonatkozásaival, nem foglalkozik az ízlésre, a közérzetre kifejtett hatásokkal, és nem foglalkozik sok olyan dologgal a reklám és az épített környezet viszonyában, amit talán a reklám és a környezetvédelem viszonyának leegyszerűsítő megoldásával próbál kezelni. Nem egy szervezet megfogalmazta az ezzel kapcsolatos véleményét. Bár hallhattuk Szanyi képviselőtársunk elmondott beszédéből is, hogy ennek a törvénynek a módosítása során végül is a tárca élt a szakmai szervezetekkel, érdekképviseletekkel való közös megbeszélésekkel, azonban úgy gondolom, ez még nem volt elég kiforrott.”



Béki Gabriella, az SZDSZ képviselője a vitában az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság előadójaként szólalt fel, és az alkoholreklámok teljes utcai tilalmát javasolta.

„Megmondom őszintén, hogy álszentnek tartom azokat a megfogalmazásokat is, amelyek néhány száz méterre utalnak iskola környezetében, esetleg egészségügyi intézmény környezetében, hiszen nem úgy éljük az életünket, hogy arra a szűk területre van koncentrálva a mozgási lehetőségünk. Éppen ezért én legszívesebben a közterületekről is bevonnám az alkoholreklámot.”



Herényi Károly, az MDF vezérszónoka szerint a reklámok agresszívak.

„Messzire jutottunk az elmúlt néhány évtizedben a »cipőt a cipőboltból és húst a húsboltból« című vagy típusú reklámoktól. Az alapvető kérdés az, hogy ez a törvény vajon ennek a piacnak minden szereplőjét, minden érintettjét egyformán képviseli-e, védelmet ad-e az egyre agresszívabb reklámok vonatkozásában a befogadónak, a fogyasztónak, aki akarva-akaratlanul részese ennek a történetnek - és általában akaratlanul.

Olyan agresszívakká tudnak válni a különféle reklámelemek, kampányok, reklámmegnyilvánulások és -tevékenységek, amelyek az élet legváratlanabb pillanataiban próbálnak minket rábeszélni olyan termék, szolgáltatás és egyéb dolog megvásárlására, igénybevételére, amelyre egyébként semmi szükségünk nincs, és kifejezetten zavar abban a pillanatban, hogy ezzel próbálnak minket ostorozni, ostromolni. Gondoljanak a televízióra, gondoljanak az internetre meg egy csomó olyan dologra, ami sokkal több bosszúságot, mint előnyt okoz a befogadónak.”