A legnagyobb brit, független digitális médiaügynökség, az I-level jelentős tulajdoni hányadát rövidesen eladják az ECI magántőketársaságnak. A cég vezetése azután döntött erről, hogy tárgyaltak számos szakmai, stratégiai befektetővel, többek között az Aegis csoporttal is – adta hírül a Campaign című brit reklámpiaci hetilap 2008. április 25-én.

Nem ez az egyetlen magántőke-társasági befektetés a brit ügynökségi és médiapiacon. Tavaly decemberben a Guardian médiacsoport értékesítési cégébe, a Trader Group-ba szállt be az Apax magántőke-társaság, a tulajdonrész közel felének megvételével. Sőt, lapinformációk szerint a brit közszolgálati televízió és rádió, a BBC is magántőke bevonásával szeretné megvalósítani további nemzetközi terjeszkedését. A Campaign február 8-án megjelent cikkének jóslata szerint az elkövetkező években jelentősen nőni fog a magántőke-alapú tulajdonosi forma szerepe az ügynökségi és a médiapiacon. „Éppen csak beléptünk a tőzsdei részvénytársaságok utáni időszakba” – jósolta a lap.

Itthon is vannak
Ha a kommunikációs iparba befektető magántőke-társaságok után kutatunk, nem kell túl messzire mennünk, a hazai piacon is találunk már példákat. Az Arcus Interactive Group tulajdonosai között meghatározó részt képvisel a Primus Capital Kockázati Tőkealapkezelő (Primus Capital), amely 2004-ben vett tulajdonrészt az akkor még Mirai Interactive nevű cégben, majd a korábbi konkurens Red Stars-szal és az Arcanian keresőmarketinges cég megvételével növelte a 2005-ben Arcus Interactive Grouppá alakított ügynökséget. A Kreatív információja szerint a 2007-ben kétmilliárd forintos árbevételt elérő, nyolcvanfős cég megvásárlása iránt több hazai és külföldi stratégiai és pénzügyi befektető is érdeklődik.

Szintén magántőke-társaság áll a Danubius rádió mögött: 2008 januárjában az Accession Mezzanine Capital megvásárolta a cég százszázalékos tulajdonrészét egy másik magántőke- társaságtól, az Advent Internationaltől.

A magán- vagy ezen a kategórián belül a kockázatitőke-társaság néven ismert tulajdonosi forma várhatóan tovább terjed a jövőben a magyar piacon is. Elsősorban azért, mert az év második felében várhatóan megnyílik egy uniós forrás, elindul az úgynevezett Jeremie program, amely kockázatitőke-alapokon keresztül juttatna forrást a korai életszakaszukban lévő kis- és középvállalkozásoknak. [Erről lásd bővebben a Jeremie program című keretes írásunkat!]

Bár a reklám- és médiaipar nem a gazdaság legdinamikusabban fejlődő ága, elképzelhető, hogy a sikeres hazai tulajdonú médiacégek és ügynökségek vezetőit egyre többször hívják majd ebédelni pénzügyi szakemberek, és ajánlatot tesznek a cég bizonyos hányadára.

A média felé
„Biztosan több befektető lesz majd, akit ez a terület vonz. Mi is keressük a legnagyobb lehetőségeket ígérő területeket az ügynökségi és a médiapiacon is” – mondta Bruckner Zoltán, a Primus Capital ügyvezetője. Hradszki László, a 3TS Capital vezető tanácsadója szerint is várhatóan nőni fog a magántőke aránya a magyar gazdaságban. Ennek szerinte az szab majd gátat, hogy a média- és reklámpiacon a potenciális vállalkozások a befektetői radar alatt vannak.

A magán, azonbelül a kockázatitőke-iparág néhány képviselőjével folytatott beszélgetésekből az derült ki, hogy a kommunikációs szolgáltatások piacán leginkább az interaktív ügynökségeknél, a médiaügynökségeknél és az internetes médiumoknál várható a befektetők megjelenése. Az online médián belül a szolgáltatásra épülő és a mozgóképes tartalomgyártással foglalkozó cégek vezetői számíthatnak leginkább a befektetők telefonhívására.

A kreatívszakemberek által alapított klasszikus hazai reklámügynökségek körül ugyanakkor valószínűleg nem gyülekeznek majd a magántőke-társaságok képviselői. Ennek egyik oka a bérezési struktúra zavarossága,valamint a cégek által kínált szolgáltatás jellege. „Nem szívesen helyezném a befektetők pénzét egy olyan cégbe, ahol reggel bemegy, este pedig kimegy a tudás az ajtón” – magyarázta a reklámügynökségi befektetés legfontosabb rizikóját Oláh László, a Mezzanine Management kockázatitőkealap-kezelő cég ügyvezetője, aki egyben a Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület elnöke is. Szerinte a kockázati tőkét általában az egyénekhez kizárólagosan kötődő szellemi tulajdontól függetleníthető, adható-vehető cégek érdeklik, éppen ezért az ügynökségi piac csak kevés, a médiapiac viszont annál több befektetőt vonz. Van azonban azért néhány, a már említett Primushoz hasonló kockázatitőke-befektető, amely korai életszakaszban lévő, tudásalapú cégekbe is beszállt.

Növekedési kényszer
Hízódisznó vagy fejőstehén. Ezzel a két haszonállattal szemléltette egyik forrásunk a kockázatitőke-társaság és a szakmai befektető logikája közötti különbséget. A hasonlat szerint a szakmai befektető nyereségorientált megközelítéssel fejőstehénné teszi a megvett cégeket, a kockázatitőke-társaság viszont nem akar azonnali hozamot, inkább hosszabb ideig hizlalja a céget, mielőtt eladásával realizálja a cégérték növekedéséből származó nyereséget. Éppen ezért sokan úgy gondolják, a kockázati tőke érdeke akár ellentétes is lehet azzal a rövidtávú tulajdonosi érdekkel, hogy a megtermelt nyereséget a tulajdonosok évente kivegyék a cégből, hiszen a tőkebefektetők elsősorban a hosszú távú értéknövekedés mentén, a kiszálláskor terveznek a pénzükhöz jutni.

„Eddig nem kaptunk olyan ajánlatot, amit érdemes lett volna megfontolni” – fogalmazott egy neve elhallgatását kérő ügynökségi vezető, akit néhányszor már felkerestek magántőke-társaságok, de nem kínáltak olyan előnyöket, amiért érdemes lett volna feladni az önálló tulajdonnal járó szabadságot. A vezető szerint a magántőke-társaság pénzt, menedzsment-tanácsadást, a folyamatok átszervezését, modernizációt és gyors növekedést ígért. Ezek közül szerinte a legveszélyesebb csali a gyors növekedés, mert tönkreteheti a vállalati kultúrát, a hangulatot, ami felerősíti a fluktuációt, és így elveszhet az a humán erő, ami az ügynökség motorja.

A vezető szerint csak egészen korai fázisban van értelme kockázati tőkét bevonni, mert akkor az átmeneti likviditási gondokon segíthet a tőkeinjekció. Néhány éve működő ügynökségeknél egy stratégiai befektető szaktudást és ügyfeleket hozhat, ami mellett ugyanúgy megkapja az ügynökség a profi vállalatvezetési rendszereket. Bruckner Zoltán szerint ugyanakkor a korai elköteleződés egy stratégiai partner mellett a későbbiekben korlátozhatja a tulajdonosok választási lehetőségét mind üzleti, mind pedig tulajdonosi szempontból.

Egy másik hazai ügynökségi vezető szerint azért nem éri meg bevonni a magántőkét egy ügynökségbe, mert hosszú távra gúzsba köti a korábbi tulajdonosokat. Először is megszűnik a döntési függetlenség, mivel a kockázati tőke logikája alapján a hizlalás fázisában a nyereség nagyobb arányát vagy egészét vissza kell forgatni. Ha bekövetkezik az eladás és a vevő egy stratégiai befektető, akkor általában a korábbi vezetésben is közreműködő kizárólagos tulajdonosokat újabb három-öt évre szóló szerződésekkel kötik a céghez. „A korábban független tulajdonos vezetőre öt-tízéves biztos ámokfutás vár” – fogalmazott forrásunk.

Dinamikus növekedés
A biztos ámokfutást mások dinamikus növekedésnek nevezik. A kockázati tőke hívei úgy látják, a stratégiai befektetők általában nem kisebb tulajdonrészt, hanem az egész céget vásárolják meg, márpedig ez azt jelenti, hogy amit addig a cég tulajdonos-vezetője egyedül dönthetett el, abba a felvásárlás után az új tulajdonos is bele fog szólni. A kockázatitőke-társaságok többnyire csak tulajdoni hányadot vesznek, így nagyobb a korábbi kizárólagos tulajdonos szuverenitása is.

Oláh László szerint hibás az a felvetés, hogy a kockázati tőke magasabb összegű megtérülést keres, mint a stratégiai befektető. „A tőzsdei cégeknek ugyanúgy eredménynövekedést kell produkálniuk, ráadásul negyedévente javuló adatokkal kell előjönniük. A kockázati tőke alapkezelőinek nincs negyedéves jelentési kötelezettségük, nem az év végi profitkivétben, hanem a cégérték-növekedésben érdekeltek. Épp ezért az időhorizont sokkal hosszabb, az értéket nem negyedévente, hanem három-öt év alatt szeretnék elérni. Ráadásul a kockázati befektető szinte soha nem vesz ki osztalékot a cégből” – érvelt Oláh.

Hasonló következtetésre jutott a Campaign már említett elemzése is. Szerintük a magántőke-társaság befektetői jóval türelmesebbek egy tőzsdén forgó cég részvényeseinél, hiszen nekik elég öt év múlva bezsebelni a nagy hasznot. „A kockázati tőke békés időszakot hozhat, amikor az ügynökségek szárnyalnak. Javul a kapcsolat az ügyfelekkel, jobbak a döntéshozatalban, nyitottabbak az új ötletekre” – olvasható a Campaign cikkében.

„Ma is elfogadnám a Primus ajánlatát” – fogalmazott Végvári Imre, az Arcus pr-divíziójának vezetője, jelenlegi társtulajdonosa. Állítása szerint a regionális növekedési terveikhez mindenképpen befektetőre volt szükség, és a résztulajdonos bevonása biztatóbb volt akkor, mert nem kellett teljes egészében lemondani a döntési jogkörökről. Szerinte biztosan nem jutottak volna ide a befektető nélkül. Hasonlóan vélekedett egy anonimitást kérő korábbi arcusos vezető is, aki annyiban azért árnyalta a képet, hogy szerinte a cég belső életének nem tett jót, hogy négy év alatt megháromszorozódott a munkatársak száma.

Hogyan döntsünk tehát, ha jelentkezik a befektető? Azonnal ne csapjuk le a telefont, de igent se mondjunk, hanem gondoljuk végig, hogy az önállósággal járó olykor veszélyes szabadság vagy a többé-kevésbé biztos, de kevesebb szuverenitással járó növekedés a vonzóbb!

Egy tőkevadász portréja

Bruckner Zoltán Bruckner Zoltán, a Primus Capital kockázatitőkealap-kezelő ügyvezető partnere leginkább egy kertészhez hasonlítja magát, akinek az a célja, hogy a kert legkülönbözőbb növényei a legjobb körülmények között növekedjenek. Azt mondja, a munkája során cégeket épít, szerinte a stratégiaalkotás, a szervezetépítés és a változásmenedzsment a munka három legszebb és legfontosabb része. Általában a korai szakaszban szeret egy vállalkozás mögé állni, olyan céget keres, amelyeknek forgalma nem haladja meg az egymilliárd forintot, jó a termék- vagy szolgáltatásportfóliója, és a piaci közeg is növekvő. Ez persze csak az alap, a menedzsment számít igazán. Szerinte csak akkor érdemes befektetni, ha a cég vezetőinek van elképzelése a fejlődésről, és nyitottak a folyamatos változásra. A piacismereten felül a megérzéseire is hallgat. Első befektetéseit meglehetősen rövid pórázon fogta, az Arcus első időszakában sokszor a napi munkában is részt vett, jelenleg már csak havonta konzultálnak. Bruckner szakmai hátterét az Egyesül Államokban, a New York állambeli Bard College-ban szerzett társadalomtudományi és a washingtoni Johns Hopkins Egyetemen szerzett közgazdasági MA-diploma alapozta meg, amelyet először a washingtoni A.T. Kearney’s Consulting tanácsadójaként, majd az amszterdami ING Barings projektfinanszírozási menedzsereként kamatoztatott. A tapasztalat mellett nyilván kapcsolatrendszerre is szert tett, hiszen a Primus Capital első egymillió eurós alapját az Egyesült Államokban élő vagyonos magánszemélyektől gyűjtötte össze. 2005-ben elindította a Primus Central Europe Fund II. névre keresztelt alapot, amely már cégenként félmillió euró befektetésért felelt. 2008 májusában Bruckner három befektetőtársával együtt elindította a Primus 3 nevű alapot, amely tervei szerint 30-40 millió euróból gazdálkodhat. A Bruckner Zoltán alapította Primus Capital alapkezelő talán az egyetlen hazai magántőke-társaság, amely befektetéseinek jelentős részét eddig az ügynökségi és médiapiacon helyezte el. 2004-ben vásárolt kisebbségi tulajdonrészt az akkor mintegy 20 fős Mirai Interactive ügynökségben, amely 2005-ben a Red-Stars-szal közösen létrehozta az Arcust, majd többségi részesedést vásárolt az Arcanian nevű keresőmarketing cégben. A médiapiacon eddig a két éve működő Budapest Funzine című angol nyelvű ingyenes programmagazint segítette elindítani, amely állítása szerint kilenc hónappal indulása után már nyereséges volt, és ahol jelenleg éppen a márkakiterjesztéseken dolgoznak.