Sajnálhatjuk, hogy ezúttal online zajlik majd a Falra fel! plakátaukció, mert csak a tételekhez fűzött kommentátorokért érdemes bekapcsolódni az árverésbe. Az aukció két főszervezőjét, Badits Marcellt, a Plakátfiút, és Tóth Tamást, a Múzeum Antikvárium társtulajdonosát kértük meg arra, hogy néhány darabról nekünk is meséljenek. Alább az ő gondolataikat olvashatjátok, de ez a gyűjtés csak a jéghegy csúcsa, itt böngészhető a teljes katalógus rengeteg finomsággal, köztük ritka reklám-, koncert- és filmplakátokkal.

2001: Űrodüsszeia (Gyárfás Gábor)

BM.: „Magyarországra jókora, évtizedes késéssel érkezett meg Kubrick mozija, de a hatása még így is elképesztő volt. A MOKÉP, mint forgalmazó akkoriban a legtöbb esetben saját, magyarországi plakátot rendelt: egyrészt valószínűleg nem akartak az eredeti plakátjogért is fizetni, másrészt így nem kellett attól tartaniuk, hogy a rendszernek nem tetsző elem kerül a poszterre. Mint például a Halálfejesekhez készített plakát esetében, amit pár hónap után eltüntettek az utcáról, pedig az a film egy Amerika-kritikus alkotás volt.”

The Dark Knight (nyomdai proof, Joker-karakterplakát)

BM: „Nagyon ritkán találok ilyen egyedi dolgot, mint ez a színbeállító plakát, amit a nyomda és a forgalmazó használ egy utolsó ellenőrzésre a végleges legyártás előtt. Ezt a posztert például egy vidéki kisvárosban vettem át csomó plakáttal együtt. Annyira szürreális volt az egész helyzet, hogy előre szóltam a családomnak, mi lesz a vészjelzésem számukra, ha veszélyben érzem magam.

Ennek a különleges darabnak azt gondolom, hogy egy rajongó falán a helye. Érdekessége, hogy német nyomdában készült, mert néha onnan szolgálták ki marketinganyagokkal a kelet-európai forgalmazókat is."

Micimackó (Hodosi Márta)

BM: „Egy remek példa arra, amikor a magyar verzió sokkal szebb az eredeti, Disney-féle poszternél. A Disney-mesék nyolcvanas években megjelent plakátjai amúgy sem túl szépek szerintem. Hodosi verziója viszont egy bájos, minden gyerekszobába nyugodtan felrakható munka.”

N.N. a halál angyala (Pecsenke József)

TT: „Ez egy olyan film, ami van is meg nincs is. Bemutatták, aztán azonnal le is vették a műsorról, miután rendezője Herskó János családjával együtt Svédországba disszidált. Csak a rendszerváltás környékén tért vissza Magyarországra, az N.N-t pedig legközelebb 1990-ben mutatta be a Magyar Televízió.

Kár érte, mert egy remek film, lendületessége miatt ma is frissnek hat, színtiszta filmes eszközökkel éri el, hogy betekintést nyerjünk a korabeli értelmiségi lét langyos hazugságaiba. Pont abba a világba, amitől a rendező véglegesen megundorodott, majd egy nehéz döntést követően maga mögött hagyott. Magára hagyva ezzel a Színművészetin végzős rendezői osztályát is és ezt tanítványai közül többen évtizedekig nem tudták neki megbocsátani. Reményteli pálya előtt álló fiatal művészek sínylették meg, hogy a rendszer egy olyan választás elé állította mesterüket, ahol annak két rossz döntés közül kellett választania. Szerencsére a történelem nem ismétli önmagát.

A plakátnak készült színes változata is, de ebben a fekete-fehérben pont az az izgalmas szerintem, hogy így is megidézi a hatvanas évek végére csúcsra járatott pszichedelikus stílust. Érdekes ebben a grafikus világban felfedezni az inkább drámai színésznőként elkönyvelt Törőcsik Mari vonásait.

A történet végére pedig tökéletesen ideillik, hogy a plakát alkotója, a generációjának egyik legtehetségesebb grafikusaként számontartott Pecsenke József egy évvel Herskó után szintén disszidált.”

Mephisto (Kemény György)

BM: „Kemény György eredetileg nem akarta elvállalni ezt a megbízást, mert nem szerette a fotós plakátokat. De végül Szabó István iránti tiszteletből beadta a derekát. A plakát fő értéke a Mephisto-felirat (ami akár egy metálzenekar logójának is elmenne), amire maga Kemény is nagyon büszke volt. Ezt a betűtípust talán egy kivételtől eltekintve minden ország átvette, a Spiegel is ezt használta.

Keménytől egyszer megkérdeztem, mint váltott olyan sűrűn stílust a plakátos munkáiban. Azt mondta, hogy amikor úgy érezte, már túl sokan másolják, azonnal éleset váltott.”

Keménykalap és krumpliorr

BM: „Egy igazi kordokumentum. Ez egy vidéken nyomott plakát, mert akkoriban a vidéki városokba néha nagyon kevés moképes, Pesten nyomott poszter jutott le. Így aztán a helyi mozisok feltalálták magukat és csináltattak saját verziót, mert kellett a reklám, főleg, hogy a tévé is nagy vetélytárs volt már akkoriban.”

Régi idők focija

BM: „Ezt a ritka, fekvő formátumú típust én úgy hívom, hogy faliújság-plakát. Történetmesélő hirdetésnek használták, amelyeken zanzásítva ott a film sztorija. Ezekkel díszítették például a vállalatok kultúr faliújságát. Emlékszem, a katonéveim alatt én is belefutottam ilyenekbe.”

A cápa

BM: „Az első Cápa-film is késve érkezett meg a magyar mozikba, de ennek a plakátnak az érdekessége, hogy a grafika már az 1983-as A cápa 3 (Jaws 3-D)-hez készült."

Permanens vakáció (svájci plakát)

BM: Nagyon szeretem Jim Jarmuscht, a film rendezőjét. Nekem a Florida, a paradicsom volt a filmes eszmélésem, teljesen lehidaltam tőle, thank you very much, köszönöm szépen.  Olyan félamatőr, underground hangulatot árasztott, amit akkoriban nem nagyon lehetett látni itthon. Ez a film, a Permanens vakáció itthon nem ment mozikban, maximum csak fesztiválokon, de ebben sem vagyok biztos. Ez a plakát is missziójelleggel került be az árverésbe, hogy legyen ebből másnak is. Ez egy olyan dolog lesz a falán, ami Magyarországon maximum 5 embernek van. De lehet túloztam az öttel.”

Jacques Tati retrospektív (japán plakát)

BM: „A japán plakát egy külön műfaj, főleg a hatvanas-hetvenes években készült munkák olyan képi világgal rendelkeznek, ami teljesen szembemegy a nyugati felfogással, gondolkodással. Mégis, ezen a számunkra kitekert módon is megragadták a filmek lényegét. A japán plakát örök szerelem a számomra.”

Robotzsaru (Helényi Tibor)

BM: „Olyan, mintha eredetileg könyvborítónak készült volna, ami simán lehet, mert Helényi sokat dolgozott grafikusként az IPM számain, könyvein is. A rajongók persze leszedik erről a plakátról a keresztvizet, mondván, hogy látszódhat ki a bőr a Robotzsaru karján. Én azt gondolom, inkább örüljünk, hogy ezek a plakátok ennyire egyedi grafikusi víziók alapján elkészülhettek. Soha nem lesz olyan időszak már, amikor egy grafikus ennyire szabadon eleresztheti a fantáziáját.”

Excalibur (filmismertető leporello)

BM: „Hatalmas felfedezés volt számomra ennek a négyoldalas, kihajtogatható leporellónak a megtalálása. Egyáltalán nem is tudtam ennek a formátumnak a létezéséről, nem is volt akkoriban, a nyolcvanas években jellemző, hogy ilyen típusú merch-terméket csináltak egy filmhez. Helényi egyébként ezeket a grafikákat később beépítette Kuroszava Árnyéklovas című filmjének magyar plakátjába.”

Miles Davis koncertplakát

TT: „Miles Davis kétszer koncertezett Magyarországon, az élete vége felé, már nem teljesen egészségesen. Az 1989-es fellépéséhez készített plakát nem egy szokványos koncertposzter, hanem inkább a Mester előtt tisztelgő művészplakát. A nyolcvanas években a lengyel Waldemar Swierzy készített egy hasonló, egyébként nagy sikerű, azóta már többször reprodukált sorozatot világhírű dzsessz-zenészekről.

Ezt a plakátot Csipes Antal, grafikus, iparművész, divattörténész, a MOME egykori tanára készítette, a Váci grafikusműhelyben, szitanyomással. Összesen 10 db. számozott példányt készített és ebből kettőt személyesen sikerült aláiratnia. A grafikus emlékei szerint a zenész hotelszobájában sikerült összehozni a találkozót. Előtte megkérdezte, hogy melyik aláírását használja: a rendeset vagy amivel a festményeit szignálja? Csipes Antal azt kérte, hogy az egyiket így a másikat úgy. Az árverésen szereplő plakátra a zenész "rendes" aláírása került, a szignós változatot a grafikus megtartotta magának.

A plakáton a grafikus Anton Corbijn világhírű fotós, videoklip-rendező (Depeche Mode, U2), filmrendező (Az amerikai) Miles-ról készített ikonikus fotóját fordította át pozitívból negatívba.”

Európa Kiadó: Szavazz rám! koncertplakát (Lugosi László, Gasner János)

BM: „Érdemes közelebbről, kinagyítva szemügyre venni ezt a munkát, mert úgy látszik igazán, hogy a zenekar alatti figurák mind létező személyek. Ők mind az Európa Kiadó tagjainak barátai, vagy a korszak meghatározó idoljai voltak. Felbukkan például Baksa-Soós János vagy Hrabal is az apróbb alakok között.”

Diadal cigarettapapír (kereskedelmi plakát)

TT: „A Modiano egy bolognai székhelyű nemzetközi cég volt. Magyar leányvállalatának reklámfőnöke, Sokrates Stavropulos a magyar reklámtörténet egyik legemlékezetesebb, de plakáttörténet szempontjából mindenképp a legnagyobb hatású kampányában azzal dobott újat, hogy szakított az "egységes arculat" követelményével, helyette a kor legjobb reklámgrafikusait rotálta a kampány során. Olyan művészek alkotásai kaptak hirdetési felületet, mint Bortnyik, Irsai, Farkas Endre, Pólya, Berény, Molnár C., Kónya Zoltán, Richter Aladár. Az új, modern, festészet pedig végérvényesen kitört a műtermek és kiállítótermek világából. Ekkor készült pl. Berény Róbertnek az a plakátja, ami 2015-ben 16.6 millió forintért kelt el egy londoni árverésen.

A cég 1938-ban Magyarországon Diadalra cserélte a nevét, de a koncepció nem változott, továbbra is az elérhető legjobb grafikusokkal dolgoztak együtt. Macskássy János 1947-ben készített plakátja ennek az akkor már negyedszázados hagyománynak a terméke, egyben egyben Bortnyik egyik 1929-es Modiano plakátjának a saját korához igazított újrafogalmazása.”