A fullasztóan unalmas közéleti komcsizás és árpádsávozás után végre megjelent az üzleti életben is a virtigli kommunistázás. A Pantel a lehető legnyersebben fejezte ki a véleményét a T-csoportról. Egy vírusszpotot engedtek el a fiúk az interneten, amelyben a T-csoportot konkrétan Kádárral és a kommunizmussal hozzák összefüggésbe, önmagukat pedig a szabadságszerető áldott magyar néppel. Nem is teljesen alaptalan a vádaskodás, vagy legalábbis védhető, ugyebár.

Persze azt csak a közbeszéd tartja, hogy a Pantel keze benne volna a dologban, a cég simán mondhatja, hogy ő csak egy briefet adott, vagy azt sem, és valakik csak úgy magánszorgalomból megcsinálták a filmet. Arra is ügyeltek, hogy ne legyen túl profi az eredmény, csak egy kis összevágott filmhíradó, picit kiszínezve; nincsenek benne milliós költségek. Pont attól profi a vírus, hogy nem tűnik annak. Márpedig amit rendesen megcsinálnak, az általában működik. A Pantel kommunistázása tökéletesen bejött, a monopólium jogutódja és praktikáinak örököse máris indignálódva tiltakozik, hogy ő le lett kommunistázva, tehát vegyék le az internetről a rendészetis elvtársak a provokációt, mielőbb. Mintegy jelentkeznek az ingért, magukra veszik. Egészségükre. A helyükben azért nem javasolt sokat ugrálni negatív reklámok miatt, emlékszem én Tele2-gyalázó T-szpotra a közelmúltból. Meg arra is, milyen lapos volt. A Pantel húzása ügyesebb poén. De minden epigonnak érdemes megfontolni: vajon ma Magyarországon árt vagy használ-e, ha az ellenfél lekommunistáz? Vajon negatív figura- e Magyarországon Kádár János? Segítek: nem az.

Amit még nem árt meggondolni: egy ilyen víruskampány óhatatlanul azzal jár, hogy a megrendelőnek egy vagy több fórumon olyat kell nyilatkoznia, mint most a Pantelnek. Hogy nekik ehhez semmi közük. Ők ilyet sose csinálnának. Ezt kell mondaniuk tágra nyílt bociszemekkel, miközben teljesen nyilvánvaló, hogy hazudnak reggel, éjjel és este. Szép dolog a történészkedés, meg az archívumkutatás, de ne tévesszük szem elől a közelmúltat se. Tudom javasolni Rogán Antal fellépéseit a Nap-Keltében, a Magyar Vizsla ügyében. Nekik ahhoz nem volt semmi közük. Jól jöttek ki belőle, tényleg.

A retro, az megy amúgy, vita csak arról van, hogy tényleg Kádár János, vagy inkább az Illés együttes jelöli-e a visszavágyódás célszektorát. A UPC az Illést választotta a portfólióból, és megalkotta a Radiátor együttest. Instant klasszik. Vigyorgó fogyasztók, jókedvű kreatívok, telitalálat. Miért?

Önirónia; na bumm, nem mondtam nagyot, persze, hogy az. Csak regisztrálom, mert ennek ellenére viszonylag ritka jelenség a jól sikerült reklámparódia, különösen nagy, tőkeerős cégek részéről. Sőt, minél nagyobb egy vállalat, annál kevésbé tud ironikusan tekinteni saját magára és marketingjére. A UPC eddig is készített pár viszonylag vicces szpotot, de azok inkább bohózati gegek voltak, nem magát a reklámot, a reklámozást gúnyolták ki.

A Radiátor együttesen nemcsak a retrósított dizájn miatt lehet röhögni, hanem mert a dal nagyon hatékonyan parodizálja a többnyire végtelenül retardált reklámdalokat. A Telefonemberhez intézett fohász semmivel se blődebb, mint az, hogy Anyu varázsol a Cloroxszal, amit már talán említettem itt korábban. A különbség az, hogy a cloroxos team ezt komolyan is gondolta, a UPC meg egyáltalán nem. Kilépnek a reklámblokkból azzal, hogy valami metajelentőségűt mondanak ott: azt, hogy ritka retardált idióta az, aki ilyen ostoba dalokkal akarja megnyerni a vásárlókat. Közben valahogy mégis odafigyel az ember, és miközben azon mulat, mennyire súlyos egy ilyen dallal bepróbálkozni, szinte megtanulja a sorokat. Azokból meg kiderül, mit akar mondani a UPC. És még csak le se kell tagadnia.