Van egy egészen izgalmas érzés abban, amikor sok-sok kilométer átrepülése után egy nagy taxiban utazol és egy olyan város apró részletei tárulnak a szemed elé, amilyet addig csak filmekben láttál, mondjuk a kerítés nélküli házak, az bejárati ajtók elé dobált újságok, a sorszámozott utcák vagy a messzi távolban felbukkanó felhőkarcolódzsungel.

A megérkezésünk utáni első napon, a reggeli megnyitó utáni brief-ismertetés és csapatbeosztás után szinte azonnal el is kezdtünk dolgozni: papírhegyek, szavak, filcek és sok-sok pohár kávé lepte el a környékünket. Eléggé szorított az idő, 4 napunk volt a brief kidolgozására.

Amellett, hogy elég feszített tempóban dolgoztunk egész idő alatt, természetesen akadt némi idő egy kis lófrálásra is. Az első éjszaka a Times Square-en lyukadtunk ki hajnali kettő körül, ahol nagyobb tömeg fogadott minket, mint Budapest bármely pontján bármikor.

Azt hiszem, ez az egyik kedvenc képem a városról. Manhattannek ez a része tele van régi téglaépületekkel, amik a végtelenbe szökő sugárutakat szegélyezik. Ezek és a rengeteg ikonikus sárga taxi, a forgalom és az emberek együtt valami egészen különleges atmoszférát varázsolnak a metropolisz utcáira.

Így festett az Portfolio Night All-Stars egy átlagos munkanapja a 29. utcáról nézve. A hatalmas üvegfalon keresztül bárki eltűnődhetett rajta, vajon mit csinál 20 fiatal papírokkal, laptopokkal a kezükben hol ide, hol oda ülve, hol babzsákokon hemperegve, hol függőágyakon terpeszkedve, miközben a ceruzájuk végét rágják és igen messzire tekintenek maguk elé...

Íme a Team Torino. Jobbról-balra: Lize-Marie Dreyer, illusztrátor, Johannesburg képviselője; Mars Denton, art director Kansas City-ből; Sean Collander, copywriter Chicagóból és én, mint designer Budapestről. Nagyszerű csapat voltunk, és muszáj leszögeznem, mindannyiuk mestere a szakmájának.

És mikor máskor szakítsa meg az egész banda a munkát egy jó kis „Art vs. Copy” Pictionary összecsapással, mint amikor a legnagyobb a hajtás, a prezentáció napja előtti estén? Persze, hogy akkor. Végül a copywriterek vitték a pálmát egy páviánnal (de csak éppen hogy!).

Team Torino a prezentáció előtt néhány perccel. Mosolygunk, mosolygunk, de volt izgalom bennünk bőven. 4 nap kemény munkáját 10 percbe csomagolva vártuk, hogy bedrótozva a színpadra lépjünk, elsőként az All-Star csapatok közül. És abban a pillanatban, hogy felléptünk a reflektorfényben és a kíváncsian figyelő tekintetek kereszttüzében úszó színpadra, minden feszültség elillant belőlünk és bemutattuk végül a “gyermekünket”.

Miután elhangzott az összes prezentáció és vártuk a másfél órára elvonult zsűri értékeléseit, mindenféle mókás dologgal kezdtünk foglalkozni, például minden létező fényképezőgéppel és telefonnal lőttünk csapatképeket. A győztes csapat végül a Team Maverick lett, ami Saurabh Kerjiwal (Paris), Arthur Gui (Sanghai), Isabelle Österlund (Stockholm), Arrabelle Stavroff (Toronto) négyeséből állt össze. Másnap reggel pedig már a társaság nagy része úton volt hazafele, épp olyan hirtelen ért véget az All-Stars esem

Közép- és Dél-Manhattan 102 emelet magasból. Innen nézve elég csalóka a helyzet, mert úgy fest, mintha New York annyira nem is lenne annyira tele felhőkarcolókkal, pedig dehogynem, csak az Empire State Buildingből nézelődve minden hirtelen összemegy aprósággá. Végül, akárhonnan futok neki, mindig oda lyukadok ki: egészen biztos vagyok benne, hogy mindannyian felejthetetlen élményekkel és emlékekkel tértünk haza.