„Reklámmentes köztévé” – ez volt az első tételmondat, ami az új törvénytervezetből kiszivárgott. Az Országos Rádió és televízió Testület (ORTT) által megrendelt tanulmány ugyanis száműzné a reklámot a közszolgálati televíziókból és rádióból. A reklámbevétel kiesése miatti űrt természetesen pótolnák azért: elképzelésük szerint a közszolgálati médiumok finanszírozását hat évre előre törvény rögzítené. Sajnálatos, hogy ezzel – legalább – két gond is van. Egyrészt az összegről nem szól tervezet, másrészt arról sem, hogy milyen forrásból érkezne ez: vajon az eddigi állami támogatási rendszer kiegészülne-e egyéb elemekkel, vagy csak az eddigi rendszert betonoznák-e be?

De mi is a baj a reklámmal? Pontosabban: a reklámmal van-e a baj?
A tervezet kiötlői esetleg azt gondolják, az oly rég várt (és legyünk őszinték, oly kevéssé ismert) közszolgálatiság úgy köszönt majd be hazánkba, hogy eltöröljük a reklámokat? A már most is a nézhetőség határát súroló „királyi” adók hirtelen szebbek és jobbak lesznek, ha még kevesebb pénzből gazdálkodnak majd? A műsorokra az ORTT-hez érkező sorozatos panaszokra az a megoldás, hogy az azokat övező hirdetéseket kiirtjuk? Vagy így vágjuk át azt a gordiuszi csomót, hogy a közszolgálati adók alacsony nézettségi és hallgatottsági adatai miatt a hirdetőknek nem akaródzik hirdetni bennük?

Reméljük, nem így gondolkodtak a törvényjavaslat megalkotói. Elvben elképzelhető, mi több, kívánatos egy (több) reklámok nélküli közszolgálati csatorna, amely azonban nem azért nem sugároz reklámokat, mert a reklámokkal bármi baj lenne, hanem mert nem az a dolga. Helyette például az, hogy tájékoztasson, felvilágosítson és szórakoztasson. Közpénzből, mindenki megelégedésére, anélkül, hogy a piaci szegmensből érkező forrásokra rászorulna.

Csakhogy ehhez nagyon szigorúan meghatározott, jól működő, politikailag semleges külső ellenőrző szervek által felügyelt keretek kellenek, olyanok, amelyek egyszerre garantálják a közmédiumoknak a működéshez elegendő állami forrást és a politikától való teljes függetlenséget. Van ilyen, működő modell a világon, a BBC például.

A jelenleg a nyilvános vita fázisában lévő tervezet ugyanakkor nem képes ezeknek a garanciáknak a megteremtésére. Minden optimizmusunk ellenére félünk attól, hogy Magyarországon még egy jó ideig nem is fog olyan média-törvény tervezet napvilágot látni, ami képes lesz – a politika sokkal jobban fél a médiától annál, hogy ez érdekében álljon. Amíg ez így van, addig a reklámbevételek elvétele a közszolgálati médiától veszélyes gondolat: nem csak a konkrét intézmények működőképességét sodorja végveszélybe, de ezen keresztül bizony-bizony a demokratikus társadalom alapvető intézményeit is erodálja.