Remélem
Remélem, a vezetés átlátja azt az egyszerű dolgot, hogy az élet motorja a gazdaság, a gazdaság motorja pedig a reklám. Következésképpen, ha kilopjuk belőle az üzemanyagot, vagy ha átgondolatlan törvénykezéssel fojtjuk le a teljesítményét, akkor nem jutunk meszszire.
Remélem, megragad a magas fejekben az a letagadhatatlan tény is, hogy a reklám a legnagyobb összgazdasági jelentőséggel rendelkező tömegkommunikációs műfaj. Amellyel szemben mégis ellenségkép él a köztudatban és a politikában. Függetlenül attól, ki ül épp a trónon. A feladat tehát adott: segíteni a reklám intézményét, a reklámszakmát. Javítani a társadalmi elismertségét.
Remélem, a hatalom belátja azt is, hogy nem a reklám az, amely rombolja a közízlést. Hanem pont megfordítva.
Remélem, világos, hogy a fiatalság nyelvezetét nem a reklám rontotta eddig sem, hanem többek között bizonyos, a tévében anyázó képviselők. Továbbá a pártok közti, mindent elöntő verbális agresszió és etikai gátlástalanság. Remélem, nyilvánvaló, hogy eddig sem a reklám veszélyeztette az ifjúság viselkedési kultúráját, hanem – sok egyéb mellett – a sokszor hazudozó, minden erkölcsi és jogszabályt felrúgó politika.
Remélem, egyértelmű, hogy országunkban nem a reklám nézi hülyének az embereket. Sőt. Pontosan a reklám az, amely meg sem kockáztathatja azt, feltéve, ha a reklámozók tartós bevételekre számítanak, és nem arra, hogy mindenki becsapható egyszer. Remélem, bebizonyított tény, hogy a reklám az a tömegkommunikációs műfaj, amely kizárólag pozitív üzeneteket bocsát ki.
Remélem továbbá, hogy már egyetlen állami reklámtenderen induló ügynökségnek sem kell a Gőgös Gúnár Gedeon vagy az Ablak – Zsiráf című irodalmi alkotásokból vett idézetekből összeállítania a pályázati anyagát, ha nyerni akar. Remélem, hogy 28 milliót – vagy bármennyit – egy filmért csak akkor lehet majd felvenni, ha elkészült a produkció, ha megvan a gyártási végszámla, háttérszámlákkal együtt. Remélem, hogy reklámügynökségként csak reklámügynökségek jutnak szóhoz.
Remélem, tudja, érti a hatalom, hogy a reklám a legszigorúbb társadalmi és jogi-intézményi ellenőrzés alatt működik, ezért az összes többi tömegkommunikációs műfajnál jobban vigyáz arra, nehogy hibázzon. Hiszen az sok tízmilliós büntetéssel, s ami még ennél is több: hatalmas imidzsveszteséggel járna számára. A reklám tiszteli és betartja a törvényt. A rossz reklámtörvényeket is.
Remélem, az amúgy sajnos annyira elfoglalt politikusok most szakítanak időt arra, hogy áttekintsék a nemrég lezárult választási reklámkampányt, s annak kommunikációs színvonalát, etikáját (ja, azt mégse, az nem volt neki), társadalmi hatását összehasonlítják a gazdasági reklám hasonló aspektusaival. Remélem, jó tanulságul szolgál számukra az, amit látni fognak. De legalábbis körültekintővé teszi őket arra az esetre, ha netán ismét restriktív reklámtörvénykezéssel kívánnának maguknak plusz népszerűségi százalékpontokat szerezni.
Remélem, látják, értik, hogy eredményes, prosperáló gazdaságot a reklám támogatása nélkül nem teremthetnek. És a reklám támogatását kétféle, oda-vissza értelemben tessenek venni ám, kedves országirányítók! Önök ugyanis csak akkor jutnak egyről a kettőre a gazdaság terén, ha békén hagyják, sőt támogatják a reklámot. És a reklám is csak akkor tudja támogatni önöket. Remélem, hogy a reklámszakma az önök értékrendszerében a szükségtelen rossz kategóriájából nagyon gyorsan – értsd: azonnal – átkerül a nélkülözhetetlen jó tárgykörébe. Remélem, partnerként számítanak ránk, nem pediglen ellenségként. Remélem, szakmának tekintik azt, amit mi csinálunk. És tanulnak tőlünk. Higgyék el, van mit, nem is kevés.
Remélem, segítenek megteremteni az optimális kommunikációs környezetet üzletnek, gazdaságnak, fogyasztónak, magyar és multireklámozónak.
Remélem, hogy az én egyméternyi reményem egyméternyi bizalommá, az pedig bizonysággá érik. Naiv idióta lennék talán? Majd elválik. A múlt a tudás. A jövő a titok. S mi itt vagyunk a kettő között.
Véleményeket, visszajelzéseket örömmel adok-veszek.
