Robin Hood Minisztérium

A porcelánfejű babává retusált Tarlós István az egyik. Nem is baba, hanem a Habcsókember a Szellemirtókból. Amit köré rajzolt a kampánycsapat, azon nincs mit elemezni: 1990-ben nem tűnt volna fel, ma simán ciki. Helyesírás például, minimum. Meg betűk, meg színek… mindegy, reménytelen. De milyen jó vóna vidékre viszont. Stimmel.

A másik a budapesti koalíciós plakátsorozat, amely ezúttal valamiért nem hazudik. Azokon csak annyi áll, hogy nincs a világon még egy ilyen város, és ez objektív igazság. Ilyen város tényleg nincs, csak ez az egy, és ez is szétesik még idén. Csuda visszafogott ez a kampány. Joggal az, ugye. Gondolom, a Combino helyett kellett gyorsan kitalálni a semmit. A szöveget hagyjuk, mindkét oldalon. Megépül, megtisztul, nem lop többet. Hogyne.

A politikai hirdetés sajnos olyan terület, amit a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) nem vizsgál, pedig a fogyasztók megtévesztése című jelenség, az ott burjánoz igazán. Viszont én meg a GVH-ról szeretnék morfondírozni. Legszebb öröm a káröröm. Az a hatóság, amely érezhető fájdalmat tud és mer okozni az olyan nyomasztó mamutoknak, mint a Magyar Telekom vagy a Tesco, az máris Robin Hood. Az ilyen lelkes támogatás persze nem tesz jót az ítélőképességnek, viszont eddig akkor csattantak el a legkomolyabb büntetések, amikor józan paraszti ésszel is megállapítható, hogy sima, orcátlan hazugságról volt szó. Az akciós termék, ami nincs is, a korlátlan internet, ami nem az, a teljes árként reklámozott kezdőrészlet, meg a többi.

A reklámszakma nyilván nem repes az örömtől, hogy ilyen koloncot kapott a nyakába. Ő egyvalaki érdekeit képviseli, az az egyvalaki pedig minél hatékonyabb hirdetést vár. És mi más lenne a leghatékonyabb és legolcsóbb, mint lehazudni a csillagot az égről.

Elég erős érdekérvényesítő képesség áll tehát szemben a GVH-val. Tulajdonképpen érthetetlen, hogy hogy nem fizették le vagy zsarolták meg őket eddig: ahol százmillió forintokról és mamutcégekről döntenek, ott már nem is leplezetten szokott megjelenni a korrupció meg a butaságnak álcázott elfogultság – lásd az ORTT-t. De nemcsak a konkrét vesztegetés, hanem a lobbierő is ellene dolgozik. Ezek a milliárdos forgalmú vállalatok és az ő hazugságaikat terjesztő reklámcégek elég hamar kivágják a rezet: ők a gazdaság motorjai, rengeteget adóznak, nélkülük nem lenne itt semmi, csak bő gatya meg fütyülősbarack. Aki tehát amiatt akadékoskodik, mert ők százmilliókat kaszálnak puszta hazudozással, és még meg is bünteti őket, az szégyellje magát. Mert az Magyarország felvirágzását, jólétét és stabilitását teszi kockára.

Nos, ha bárki ilyesmivel érvel – négyszemközt, nyilvánosan nem merné –, akkor jó tudni, hogy nem csinál mást, mint amiért megbüntették: hazudik tovább. Nagyon rövid távon jól jön persze az ő adójuk, de már középtávon is látszik, hogy mennyi járulékos kárt okoznak. Mert ugye pont az a bajok forrása, hogy meg akarunk venni egy csomó tök fölösleges dolgot csak azért, mert azt hazudják róluk, hogy érdemes megvenni. Amikor aztán teletöltjük Calgonnal a hitelbe vett mosógépet, ami egyébként öt év után Calgonnal is szét fog esni, különben a mosógépgyártók nem ajánlanák, nos akkor azt elnevezzük jólétnek. És örvendezünk neki, és ragaszkodunk hozzá, és igenis kell a háromliteres turbódízel. A környezetet védje a szomszéd néni a kerekes cekkerével, meg a hajléktalan, aki a pirosnál kéreget, fuj. Megszerezni, nyomni neki tövig, a többi nem érdekel, mert azt mondja a tévé, hogy ez maga az élet.

Márpedig most jön a jóléti sokk: sokfelé nem lesz Calgonra pénz, ahol eddig volt, meg új kamerás mobilra se. (Csak 6 990 forint, plusz icipici betűs huszonhatezer, részletben.) Az egyetlen járható út – így a forradalmi évforduló küszöbén –, hogy csillapítjuk az igényeket is, ha a fogyasztás csökkenni kénytelen. Gyorsreagálású, keménykezű és kíméletlen reklámkontrollra van szükség, főműsoridős felülettel, állami kitüntetésekkel, neveléssel. Mert a GVH büntetései most is elsikkadnak a kishírek között, sokszor az se derül ki, mi volt a bűn. Így a százmilliós sarc is kevés. Tudja meg ország-világ, hogy ki, mit és pontosan hogyan hazudott, hogy aztán egyszer majd ne legyen érdemes megpróbálni se.