Román Balázs, a Népszínház negyedből
2014-12-28
Román Balázs, a Kreatív főszerkesztője négy éve él Józsefvárosban. Szegénységről, kedvenc házairól és helyeiről is mesél Az Én városom cím sorozatunkban.
Öt éve élek a nyolcadik kerületben, a II. János Pál pápa téren. Igen, ott. Most tessék egy jót nevetni, hogy pont én vagyok az egyik szerencsétlen, akinek minden taxirendelésnél háromszor el kell ismételni a címet, minden hivatalos irat kitöltésekor négy szóból álló közterületnevet kell leírni. minden élő emberrel azonnal el kell kezdeni politizálni. Miután kikacagták magukat, nézzék meg milyen szép ez a közterület.
Aki szeret régi városfotókat nézegeti, itt talál elég sok képet 1890-től, a kommunizmuson és Demszkyn át 2011-ig.
Én egészen kicsit gyerekkorom óta sokszor jártam ezen a téren, mert itt lakott a Nagypapám testvére és minden nagyobb ünnepkor jöttünk. Aztán 2002-ben megvettük a lakást az önkormányzattól, de egy darabig üresen állt, felújítattam, kiadtam, másnak kiadtam, lelakták, felújíttattam, végül 2010-ben költöztem ide.
Előtte ezeken a helyeken töltöttem el egy évnél hosszabb időt (időrendi sorrend): Kispest, Országút (II. kerület), Sas-hegy, Zugló, Erzsébetváros, Újlipót, Országút.
Mit szeretsz benne?
Azt, hogy színes és őszinte. Attól színes, hogy nagyon sokféle ember lakik itt és pontosan ettől őszinte is. Azok a városrészek, ahol viszonylag homogén a lakosság összetétele, egy idő után mindenki igyekszik azonosulni. Újlipótvárosban például mindenki feltűnően jól öltözködik, kávézók teraszán ücsörög, babakocsit tol és állandóan összefut az ismerősével.
Ennél is idegesítőbb a homogén városrészekben az ott élők városrész-öntudata. Ez legalább annyira taszító jelenség, mint a biciklis öntudat, vagy bármilyen csoporthoz tartozó harcos kiállás.
Itt a nyolcadik kerületben, nem nagyon van ilyen. A lakosság egy része menekülne innen, de nincs hova, csomóan csak ideiglenesen laknak itt, aztán vagy itt ragadnak vagy nem, sok a bevándorló, nagy az átmenőforgalom. Ilyen közegben bármi megengedett, pont úgy, ahogy bármely nyugati nagyváros kétes hírű kerületében. És én ezt szeretem. Ráadásul mindenhez közel van.
Mit nem szeretsz benne?
Az elkeserítő, kiálátástalan és reményvesztett szegénységet. A nyolcadik kerületen pontosan látszik, milyen iszonyatosan lecsúszott állapotban van ez az ország. Földön fetrengő emberek, düledező házak, drogos gyerekek, mindent elborító szemét és a helyi/országos hatalom cinikus, ostoba, hatástalan válaszai.
Kedvenc üzleted?
A Népszínház utca majdnem minden boltja zseniális. Teljesen lehetetlen bútorboltok, egészen apró szabóság és temérdek használt műszakicikk-kereskedő telepedett ide, nem beszélve a Zöld Lé italdiszkontról, amit nemrég fedeztem fel. Az igazi kedvenc egyébként egy zöldséges volt, a Népszínház és a Nagyfuvaros utca sarkán, de nyár végén bezárt és egy Coop nyílt a helyén.
Kedvenc kávézód éttermed?
Nagyon közel van hozzánk a Részeg Szabó, amit azért szeretek leginkább, mert ők voltak az elsők, akik bemerészkedtek a környékre és jó a kaja, tekintélyes a töményválaszték. Még ennél is nagyobb öröm, az Auróra megnyitása. Két hete voltam ott először, akkor esett le, hogy az Observer irodaházába költöztek be. Remek helyszín, nagyon jó programok. Nem hagyhatom ki a Jezsek Cukrászdát, régi kedvencemet, valamint a Tavaszmező utca elején a Műterem kávézót, ami 5 perc gyalog és elképesztően finom kávé van, meg gusztusos szendvicsek, sütemények.
Kedvenc történeted, ami ehhez a környékhez kapcsolódik?
A négyes metro építése nekem személyes szívügyem volt, mivel 2005-től élő egyensben láttam az ablakból, ahogy az egész kialakul, aztán áll, aztán megint halad, aztán áll, stb. 2009-ben, amkor az állomás csak egy földbe ásott hatalmas betonkádnak tűnt felülről, és én éppen csak felugrottam az akkor még üres lakásba, egy szombat este, valami fura, koncertszerű zajt hallottam.
Lementem a térre, egyértelmű volt, hogy a nagy betonkádból jön, mentem egyre közelebb, már egészen az Erkel Színház fenekénél jártam, amikor kiderült, hogy van egy elég nagyszabású buli, lent a gödör alján. Szépen beálltam a sorba, ami nagyon lassan haladt, mert a munkások egyszemélyes fémlépcsőjén lehetett lemenni, egy irányba egy embert engedtek. Vagy fél óra volt a lejutás, de minden pillanat maga volt a csoda.
Eleve lemenni oda, ahova pont nem láttam be eléggé az ablakból, ahova évekig be akartam jönni, megnézni, hogy mi folyik itt, hogy lesz egyáltalán az egész, miért ilyen nagy stb. Aztán az a tudat, hogy ha ide bemegyek, nem fogok tudni kijönni egy csomó ideig, mert felfele pont olyan lassan lehett jönni.
És lent minden megvilágosult. Látszott honnan jönnek majd a metrók, hol van a peron, érthetetlen volt, hogy lehetett ekkora gödröt ásni, egy ilyen jelentéktelen állomásnak, csomó ideig csak bámészkodtam. Aztán lassan rákanyarodtam a programra is, egy graffitiverseny zajlott ott, az alagút falára festettek ábrákat ebben a körben ismert arcok, közben koncert is volt, talán épp Kezdet Phiai, és ingyen osztogatták a Red Bullt. Egyébként a Sportszelet volt a fő szponzor. Azóta is meg akartam köszönni neki.
ERRŐL NEM MERTEM IDELOPNI KÉPET, DE ERRE VAN EGY CSOMÓ >>>
Hogyan mutatnád be egy mondatban ezt a városrészt?
Színes, szegény, piszkos, emberi.
Mit mutatnál meg belőle egy barátodnak?
A Népszínház utca elején kezdenénk az utat. Elsőként a Víg utca és a Népszínház sarkán álló épületre mutatnék rá, mert ez az egyik kedvenc házam az utcában. Egyrészt, mert van családi kötődés is: itt üzemelt Nagypapám testvéréék cukrászdája. Másrészt nagyon jól néz ki ez az épület, amit Lajta Béla építész tervezett. Nemcsak nekem tetszik, mások is rajongói.
Aztán mennénk tovább és balra mutatnék egy másik házat, azt szintén nagyon szeretem.
Haladnánk a Teleki térig, ahol megmutatnám , hogy mennyire ronda és ormótlan lett az új piac, utána megnéznénk a lakászsinagógának is hívott Teleki téri Stíbelt.
Végül a Fiumei úton elsétálnánk a Társadalombiztosítási Igazgatóság épülete elé, és megcsodálnánk, hogy milyen magas lehett régen, amikor még felhőkarcoló volt.
Ha nem itt élnél, akkor melyik magyar városban/városrészben élnél szívesen? Miért?
Nagyon sok helyen élnék szívesen Budapesten belül és kívül is. Nagyon jó hangulata van például a Délibáb utcának és környékének, a Thököly út és az Ajtósi Dürer sor között fekvő blokk egyes részeinek is. Nyilván, nagy duzzogva elviselném a lipóciázó lakosságot egy Szent István parki tetőtéri 150 négyzetméteres lakásért cserébe, szertem a Maczibányi tér környékét és el tudom képzelni azt is, hogy vidáman tudnék élni Pécsen, Veszprémben, vagy talán még Sopronban is.
Azt még azért mindenképp elmondanám, hogy a legjobb helyi média a 8ker Facebook-csoport.
Román Balázs