Övé a 20th Century Fox filmstúdió és a Fox tévécsatorna, a Wall Street Journal Amerikában és a Sun és a Times Nagy-Britanniában, na meg a MySpace világszerte. Ő adott pénzt a Titanic leforgatására ugyanúgy, ahogy a Juno-éra is. Rupert Murdoch médiacézár valószínűleg amióta az első újságját megörökölte szülőhazájában, Ausztráliában, azóta nem ült olyan kényelmetlen széken, mint csütörtökön a Cannes Lions fesztivál színpadán.

Egyben azonban ez volt az utolsó kellemetlenség is, ami a beszélgetés során érte. A fesztivál során minden nagyobb ügynökség tart egy szemináriumot, Murdoch ezek közül a Y&R sávjának vendége volt – hogy miért pont ezé és miért pont ő, nem kötötték a közönség orrára. Házigazdája, Hamish McLennan, a Y&R globális vezérigazgatója viszont látványosan igyekezett kerülni minden potenciálisan kemény témát, és ilyen kérdésekkel terelgette a beszélgetést: Rupert, korábban megvetted a MySpace-t, ez hogy teljesít mostanában?

A szeminárium így a fesztivál sajtóirodájának másnapi összegzésébe sem került bele – ellentétben például a Coca-Cola kedves, de nem falat rengető mesedélutánjával –, nem véletlenül: a Kreatív tudósítójával egy sorban ülő hét emberből négyen még közben kimentek, miközben egy sorral hátrébb ketten is csukott szemmel szuszogtak a tizedik perctől.

Felébredt a MySpace

„A Facebook egy telefonkönyv" – villantott fel végül Rupert Murdoch félóra kedélyeskedés után valamennyit szarkasztikusabb énjéből. Jobbkeze, Peter Chernin, a Murdoch-birodalom News Corporation ügyvezetője hozzátette: a Facebooknak azért elismerés jár azért, hogy idejében megnyitották az oldalt a külső fejlesztők előtt, és jönnek nekik eggyel, amiért még időben fejbevágták őket. Murdoch szerint azonban az éppen dizájnt cserélt MySpace visszaveszi a vezető szerepet az innovációban, és egyébként is jól teljesít: az amerikai internetforgalom 10-20 százaléka az oldal felé irányul, és 30-50 százalékkal több időt töltenek rajta, mint bármelyik más közösségi szájton.

Murdoch a tervekről sem a MySpace, sem a portfólió más ékkövei esetében nem árult el sokat. A nemrégiben megszerzett Wall Street Journalról úgy beszélt, mint az egyetlen lapról, amely sikeresen alkalmazza a fizetős modellt az interneten, és ebben szerinte ugyanúgy további potenciál rejlik még, mint a szolgáltatások bővítésében is. A médiamágnás emellett még kétszer villant meg: egyszer akkor, amikor az elfogult, demokrata amerikai tévék ellensúlyaként függetlennek nevezte Fox nevű tévécsatornáját, másodszor pedig még az első kérdésnél, amikor az amerikai elnökválasztásról azt mondta: fogalma sincs, ki fog nyerni, de mindkettőtől egyaránt tart, miután Obama és McCain gazdasági programja is baromság.

Chernin: ha recesszió van, költs sokat!

A beszélgetés során a releváns megszólalásokat mintha Peter Cherninre osztották volna: szerinte nagy könnyebbség, hogy a News Corporation a Murdoch-család többségi tulajdonában van, így ugyanis nem kell a részvényesek kedvéért negyedéves eredményeket hajszolniuk, hanem bátran kockáztathatnak. Az ügyvezető szerint az is fontos, hogy a bátorságot a csapattagok is átvegyék, és merjenek új dolgokat kezdeményezni – még ha időnként törvényszerűen el is szúrják, a sikeres ötletek miatt megéri.

Chernin szerint a jelenlegi recesszióban a legcélszerűbb sokat költenie a hirdetőknek, a kisebb zajból ugyanis jobban ki tudnak tűnni, és növelhetik a piaci részesedésüket, amit aztán jobb gazdasági körülmények között is könnyen megőrizhetnek. A moziipar digitális jövőjéről szólva pedig azt mondta, fontos, hogy kitaláljanak egy ésszerűen beárazott és jól használható online filmletöltési rendszert: ha túl drága dologgal állnak elő, a fogyasztók inkább letorrentezik a filmeket akármilyen minőségben, ha pedig túl bonyolult, ugyanúgy az egyszerűbb illegális utak felé fordulnak. „A kisebb nyereség jobb, mint a semmilyen nyereség" – utalt arra, hogy minderre nincs sok idejük, de mint mondta, legalább még valamennyi, ellentétben a vesztésre álló zeneiparral.