hirdetés
hirdetés

Sas István visszaszól Puzsérnak: Na ne má'

2014-01-31

Puzsér Róbert Facebook posztokban arról beszélt, hogy a reklám a démon. Sas István, a legsikeresebb hazai reklámszakember szerint Puzsér nagyon téved.

Vélemény.

Puzsér Róbert a reklámokról 1.
"A reklámokra egy nap úgy gondolunk majd vissza, ahogy ma a rabszolgaságra vagy a gyermekmunkára - sötét barbárságként. A kereskedelmi média látszólag ingyen van, valójában azonban a tudatunkkal fizetünk érte, pontosabban a fogyasztói döntéseinkkel fizetjük meg a kereskedelmi műsorok árát. Nem a reklám szolgálja a műsort, épp ellenkezőleg: a műsor szolgálja a reklámot. A kereskedelmi médiumok a tudatunkkal kereskednek. Vissza kell hódítanunk a tudatunkat, ez a huszonegyedik század nagy küzdelme. Ahogy a múltban megtanultuk, hogy hogyan védjük meg a gyerekeinket, úgy kell felnőnünk a jövő kihívásaihoz, hogy képesek legyünk megvédeni a tudatunkat. Így kell gondolnunk rá: védtelen és kiszolgáltatott, akár egy gyermek. Nem hagyhatjuk, hogy ugyanúgy privatizálják, mint az energiaszektort."
 
Puzsér Róbert a reklámokról 2.

"A reklám intézményének van egy alapvető hazugsága, és ez minden létező hirdetés sajátja. Ez egy egyszerű képlet: fogyasztás=boldogság. Ez az állítás ma minden bajok forrása, a nyugati ember haláltáncának motorja. Egyébként ebben a világban, ahol a folyamatos megosztásoknak köszönhetően az információ elképesztő gyorsasággal terjed, már nem látom semmiféle hasznát a reklámoknak. A céges világ persze profitál a szervezett marketingtevékenységből, ezzel az eszközzel gyarmatosítják a tudatunkat, így vesznek rá minket olyan fogyasztói szokások gyakorlására, amelyek se nekünk, se a bolygónak nem jók, kizárólag az ő kapzsiságukat szolgálják. Első körben a televíziós reklámot kell betiltani, az ugyanis a legrombolóbb, a legaljasabb, és a jog eszközeivel is könnyen tetten érhető. A tévés reklámhoz kapcsolódik a kereskedelmi televíziózás, amely civilizációnk legkártékonyabb érték-, ízlés- és kultúraromboló intézménye. A más felületekre kihelyezett reklámok tiltását is abszolút helyesnek, csak nehezen végrehajthatónak gondolom. Lassan azonban ezeket is el kell távolítani a hétköznapokból. Az agymosás, az emberi tudattalan baszkurálása nagyon veszélyes játék. Gondoljunk bele, hogy mire lehetne képes a magyar társadalom, ha megszabadulna a "fogyasztás=boldogság" hazugságától! Ha a reklámok okozta pszichés betegségek nem fullasztanának depresszióba, gyógyszerekbe és drogokba százezreket. Ha mindazt, amit az oktatási rendszerben vagy a családban próbálunk átadni a fiatal generációknak, nem rombolnák le a Való Világok meg egyéb szennyes kereskedelmi műsorok. Ez még csak nem is kétharmad kérdése, ehhez elég lenne ötven százalék plusz egy szavazat. Aki ezt meglépi, az lesz a nemzeti kormány, a többi csak duma és marketing".

Forrás: Puzsér Róbert Facebook-oldala

 

NA NE MÁ’!

 

Vártam egy napot! Aztán még kettőt. De semmi. Kedves pályatársaim - stratégiai dilemmák súlya alatt görnyedő ügynökségvezetők, stresszező marketingvitézek, az éjféli pizzafutárban reménykedő gyűrött kreatívok, hideg értekezleti kávéktól bódult szervezeti élenjárók, mindent jobban tudni akaró pályakezdők…hé! Ébresztő! Ennyire be vagytok fogva? Úgy mentetek el e cikk mellett, mint Gizi néni a ti síkosított óvszer hirdetésetek mellett! Tényleg nem vettétek észre? Vagy nem találtátok fontosnak… hogy valaki azt mondja a “szerelmetekről”, a hivatásotoknak választott pályáról, hogy arra egy nap majd úgy gondolunk vissza, mint “ma a rabszolgaságra, vagy a gyerekmunkára - sötét barbárságként”?

Bocs’ de én ezt most helyettetek sem hagynám szó nélkül! Még hogy a reklám lenne “minden bajok forrása, a nyugati ember haláltáncának motorja”? Tényleg? Ez titeket hidegen hagy? Meg hogy ez lenne “a legrombolóbb, legaljasabb” tevékenység, amellyel “gyarmatosítják a tudatunkat”? Vagy örültök, hogy végtére legalább valamiben ilyen fontosak lettünk?

Na jó. Megszoktuk, hogy RobertpontPuzser “kicsit” sarkosan fogalmaz, de azt is, hogy a lényeget tekintve sok mindenben fájóan igaza is tud lenni. Nem ez a baj! Hanem ez (figyeljetek!): … “mint civilizációnk legkártékonyabb intézményét, első körben a televíziós reklámot kell betiltani!”… azután helyes lenne, ha a sort követné “más felületekre kihelyezett reklámok tiltása”. Mi van? Robi? Tiiiltááásaa? Ezt a Te szádból halljuk? És vajon ki tiltaná be??? A kormány? Vagy néhány bátor, felvilágosult megmondóember? Ha jól emlékszem a szólásszabadsággal mintha neked se lenne különösebben rossz a viszonyod.

Ezt a szabadságot - úgy gondolod - el kellene venni azoktól, akik marketingcéllal akarnak elmondani szerintük fontos dolgokat embertársaiknak? Na de miért? Azért, mert ez csak “hazugság” lehet? Hazugság, hogy a síkosított óvszer fokozott örömet nyújthat? Hazugság, hogy a Mercédeszben olyan fék van, ami a legsúlyosabb helyzetben is megmentheti az életed? Hogy Klapka úr a Vámház körúton tevékenykedik? Mi fáj? Hogy “becsapnak” minket, mert nem is a Borsodi az “élet habos oldala”? Hanem mi? Robi, - komolyan kérdezem: ki mondja majd meg nekünk, hogy hol van az élet habos oldala?

De a legfőbb kérdésem: Miért nem szabad egy társadalomban felületeket biztosítani arra, hogy bizonyos márkák hírt adjanak magukról és segítsék az életben való eligazodást? Ahogy Ogilvy mester mondja, “életünk szövevényének részei” legyenek? Ha azt mondom: Singer, Bayer Aspirin, Herendi, Audi, Macskanyelv, … neked ez mind csak a “tudatalatti baszkurálása”?

Azt mondod, hogy a reklám alapvető hazugsága, hogy a fogyasztás=boldogság. De most kapaszkodj meg! Ez nem a reklám hazugsága, hanem a magunké! Az édenkerti alma elfogyasztása óta tudjuk, hogy az emberiség eredendő bűne a fogyasztás (legyen az egy alma, vagy egy Apple laptop, vagy magának a tudásnak a fogyasztása) ez mind a boldogság illúziójának megszerzéséről szól! Minden korban el akarták hinni az emberek, hogy ha megszereznek valamit, az igenis boldogsággal jár!!! Bizony-bizony! Ezt nem én mondom, hanem Fromm (a valaha volt legjobb pszichoanalitikus) a “Haben oder Sein” (fordítsuk úgy, hogy “Birtokolni és Létezni) c. könyvében.

Ha valaki reggel fogat mos, a gonosz fogpasztareklám bűvöletében miért ne hihetné el, hogy egy percre megérinti a testi-lelki újjászületés és az örökkévalóság? (Ezt sem én kérdem, hanem Hankiss Elemér). No és? Ez lenne a legnagyobb érték- és kultúrarombolás, amit “el kell távolítani a hétköznapokból”???

Vegyünk egy példát: ha egy nő benyalja a gonosz módon feldicsért joghurtot, és ettől netán kevésbé bántják a szelek, és ettől nem veszik össze a munkatársaival, nem szól vissza a főnökének, jobban bújik az ágyba este a pasijával…hát végül is ez nem boldogság?

Lazíts, Robi!!! Már egyre kevesebben vagytok, akik ennyire be vannak tojva a reklám “manipulációs” erejétől. 18 év felett lévén mostanra már neked is illett volna kiismerni ennek a kommunikációs formának a jellegzetességeit. Igen: a reklám túloz, liheg, csábít, udvarol, füllent. (Hazudni nagyot nem mer, mert akkor jön a bírság).
Na és??? Miért veszed olyan komolyan? Tégy úgy vele, mint az egyszeri kislány, aki veszi a lapot, és amikor a fiú a diszkó után megkérdezi, hogy hazakísérheti -e, azt válaszolja, hogy - Meg hát!

Egyébként egy kicsit el is késtél! Már rég arról kellene gondolkozni, hogy mennyire jó ez az új világ. Mióta nem a reklámozók „exercíroztatják” a fogyasztókat, hanem fordítva. Nem tűnt fel, hogy már régóta a marketingesek táncolnak úgy, ahogy az internetes tömeg kórusban fütyül? Nem ez az új kihívás? Azok a “szegény fogyasztók” egyáltalán nem olyan “kiszolgáltatottak” már a reklámoknak. És vajon mi a bánatnak töltenek le százmilliónyian önként (!) egy-egy reklámfilmet a YouTube-ról? Miért várják még jobban a Superbowl reklámjait, mint a sporteseményeit? Miért fizetnek sokat azért, hogy a Reklámzabálókon nyolc órán át reklámokat bámuljanak? Miért? Hogy saját magukat „manipulálják”?

Az általad (talán jogosan) utált fogyasztói társadalom egyébként szép lassan átadja a helyét az élménytársadalomnak. Ahol nem annyira a javak, hanem az élmények megszerzése a cél! A reklám egyre inkább erről fog szólni. Tetszik - nem tetszik. És ebben a folyamatban egyre jobban kénytelenek nem céltáblának, hanem partnernek tekinteni a fogyasztót! „Bevonni a játékba”.

Az utolsó kérdésem: KI TESZI MEG MÉG EZT A REKLÁMON KÍVÜL? TALÁN A POLITIKA?
Még tartozom egy fontos információval. Imádom, és rendkívül nagyra tartom a borzalmas reklámokat leleplező kritikáidat. A Reklámtörvényszék kötelező tárgy minden reklám szakos tanítványom számára. Kevés dologból érthetik meg jobban, hogy hol kezdődik a “se nekünk, se a bolygónknak nem jó” reklámok veszélyes hazugsága, és hol kezdődik az a tömegbutítás, amit valóban szégyellnünk kell.

De “betiltásról” ne ábrándozz!

Sas István
címzetes főiskolai tanár, a Magyar Reklámért Díj kétszeres kitüntetettje

(forrás: Kreatív Online)
hirdetés
hirdetés