Sipirc

Hogy mit lehet kapni a „szponzor” Y millió forintjáért? A futók az aszfalton való rendszeres trappolás következtében inkább előbb, mint utóbb komoly ízületi betegségeket szednek össze. Ezt mixelik a versenyek miatt várakozó autók sűrű benzingőzének szorgos beszippantgatásával. Vagyis a tüdőrák komoly esélyével. Ez természetesen az ő magánügyük. (Mindaddig, amíg gyerekeket nem tesznek ki e veszélynek. El kell árulnom azonban, hogy kitesznek.)

Az Y milliós szponzorpénzből futja még arra is, hogy autósok és járókelők tömegeinek szabad mozgását meggátolják, rendőri és „futási aktivista” segédlettel. Ez természetesen mindig tömeges tiltakozást, anyázást von maga után az akadályoztatottak részéről. Képzeld el például azokat, akik hétvégén elmennek egy szabadidőcentrumba, mondjuk a Városligetbe, majd órákig nem tudnak autóval kijönni onnan, mert a területet közben a „szponzor” kedvéért körbekerítették, lezárták. (Ez speciel évente többször történik meg.) A „szponzor” ugyanis azoknak az előzetes informálására már nem költ egy fityinget sem, akik csak úgy rendeltetésszerűen kívánnák használni a közterületet.

Kedves „szponzor”! Azt vallod, hogy mindegy, mit, csak beszéljenek rólad? Oké. Hát a felmenőidről? Hát a márkádról? Mert hidd el, kedves kis szponzorom, neked fogalmad sincs arról, hogy mik hangzanak el az általad feltartott emberek tömegeinek szájából veled és a szeretteiddel kapcsolatban. A cégedről nem is szólva. Nem hallhatod, hiszen te, de egyedül te, jó előre értesülsz, hogy melyik általad einstandolt területet mikor kell elkerülnöd.

De kedves, önmagad által szponzorként tisztelt menedzser! Gondold csak át: hány millió forintért is vásárolsz a cégednek, a márkádnak imázskárt? Szerinted megéri?

Szóval. Azt javallanám, hogy futóversenyt a zöldben vagy sportpályán szponzorálj! Alternatív program meghirdetése esetén ott még azok is megjelennek majd, akik a churchilli „No sport!” elv hívei. Cserébe két dolgot kapsz. Egy: olyan eseményt fogsz pénzelni, amely a céged pozitív imázsfaktorát szélesíti. Kettő: minden értelemben a helyükre kerülnek a dolgok. Kezembe akadt a 2000. évi magyarországi össznépi jellegű futóversenyek listája. Kettőszáz körüli eseményt számoltam meg rajta. Ezek tekintélyes része városi, utcai, közterületi verseny. Budapesten például, ha jól számoltam, 47 futam volt. A legnépszerűbb helyszínek a Margit-sziget, a Városliget, a Népstadionhoz vezető utak, a Gellért-hegy, a Vár. Csupa olyan hely, amit szívesen használna mindenki. De nekik nincs pénzük lezáratni ezeket a „szponzorok” – üdítőital-, sportruha-, távközlési, sajtóorgánum- és sörmárkák (!) – elől. Tehát annak ellenére, hogy az aszfaltfutás egészségtelen, viszont teljesen antiszociális jelenség, idén mégis ez volt a helyzet. Néhány hivatásos szervező továbbra is jól megél belőle, sok-sok futó rövidesen ízületi és tüdőpanaszokkal küzd majd, pár márkatulajdonos „szponzor” pedig elcsodálkozik egy-egy tömeges márkaváltáson, amely pont az ő márkája kárára történik meg.

Én pedig máris tervezek jövőre egy hatsávos, háromnapos tömegsakkversenyt az Andrássy út teljes hosszában. Szponzor kerestetik!