A Kirch birodalom bukását követően a svájci Ringier jó eséllyel pályázik arra, hogy jelentős tulajdonrészt szerezzen a hamburgi Axel Springer kiadóban. A felszámolás alatt álló Kirchtől ugyan az Axel Springer nem tudta visszavásárolni saját részvényeit, azonban a kiadó alapítójának idős özvegye, – aki egyben a konszern főtulajdonosa is, – gyakorlatilag vétójoggal rendelkezik az új tulajdonos kiválasztásában. Friede Springer pedig a hazai napilappiacon is meghatározó szerepet játszó svájci Ringier-t szemelte ki tulajdonostársnak.

Előzmények
Zárt ajtók mögött, a nyilvánosság teljes kizárásával az Axel Springer több kiadóval is folytatott tárgyalásokat a nyár eleje óta, a megállapodásig azonban nem sikerült eljutnia. A tulajdonrész iránti számos érdeklődő közül komoly kérőként először a főleg helyi lapokkal foglalkozó esseni WAZ-csoport merült fel, amely itthon a Pannon Lapok Társaságának tulajdonosa. A szociáldemokrata kötődésű kiadó tulajdonszerzését a német kormány határozottan támogatta volna, a konzervatív Springer és a kényes német sajtóegyensúlyt féltő szakértők azonban politikailag elfogadhatatlannak tartották a házasságot. Így válhatott komoly jelöltté a semlegesnek tartott és a német piacon egyébként nem érdekelt Ringier, amely bizonyos feltételekkel hajlandó lett volna kötélnek állni. Csakhogy a családi vállalkozást irányító Michael Ringier nem képes a vásárláshoz szükséges készpénzt előteremteni, sőt az is kétséges, hogy a svájci kiadó piaci értéke elegendő volna egy részvénycsere útján lezajló fúzióhoz. A helyzetet tovább nehezítette, hogy az ügylet Svájcban is politikai támadások kereszttüzébe került.

A hosszú heteken keresztül zajló eredménytelen tárgyalásokat megunva a Deutsche Bank, a Kirch legnagyobb hitelezője végül október elején úgy döntött, hogy nem kíván tovább a pénzére várni, és nyílt árverésen próbálja meg értékesíteni a részvénypakettet. Az október 8-án egy müncheni szállodában megrendezett aukción azonban egy vevő sem jelentkezett, így a bank maga vásárolta meg a csomagot. Ugyanakkor jelezte azt is, hogy – mint a profiljába nem illeszkedő tulajdont, – nem kívánja megőrizni az Axel Springer részvényeit. Így a hamburgi kiadó ismét időt nyert, hogy megpróbáljon megegyezni egy általa elfogadhatónak talált partnerrel. Lapzártánkkor Friede Springer egy tíz százalékos részvénycsomagot visszavásárolt a banktól, és tovább folytatja az egyeztetéseket a Ringier-vel. A német sajtóértesülések szerint a vita már inkább a tranzakciót követő irányítási kérdésekről folyik, amely alapján valószínűsíthető a jövőbeli megegyezés.

Növekvő befolyás
Itthon a két kiadó fúziója politikai viharokat aligha kavar, viszont jelentős koncentrációt idézhet elő a lappiacon. Az elmúlt években ugyanis az Axel Springer és a Ringier fokozatosan növelve hazai befolyását, a sajtópiac domináns szereplőivé léptek elő. Ráadásul úgy, hogy nem váltak egymás versenytársaivá. A két kiadó által jelenleg tulajdonolt portfólió szinte tökéletes kiegészítője egymásnak, amely számos szinergiát kínálhat, ha az együttműködés megvalósul.

A rendszerváltás idején az Axel Springer volt a legsikeresebb a helyi napilapok privatizációjakor, így ma hét (áttételesen kilenc) megyei napilap tulajdonosa, amelyeket hálózatba szervezve az Axel Springer Magyarország ad ki. Emellett az Axel Springer Budapest számos népszerű hetilap és magazin kiadója, amelyek közül ugyan sok piacot veszített a Sanoma konkurens lapjaival szemben, mégis a napilapokhoz hasonlóan éves szinten 10 milliárd forintot meghaladó hirdetési bevételt generálnak. A közelmúltban a kiadó megszerezte a Világgazdaságot is, így a portfoliójában tudhat egy magas presztízsű lapot.

A Ringier a bulvárpiacon vezető Blikk sikeres bevezetése után fokozatosan vált az országos napilappiac meghatározó szereplőjévé. A Magyar Hírlap és a Nemzeti Sport átvételét követően tavaly jelentős részesedést szerzett a Népszabadságban is, mivel a Bertelsmann a médiatörvény értelmében 40 százalékos tulajdonrészének eladására kényszerült. Már e tranzakció kapcsán felmerülhettek versenyjogi aggályok, azonban a Gazdasági Versenyhivatal nem kezdeményezhetett eljárást, mert a Ringier összességében 49,9 százalékos Népszabadság-tulajdonrésze formálisan nem jelent irányítást. A gyakorlat persze ennél árnyaltabb, hiszen Christoph Tonini, a Ringier Magyarország vezetője gyakran fordul meg a lap Bécsi úti épületében, sőt a Ringier saját különleges gépsort vásárolt a Népszabadság készítéséhez a Szikra Lapnyomdába.

Lehetőségek
Az Axel Springer és a Ringier közötti tárgyalások kapcsán megjelent német hírek többször is utaltak arra, hogy a fúzió nyomán a kelet-európai piacokon létrejövő együttműködés jelentős költségmegtakarítást eredményezhet. Ha ezt a magyar piac esetére értelmezzük, akkor főként a napilapok kiadása kínál jó lehetőséget a két vállalat hazai érdekeltségei közötti kooperációra. Együttesen ugyanis lehetőségük nyílik, arra hogy átrajzolják a kilencvenes évekre kialakult piacot, amelyben helyi lapok és az országos napilapok dualitása jellemző.

Az együttműködés egyik lehetséges iránya a két kiadó által megjelentetett napilapok közös, hálózatban történő értékesítése lehet. A Ringier által tulajdonolt országos napilapok ugyanis meglehetősen alacsony példányszámban jutnak el vidékre, ahol a megyei lapok többszöröse talál előfizetőre, illetve vevőre. Az Axel Springer viszont a tizenkilenc megye közül kilencben a helyi szinten gyakorlatilag monopol helyzetben lévő megyei lap tulajdonosa, így a két kiadó napilapjai együttesen körülbelül kétmillió olvasót érnek el, ráadásul egy területileg jóval vonzóbb összetételben.

Ugyanakkor az országos és helyi lapok versenyét erősítheti, ha a két cég a terjesztés területén is az együttműködés mellett dönt. A Springer ugyanis minden megyében alternatív terjesztési hálózatot alakított ki, amely lényegesen olcsóbb lehetőséget kínál az idáig postai úton terjesztett Ringier/lapok számára. A költségcsökkentésen túl felmerülhet egy-egy országos lap helyi laphoz kötődő előfizetési modellje is. A Népszabadság már két megyében is kínál jelenleg olyan lehetőséget, ahol a helyi lap előfizetésénél alig magasabb áron a megrendelő mindkét laphoz hozzájuthat. Ilyen kombinált előfizetéssel és az alternatív terjesztési hálózat segítségével az országos napilapok vidéki példányszáma költséghatékonyan emelhető, amely főleg a magas presztízsű lapoknál lehet fontos szempont.

Az együttműködés további lehetséges terepe lehet a nyomdai kapacitások koncentráltabb kihasználása, és a tartalmak előállításának összehangolása. Ha ez utóbbi megvalósul, akkor néhány lap sorsa körül is viták lángolhatnak fel, és a portfolió szűkítése sem zárható ki. A gazdasági profilját folyamatosan erősíteni kívánó Magyar Hírlap számára ugyanis versenytársat jelenthet a Springer által nemrégiben megszerzett Világgazdaság, illetve a Blikk, majd az MH műsorújságaként is terjesztett TeleSzuper is feleslegesen konkurálna a piacvezető TVR Héttel.

Mindez ma még színtiszta spekuláció. Az alku Zürichben és Hamburgban köttetik majd meg, ha a felek globális piaci érdekei úgy kívánják. Ma még a két kiadó vezetői elzárkóznak minden nyilvános nyilatkozattól, az azonban valószínűsíthető, hogy már elgondolkodtak azon, mi történik az esetleges egyesülés után, nemcsak Európában, de Magyarországon is.