Elpatkol egy copywriter. Szent Péter felkínálja neki, hogy választhat a mennyország és a pokol között. A copywriter, mielőtt döntene, természetesen mindkettőt meg akarja nézni. Szent Péter odavezeti őt egy ajtóhoz: „Ez itt a pokol, ahol a copywritereknek külön szobájuk van.” Emberünk bepillant, és egy csomó arctalan firkászt lát, akik sebes önkívületben írnak, miközben óriási vörös ördögök tüzes korbácsokkal csapkodják őket.
„A prezentáció öt perc múlva kezdődik! A prezentáció öt perc múlva kezdődik!” üvöltöznek az ördögök.
„Hú… jobb, ha inkább a mennyországot mutatod meg nekem” – mondja a copywriter. Azzal elindulnak felfelé.

„A copywritereknek itt, a mennyországban is külön szobájuk van”, magyarázza Szent Péter. Bepillantva ebbe a másik terembe, a copywriter egy csomó arctalan firkászt lát, akik sebes önkívületben írnak, miközben óriási vörös ördögök tüzes korbácsokkal csapkodják őket.

„A prezentáció öt perc múlva kezdődik! A prezentáció öt perc múlva kezdődik!” üvöltöznek az ördögök.

A copywriter tiltakozik: „Mintha azt mondtad volna, hogy ez a mennyország!?”
És Szent Péter válaszol: „Igen, ez az. Mert itt a munkák meg is valósulnak.”

Másik vicc. Egy kétévente megrendezésre kerülő össz-szakmai rendezvény egyik fő felelőse, évtizedek óta reklámszakember, a következőket mondta el nemrégen, a kreatív szekcióban:
Ad 1. A magyar reklám fejlődik, vannak kiemelkedő, vannak közepes és természetesen gyenge hajtásai. Emeljük ki a kiválót! Ad 2. Ő (a hozzászóló) nem fogadja el a minden rossz koncepciót, mert nem visz sehova. Ad 3. Aki nem hisz az evolúcióban és mindent borúsan lát, az nem a fejlődés motorja. Ad 4. A nyafogás az egész országunk sajátja, ezért tartunk csak itt. Ad 5. A vezető kreatívok attitűdje nem előrevivő. Ad 6. A magyar reklám fejlődését pedig segíteni kell.

Lefordítom. Ad 1. Vannak ilyen reklámok és vannak olyan reklámok. Ne foglalkozzunk a túltengő negatívumokkal! Ad 2. Az a beállítás (amit, megjegyzem, egyébként senki sem állított a helyszínen), hogy minden rossz, elfogadhatatlan. Ad 3. Higgyünk az evolúcióban! (Tudod, abban a folyamatban, amely néha évmilliárdokig is eltart, és jórészt önszervező folyamat. Más szóval: ne csináljunk semmit, majd csak lesz valami a reklámmal.) Ad 4. Mohácstól az egész történelmünk azért alakult úgy, ahogy, mert már Tomori érsek is nyafogott. Sőt. A király azért fulladt bele a Csele patakba, mert nyafogott, túl hidegnek találta, ahelyett, hogy úszott volna az eszemadta. Ezért tart az országunk csak itt, ahol tart. Ad 5. A vezető kreatívok hátramozdítják a reklám ügyét. Ad 6. A magyar reklám fejlődését pedig általánosságok pufogtatásával segíteni kell.
Harmadik vicc. A Nagy Kreatív Nap szakmai fórumán Horvát János azt kérdezte a meghívottaktól, hogy vajon előfordul-e, hogy a megbízó átalakítja a kreatív koncepciót, módosítja azt stb. A két ott ülő kreatív vezető válasza röviden és egybehangzóan úgy szólt, hogy igen. Hosszabban is kifejtették, elmondván, hogy ez világszerte így van, és így is lesz, amíg a reklám alkalmazott művészet, amiért a megbízó fizet. Megemlítették, hogy viszont mintha Magyarországon ez sokkal jobban rányomná a bélyegét a reklám általános kreatív színvonalára, mintha átcsapna a káros tartományba. Elmagyarázták azt is, hogy a megbízói döntésben a kockázat és a kreativitás elfogadása miképpen harcol egymással.
És ezután jött a bon mot, mert hozzászólt egy nagy ügynökség első számú vezetője, idézem: „A mi ügynökségünkön még soha nem fordult elő olyan, hogy ügyfél átírta volna a munkánkat.” Igen, jól olvastad. De azért megismétlem: „A mi ügynökségünkön még soha nem fordult elő olyan, hogy ügyfél átírta volna a munkánkat.”
Humoros egy szakma a miénk, nemdebár?