Szalai Annamária: jogszerűen járunk el

Az alábbi interjú a Kreatív Magazin rádiós piaccal foglalkozó októberi lapszámának címlapinterjúja! - A szerk.

Amikor a médiatörvényt kritika éri, rendszerint a Médiatanács, illetve az NMHH is állást foglal, védelmébe veszi a szabályozást, miközben a hatóság a médiatörvényben megfogalmazottak alapján, bár széleskörű jogosítványai vannak, mégiscsak jogalkalmazó. Miért veszik mégis magukra a jogalkotót érő bírálatokat?

Érdekes, hogy ön is a konfliktusokról beszél. Amiről ön kérdez, az lehet, hogy sokak számára látványosnak tűnő, de számunkra korántsem érdemi területe az NMHH-nál folyó munkának. Ami viszont lényeges: a médiaszabályozás egésze a gyakorlatban beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Személyes tapasztalatból mondom: az elfogadott jogszabályok óta elvégzett munka széleskörű együttműködés eredménye volt. Ha ön elmerülne a részletekben, akkor látná, hogy a szabályozás egésze a médiapiaci szereplők számára kedvező folyamat volt, és velük együttműködve hoztuk meg a szabályokat.

Ez utóbbi megállapítása szerintem vita tárgya, ugyanakkor nem válaszolt a kérdésemre. Nem árt a hatóság tekintélyének, ha felvállal olyan konfliktusokat, amelyek nem hozzá tartoznak?

A hatóság médiaügyekben jogalkalmazó. Ugyanakkor azt tapasztaltuk, hogy a magyar médiaszabályozást – hozzáteszem érhető okokból, lévén nagy és összetett joganyagról van szó – nagyon kevesen ismerik pontosan, külföldön és Magyarországon egyaránt. Ezért fontos számunkra, hogy mindent megtegyünk azért, hogy mindenki számára, akit érint vagy érdekel, ismertté tegyük a hazai médiaszabályozás egészét. Ennek érdekében kiadványok sokaságát jelentettük meg magyar és angol nyelven, létrehoztunk egy önálló weboldalt, és folyamatosan adunk információkat mindazoknak a bel- és külföldi szereplőknek is, akik olykor kritikákat fogalmaznak meg, vagy egyes területeket illetően kérnek részletekbe menő szakmai tájékoztatást. Úgy vélem, abban, hogy eligazítást nyújtsunk a médiaszabályozás bonyolult kérdéseiben, nincsen nálunk alkalmasabb szereplő. És ez szerintem teljesen érthető is.

Igen, ez önmagában rendben is van, én azonban nem erre kérdeztem rá. Nincs a területért felelős minisztériumban, a kormánypárti frakciókban olyan politikus, akire rá lehetne hagyni a kritikák megválaszolását?

Mi saját hatáskörben járunk el ebben a témában és mindent megteszünk annak érdekében, hogy megismerjék a szabályozást azok, akiket érdekel és ezzel foglalkoznak. Ha valamilyen állítást megfogalmaz egy európai intézmény, akkor szakmai anyagokat, tájékoztató leveleket írunk neki. Ön ennek egy szűk szeletét látja, ami sajtónyilvánosságot kap. De nem ezek az érdemi dolgok. Nekünk szakmai kötelességünk bemutatni, hogy milyen a jogalkalmazás a média területén.

Miért változott meg az a gyakorlat, hogy míg korábban az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) üléseiről szó szerinti jegyzőkönyvek készültek, amelyek nyilvánosak is voltak, most a Médiatanács üléseinek jegyzőkönyvéből nem derül ki, hogy az egyes tagok között milyen vita alakul ki egy-egy ügyben?

A jogelőd ORTT-nek talán 3-4 olyan éve volt, amikor szó szerinti jegyzőkönyv készült, és közel egy évtizedig pedig más volt a gyakorlat. Minden szervezet saját hatáskörben dönti el, hogy milyen ügyrendet alkalmaz. A Médiatanács ez utóbbit vezette be, ugyanakkor az is fontos, hogy a nyilvánosság megfelelő tájékoztatást kapjon a tanács munkájáról.

Szalai Annamária

Nem tartja ellentmondásosnak, hogy a magyar média egészét, így a nyilvánosság működését meghatározó hatóság tevékenysége finoman szólva sem átlátható és nyilvános?

Nem értem mire céloz. Döntéseink teljes egészében megismerhetőek, határozatainkat nyilvánosságra hozzuk.

A határozatokat igen, de a döntésekhez vezető médiatanácsi ülésekről nem sokat lehet tudni.

Döntéseink teljes mértékben transzparensek. Ha nem azok volnának, akkor joggal érhetné kritika házunk elejét, de hát azok.

A hatóság által kiírt és elbírált frekvenciapályázatokkal kapcsolatban fontolgatta, hogy benyújtja lemondását?

A frekvenciapályáztatásnak korábban egészen más jogelvei voltak, mint most. A pályáztatás rendjében azért is történtek fontos változások, mert az Alkotmánybíróság kimondta, hogy törvénytelen, hogy az ORTT döntéseivel szemben nem lehet jogorvoslattal élni. Márpedig számos olyan döntést hozott a Médiatanács jogelődje, amellyel kapcsolatban nem volt lehetőség a jogorvoslatra. Ezt a hiányosságot az új szabályozás megoldotta, és a közigazgatási eljárásról szóló törvény hatálya alá helyezte a frekvenciapályáztatás rendszerét. Ez egy teljesen új helyzetet teremtett, amit még minden szereplő, a pályázók, a hatóság, a bíróság és mi is csak most tanulunk, tanulnak. Ez egy jogfejlesztő folyamat, ami most is tart, és aminek inkább örülni kell, mint bárkit is kárhoztatni érte, hiszen ez is azt jelenti, hogy demokratikusabb, átláthatóbb lett a rendszer.

Mindemellett nagy mennyiségű pályáztatást is le kellett és kell is még bonyolítani, amire eddig még nem volt példa. Az elmaradások következtében több mint száz pályázati eljárást kellett lefolytatnunk és eredményesen befejeznünk. A magam részéről jó eredmények tartom, hogy a Médiatanács döntéseinek alig hat százaléka vált vitatottá. Ezek nagy részét már megoldotta a bíróság, egy részük pedig még döntésre vár. A lezárt ügyeknek pedig nagyjából egy százalékában fordult elő, hogy a bíróság a keresetet benyújtónak adott igazat. Azt gondolom, hogy Európa bármely más hatósága joggal lenne büszke egy ilyen eredményre.

A kérdésemre megint nem válaszolt.

De igen, ezzel válaszoltam. Meggyőződésem, hogy a pályáztatási eljárásaink jogszerűek, átláthatóak, tiszták, és minden értelemben alávetjük magunkat a törvényeknek.

Legutóbb éppen ezen a héten [az interjú szeptember 21-én készült – A Szerk.] helyezte hatályon kívül jogerős ítéletében a Fővárosi Bíróság az NMHH-nak azt a végzését, amely a tavaly ősszel indult frekvenciaárverését zárta le, amelynek eredményeképpen elindulhatott volna a negyedik mobilszolgáltató, illetve amelyen a meglévő mobilszolgáltatók újabb frekvenciatartományok használatára nyertek jogosultságot. A bíróság ítéletében komoly hiányosságokra mutat rá az NMHH pályáztatási gyakorlatával kapcsolatban. Ebben önnek elnökként nyilván komoly felelőssége van.

Tiszteletben tartva az ítéletet sem rejthetem véka alá, hogy vannak olyan tények, amelyeket a bíróság figyelmen kívül hagyott. A nemzeti roamingkötelezettség például, – amikor a régi szolgáltatóknak elő lehet írni, hogy rendszereiket az új belépő számára biztosítsák – Európa-szerte bevett gyakorlat. A kiírásban egyértelmű volt, hogy az indulóknak vállalniuk kell ezt a kötelezettséget. Ennek tudatában indultak a tenderen, majd az eljárás végén emiatt támadták meg a hatóság határozatát. A bíróság elfogadta az érvelésüket, miközben figyelmen kívül hagyta azt a több oldalas dokumentumot, amiben részletesen bemutattuk a roamingkötelezettség előírására vonatkozó Európában is alkalmazott és elfogadott módszereket. Határozottan állítom, hogy az árverési tender során teljes egészében jogszerűen jártunk el.

Azzal ön is tisztában van, hiszen jól ismeri a periratot, hogy a szolgáltatók nem csupán a roamingkötelezettség miatt támadták meg a hatóság döntését, és a bírósági ítéletnek sem ez volt az egyetlen megállapítása. Az NMHH dönthet az eredeti állapot helyreállítása mellett, de arra is van lehetősége, hogy a nyilvántartásba vett ajánlatok alapján új határozatot hozzanak. Hogyan döntenek? [Az ügy jelenleg a Kúriánál van, amely felfüggesztette a Fővárosi Törvényszék ítéletének végrehajtását a felülvizsgálati eljárás befejezéséig. - A szerk.]

A bíróság jogerős döntését a spektrumstratégiánknak megfelelően végrehajtjuk.

Nem volt dejà vu érzése az ítélet megismerésekor, hiszen az hasonló állításokat tartalmaz, mint amit a Legfelsőbb Bíróság állapított meg a 2009-es országos rádiós pályázatok ügyében? [Olyan pályázókat nyilvánított győztesnek a kiíró, amelyeket ki kellett volna zárni az eljárásból. – A Szerk.]

Nem tudom értelmezni az ön kérdését. Biztos van valami vezérelv, ami alapján ezt kérdezi... A rádiós piacon új szereplők jelentek meg. Meggyőződésem, hogy az országos rádiók pályáztatásakor is jogszerűen járt el a jogelőd hatóság, részese voltam ennek én is, ennek nyomán új, magyar szolgáltatók léptek a piacra.

Ne haragudjon, de nem igazán értem, hogyan lehetséges, hogy a jogerős bírósági ítéletek ellenére ezt állíthatja?

Mert az én jogértelmezésem szerint a jogelőd hatóság törvényesen járt el. Az hogy valakinek véleménye van, még nem jelenti azt, hogy ne tisztelné, vagy ne tartaná kötelezőnek a bíróság jogerős döntéseit. Egyébként ne felejtsük el azt sem, hogy a két ügyben eltérő ítéletek születtek, és a hatályos jogszabályok lehetővé tették a rádiók működését.

A Neo FM fizetésképtelensége, felhalmozott tartozásai utólag is igazolják az ORTT iroda javaslatát, valamint a testület számára készült szakértői anyagok megállapításait az irreális üzleti tervekre vonatkozóan. 2010-ben egy, az Indexnek adott interjúban úgy fogalmazott: a pályázaton a két legjobb pályázó nyert. Ezt ma is így gondolja?

Igen. Ugyanis, amikor a pályázatokat a kiíró elbírálja, akkor ezt az általa meghatározott bírálati szempontok alapján teszi. A pályázók a kiírás szerint vállalnak kötelezettségeket, amelyek alapján a kiíró döntést hoz. De ha már a kérdést szóba hozta, hadd mondjam el azt is, hogy nagyon sok változást történt az elbírálás tekintetében is a jogelőd gyakorlatához képest. Például a Médiatanács a korábbi szubjektív szempontokat is igyekszik objektivizálni. Ez a döntések átláthatóságát szolgálja.

Az ORTT irodán belül több szakértői anyag született. Amire ön hivatkozik, az csak az egyik ezek közül. De nem ez a lényeg. Nézzük a Neo FM-et! A rádió elkezdte működését, és szemben a Class FM-mel, körülbelül fél-háromnegyed év után már látszottak a fizetési nehézségek. A Médiatanács mindent megtett annak érdekében, hogy a rádió működni tudjon. Többek között felajánlotta a részletfizetést is, amellyel a műsorszolgáltató nem kívánt élni. Fél év után, amikor már kimerültek azok a lehetőségek, amelyeket a törvényes kereteken belül biztosítani tudtunk, a szankcionálásban is a fokozatosság elvét érvényesítettük. Egy idő után azonban a rádiótól érkezett válaszok alapján erősen úgy festett a helyzet, mintha a cég tulajdonosai úgy döntöttek volna, hogy befejezik működésüket. Nekünk ezek után nem maradtak eszközeink, a szabályozás alapján fel kellett mondanunk a Neo FM hatósági szerződését.

Tegyük fel, hogy a Közigazgatási Bíróság jogerősen a hatóságnak ad igazat a Neo FM tulajdonosa által indított perben, és kimondja, hogy a Médiatanács törvényesen mondta fel a hatósági szerződést. Megpályáztatják újra a megüresedett országos frekvencia hasznosítását?

Erre a kérdésre csak akkor tudok válaszolni, ha az ítélet megszületett. Értelemszerűen a Médiatanács addig nem tud foglalkozni ezzel a kérdéssel. A médiatörvény alapján a hatóságnak számos lehetősége van a frekvenciagazdálkodás tekintetében.

Beszélgetésünk után hozott ítéletet a fővárosi ítélőtábla a Klubrádió ügyében. A bíróság kimondta, hogy új győztest kell kihirdetni a 95,3-as frekvencián, és a Médiatanács nem ismételtetheti meg a pályázati eljárást, csak a győztest kell megváltoztatnia. Mivel a korábban törvénytelenül nyertesként kihirdetett Autórádió a pályázat elbírálásakor 66, a Klubrádió pedig 65 pontot kapott, úgy tűnik, nem nagyon van más lehetőségük, mint, hogy a Klubrádió pályázatát nyilvánítsák nyertesnek. Mikor dönt erről a Médiatanács?

A kérdéséből is kitűnik, hogy mennyire összekuszálódtak a szálak ebben az ügyben. Sok félreértés – és nem kevés tudatos torzítás – keletkezett ebben a kérdésben. Fontos mindenkinek megértenie és tudomásul vennie azt, bárkinek a pártján is álljon, hogy egyetlen bírósági ítélet sem mondta, ki azt, hogy a Médiatanácsnak kit kell győztesnek kihirdetnie ezen a pályázaton. Miként azt sem mondta ki egyetlen bírósági ítélet sem, hogy a Klubrádió pályázata alakilag érvényes volna.

Fotók: Lukács Dávid | Művészeti vezető: Mészáros Péter

A helyzet ráadásul ennél is bonyolultabb. A bíróság ugyanis mindeddig következetesen alkalmazta az úgynevezett „Klub-szabályt”, mely a pályázatok alaki érvényességére vonatkozik, vagyis többször is kimondta, hogy az aláírások hiánya alaki érvénytelenséget jelent. Ugyanakkor a legutóbbi ítéleteiben már maga is eltért az általa alkotott szabálytól. Ez a szabály egyébként abban a perben jött létre, amelyben a Klubrádió az eredeti győztes Autórádió pályázatának alaki érvényességét támadta. Helyesen tette, hiszen a bíróság neki adott igazat.

A probléma mindössze az, hogy a bíróság más ügyekben hozott és egymásnak is ellentmondó döntései nyomán már senki számára nem világos, hogy a rádió keresete nyomán létrejött „Klub-szabálynak” maga a Klubrádió pályázata megfelel-e vagy sem. Most van egy bíróság által eredményesnek mondott pályázatunk, de a pályázati anyag érvényességével kapcsolatban maga a bíróság sem képes dönteni, hiszen egyszer azt mondja, hogy minden egyes oldalt alá kell írni, másszor meg ennek az ellenkezőjét. Ha egyértelmű lenne az ítélkezési gyakorlat, már régen megoldódott volna ez a mindenki számára áldatlan helyzet.

Tudom persze, hogy sokak számára nyűgös dolognak tűnhet a jogállam, de más megoldás ebben a kérdésben sem jöhet szóba. Ez nem ízlés kérdése, hanem a szigorú tényeké. Azt hiszem, akceptálható igény a Médiatanács részéről, hogy a helyzetet csak jogállami keretek között kívánja feloldani.

[A Klubrádió ügyében hozott ítéletekről korábbi cikkeinkben itt  olvashatnak, a Fővárosi Ítélőtábla  ítéletét pedig itt olvashatják el!  - A szerk.]

Mivel tartja indokolhatónak az országos rádiók díjcsökkentését, ha a pályáztatás során a legmagasabb ígért díjfizetéssel nyertek a pályázók?

A pályázat bírálati szempontjait a kiíró alakítja ki a hatályos jogszabályok alapján. Megjegyzem, annak idején számos különvéleményt fogalmaztam meg a konkrét kiírásokkal kapcsolatban, sem a tervezeteket, sem a végleges pályázati felhívásokat nem támogattam; de ez ma már nem is lényeges. Ami a Médiatanácsot illeti, a hatóság nagyon nagy munkába fogott rögtön, amikor megalakult, ugyanis általános tapasztalat volt, hogy a médiapiac nagyon sok rendellenességgel küzd. A 2008-ban elindult pénzügyi világválság súlyosan hatott a médiapiacra, ami a hirdetési bevételek drasztikus csökkenésével járt. A kialakult díjstruktúra rendellenességeit ezért a médiapiac stabilitása érdekében haladéktalanul rendbe kellett tenni, ami nem volt egyszerű feladat. Az, hogy sikerült, munkatársaim felkészültsége mellett nagyban köszönhető a médiapiaci szervezetektől kapott szakmai támogatásnak is. Először a helyi, majd az országos médiumok esetében hajtottunk végre módosításokat. Most fejezzük be egy-két héten belül a műholdas és kábeles műsorszolgáltatóknál ezt a munkát, a szakmai egyeztetések még folynak az ügyben. Ennek az a célja, hogy a piaci lehetőségekhez igazodjanak a díjtételek és ezzel vissza tudjuk csábítani Magyarországra azokat a szolgáltatókat, amelyek jelenleg más országokban vannak bejegyezve. Ennek az átfogó munkának volt a része az országos rádiók díjcsökkentése is. Ezzel jelentősen sikerült stabilabbá tennünk mind a haza médiapiacot, mind a piaci szereplők helyzetét, amivel a piac szereplői is messzemenően elégedettek. Úgy vélem, ez is megbecsülésre méltó teljesítmény.

Azt mivel magyarázza, hogy az ön által imént említett egyeztetések ellenére a két nagy országos kereskedelmi tévétársaság új csatornáit külföldön jegyezték be?

Ezt tőlük kellene megkérdezni, hiszen ez az ő döntésük volt. Ráadásul a döntéseket feltehetően nem is az itteni cégvezetők hozzák, hanem csoportszinten, külföldön. Rengeteg olyan szempontot kell ezeknek a társaságoknak mérlegelniük, amelyek a hatóság munkájától függetlenek, mint például az adózási szabályok, a társasági törvény vagy a munkajogi szabályozások. Én annyit tudok tenni, hogy abban lépjünk, ami az NMHH hatáskörébe tartozik. Igyekezzünk például lebontani a belépési korlátokat, hogy ne ez legyen az indok, amire hivatkozva úgy döntenek a cégek, hogy külföldön maradnak. Meggyőződésem, hogy a közeljövőben lesznek olyan társaságok, amelyek hazaköltöznek majd a változásoknak köszönhetően. Számos olyan eleme van az új szabályozásnak, amely piacbaráttá teszi a rendszert. Ilyen a tulajdonosi összefonódások szabályainak megváltoztatása vagy a termékelhelyezés lehetővé tétele.

Vannak olyan számításaik, hogy a díjszabási rendszer átfogó átalakítása és a Médiatanács egyéb határozatai miatt mennyi pénztől esik el az államkassza?

Az NMHH költségvetését szeptember végéig kell benyújtani az Országgyűlésnek, ahol tételesen leírjuk, hogy milyen jogcímen mennyi pénz folyik be a hatósághoz. Nekünk az a dolgunk, hogy a bevételi és kiadási oldalon lévő számok egyensúlyban legyenek, a költségvetésünk alakulásával pedig az évente történő zárszámadáskor számolunk el a parlament előtt. Bevételeink teljesítésével egyébként igen jól állunk.

Mi a helyzet olyan ügyekkel, amikor egy hatósági döntés vagy teszem azt egy korábbi ORTT-határozat miatt az állami költségvetés kényszerül többletkiadásokra? Arra gondolok, hogy a Danubius és a Sláger rádió tulajdonosai nemzetközi választott bíróság elé vitték a 2009-es frekvenciapályázatok ügyét, és ha a választott bíróság nekik ad igazat, akkor szakértői becslések szerint akár 50 millió dolláros (nagyjából 11 milliárd forintnak megfelelő összeg) kártérítést követelhetnek Magyarországtól.

Az ország költségvetése sem különbözik a miénktől a tekintetben, hogy azt is egyensúlyban kell tartani, illetve a hiány finanszírozásáról gondoskodni kell. Nyilván, amikor az állam a költségvetését tervezi, akkor az óvatosság elvének jegyében számol ezekkel a kiadásokkal is, ha netán elvesztene egy ilyen pert. A demokratikus jogállam velejárója az is, hogy az előző kormányzati időszakokban történtekért a mindenkori kormánynak kell helytállnia. [Magyarországgal szemben jelenleg több ilyen eljárás is folyamatban van. Erről szóló cikkünket a Kreatív Magazin októberi számának 54. oldalán olvashatja! – A Szerk.]

Szalai Annamária

Szalai Annamária 1961-ben született Zalaegerszegen. Diplomáit 1982-ben a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán tanítói, 1990-ben az ELTE BTK népművelés szakán, majd 1998-ban a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán szakközgazda, pénzügyi szak vállalkozási szakirányon szerezte. 1982-1984 között a zalaegerszegi Ady Endre Általános Iskolában tanított; 1984-85 között a Zalai Hírlapnál újságíró; 1985-97-ig a Zala Megyei Moziüzemi Vállalatnál, majd jogutódjánál filmforgalmazó, filmiroda-vezető. 1997-2002-ig a zalaegerszegi Városi Hangverseny és Kiállítóterem igazgatója. 1998 és 2004 között országgyűlési képviselő (Fidesz). 2002-től a Kodolányi János Főiskola kommunikáció tanszékén óraadó, 2003-tól adjunktus. Az országgyűlés 2004-ben és 2008-ban az Országos Rádió és Televízió Testület tagjává választotta. 2010 augusztusában Orbán Viktor miniszterelnök kilenc évre a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökének nevezi ki.

A két új győztes, az Advenio és az FM1 szerződéseit ön írta alá. Ezek szerint nem érzi magát felelősnek a döntésekért?

Mint minden más kérdésben, ebben is testületi döntés született 10/12-es arányú egyértelmű igen szavazattal. Ismét csak azt tudom mondani, amit az előbb: meggyőződésem, hogy az országos rádiók pályáztatásakor jogszerűen járt el a jogelőd hatóság, ennek a folyamatnak részese voltam én is.

Miért nincs az NMHH-nak frekvenciagazdálkodási terve?

A tévés és rádiós hullámsávok tekintetében frekvenciagazdálkodási policynk van és folyamatosan egyeztetünk a médiapiac szervezeteivel, akik ismerik és alakítják is elképzeléseinket. Hogy ez miért nem ölt nyilvánosan kőbe vésett formát, az lehet jogos felvetés. Akár lehetne is ilyen terv, de a piaci szereplők részéről eddig nem volt rá igény. E tekintetben is nyitottak vagyunk, ha felmerül az igény, készítünk egy ilyen dokumentumot, de csakis a piaci szereplőkkel együttműködve.

De miért a szakmától várják, hogy ez megfogalmazódjon, nem a hatóságnak lenne feladata, hogy egy változó piacon megmondja, hogy szerinte például hány zenei rádióra van szükség?

Kimondta a kulcsszót: változó piac. Ezért látom célravezetőbbnek a folyamatos konzultációkat. Mi leírhatunk bármit, de a piac gyorsan változik. A médiapiacon általános tapasztalat, hogy az élet hihetetlenül gyorsan felülír minden tervet.

Mintha a szándékot se látnánk erre.

Lehet, hogy ön nem látja, de mi folyamatosan egyeztetünk a szakmával. Azért jó, hogy mind a média, mind a hírközlés területén határozottabb jogköröket kaptunk, mert egy ilyen roppant dinamikus piacon, a szereplőkkel folytatott párbeszéd alapján az egyes szakterületekkel foglalkozó munkatársak kezelni tudnak bizonyos problémákat. De fordítsuk meg a kérdést: ha mi egy ilyen dokumentummal előállnánk, akkor amiatt kritizálnának, hogy mi mindent meg akarunk mondani. Nem akarunk mindenre szabályt alkotni.

A digitális átállásról szóló törvényt 2007-ben, kétharmados többséggel fogadta el a parlament, ami akkor ritkaságszámba ment. Az Antenna Hungária, amely elnyerte a digitális multiplexek üzemeltetésére kiírt pályázatot, megteremtette a földi digitális rendszert. A kormányváltás után miért tartott két évig, hogy megkezdődjön az átállás-leállás látható részének a munkája?

Nem szeretnék az előző kormány és a jogelőd hatóság [a Nemzeti Hírközlési Hatóság – A Szerk.] bírálatába belemenni, a lényeg, hogy 2010-ben csaknem elölről kellett indulnunk, közben pedig a jogalkotó 2014 végére módosította az átállás dátumát. A végrehajtásnak rengeteg fázisa van, ahogy ön is említette az egyik legfontosabb a hozzáférés biztosítása volt, amit az Antenna Hungária elvégzett. A hatóságon belül is folyt az előkészítő munka eddig, aminek nem voltak látványos elemei. A digitális televíziózáshoz való hozzáférés esélyének javítása érdekében a jogi hátteret és a felelősségi rendszert kellett teremteni, hogy az átállás zökkenőmentes legyen. A meglévő szabályozás alapján nem voltak egyértelműen definiálva a felelősségi körök, és az átálláshoz szükséges források sem lettek nevesítve. Mindez most megtörtént. A hatóság felelős az átállás minden részletéért, nálunk vannak az ehhez szükséges források is. A jogosultakat aktívan segítjük az átállásban, célunk, hogy az átállás után senki se maradjon televízióadás nélkül.

Az átállás értelme, hogy a földi sugárzású tévék által használt frekvenciák felszabaduljanak, és azokat korszerűbb mobiltechnológiákra használhassák, ami ugye uniós kötelezettség, ugyanakkor egy hatalmas vagyon újrahasznosítása száll vissza az államra ezáltal. Mi a tervük a hasznosításra?

Az eljárást ezzel kapcsolatban elsősorban az Európai Unió szabályozza. Hasznosítani kell, ahogy ön is mondja, az átállásnak ez a célja, és a hasznosítással kapcsolatos eljárást el kell kezdenie Magyarországnak. Az ezzel járó egyeztetési folyamat során például nyilvános meghallgatásokat is tartani kell az ügyben. Az közösségi szabályozás alapján lehetőség van a derogációra, azaz halasztásra, amit minden bizonnyal részben ki is fogunk használni, de az uniós szabályoknak megfelelően el fogjuk indítani a folyamatot. Magyarország érdeke ugyanis az, hogy e jelentős nemzeti vagyont felelősen értékesítsük.